Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

jobban kiadja a hangot. Ez a fa azér jó, mer égetni n'ém köü. .. Arra köll ügyelni, mint általába a furulyáknál, hogy az alsó rész szűkebb légyen, de ez természetes adottsága a bodzafának. A lukakat ki k'éU jelölni és égetni. A hangrés a lelke a hangszernek. Ez a nagy része, ez a nyelve [dugója] Ezek a kottalukak." [Az alaphangsor hat hangja.] „Ha a fúvóréstől a lukak távolabb vannak, mélyebb hangú a furulya, ha pedig közelebb esnek, magasabb hangú. Ez határozza meg végeredményben azt, hogy hol kezdődik a kottalukak menete. A kottalukak távolsága egymástól különböző. Ha sémája nincs az embernek, akkor én azt úgy szoktam csinálni, annak idején, hogy a fllső lukat kifúrtam, most mikor a félső luk mégvolt, - az nincs méghatározva, hogy hova, mer égy hang mindenhogy létrejön. Namármost, a hangréssel szembe, - a másik oldalán fúrom még azt a lukat - megkaptam az eső alaphangot. Na már most akkor én eztet próbálom, de csak pici lukat csinálok elősször a másodiknak! Csak égy nagyon pici lukat csinálok és akkor próbálom azt tágítani, addig, mig még ném kapom a másik hangját. Ez többnyire szemmértékre mégy. . . A hangrés kiképzése nálam ném üyen, mint ennek a szentgáli furulyának, hanem én lésrégitom. Itt kivé'szém a felső részt és ném gömbölü nyelvet rakok bele, hanem csapottat [mint a gyári Blockflötéké], könnyebb akkor fújni. Körűbeüű ekkorát csinálok mint ez a szentgáli [400 mm], de van ettű rövidebb, ami vékonyabb hangú.van hosszabb, ami vastagabb hangú. Zengőbb a hangja é'gy furulyának akkor, ha vékony a fala. Ha vastagabb, tompa a hangja, és ném adja annyira ki." Furulyáink méretei, hangolásuk és díszítésük Bár első látogatásomkor a bakonyi pásztorok inkább csak hangszerükhöz fűződő kedves emlékeiket elevenítették fel, mire 1971 őszén újra felkerestem őket, a kérésemre szinte felújították rég abbahagyott furulyakészítő mesterségüket. Vigántpetenden Tóth István két furulyát is készített. Amint mondta, az elsőt próbaként fabrikálta, a másodikat nekem szánta. A próbaként készített „furugla" egészen kis méretű, vékony falú 7 lyukú hangszer, amelyre a Blockflöte mintájára az alsó oldalon ő is nyitott egy 7. hanglyukat is, amely oktáwáltóként működik. A 6., legutolsó lyuk után azonban túl hamar levágta a furulya végét, még akkora távolság sem maradt utána, mint amekkora két lyuk közt általában volt. Ezért a 6. lyuk alig kis szekunddal mélyítette csak az öt felső hanglyuk befogása által megszólaló alapot. E hibát a 2. sz. furulyánál - az előbbieken okulva - már kiküszöbölte. E hangszere hosszabb is, vastagabb is az előzőnél, és nincs rajta a 7., oktáwáltó alsó lyuk. A furulyára pülanatok alatt kedves, tölgyfaleveles ágacskát rajzolt, amelyen két makk is látható, a harmadik már kipottyant a házból. (58. ábra) Ezt az üres maghéjat Tóth István „kütyü"-nek nevezte, de a szentgáliak „fütyü"-nek hívják. Azért „fütyü" a neve, mert a kanászok ezt két ujjuk közé szorítva, ürege fölött elfújva - fütyülni szoktak vele, mint a nagyfuratú pincekulcsokkal. Amikor a ceruzarajzzal elkészült, bicskája hegyével bemetszette a furulya fáját a rajz mentén, majd kormot kotort elő az asztali tűzhelyből, faggyúért ugrasztotta feleségét a „kamurába", . s egy kis doboztetőben összekeverte a kormot a faggyúval, ezt rákente a furulyára, majd beledörzsölte jól a bicskával elmélyített rajz vonalaiba. A maszatos hangszert ezután dörzspapírral hamar újra fehérré varázsolta, de most már ott díszlett rajta kitörölhetetlenül a tölgyfaleveles motívum. E furolya méretei az 59. ábrán láthatók, hangolása a 133-as daüam 7., 8. számnál. Más pásztorok is sokat adtak hangszereik külső megjelenésére, díszítésére. Mikor a diszeli legelőn Kiss István tehenes58. ábra. A vigántpetendi furulyák díszítése. Fig. 58. Decoration of the Vigántpetend recorders. nek megmutattam a magam hangszerét, amelyen főként mértanias jeüegű díszítések voltak, lefitymálta azt, s így dicsérte egykori „furugláját". „Az enyém sokkal sz'ébb vót! Tulipános vót végig és szép rózsás! Oan gyönyörű vót! Rozmaringgá körű vót mind cifrázva, faragva. Ólombeöntést ném adtam neki, azt ném kapott. Az ostoromon most is van. . ." 396