Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

48. ábra. Fűzfasíp és kukoricamuzsika. (Szentgál) Fig. 48. Reed-pipe and corn music. (Szentgál) vastagságú, mintegy 30 cm hosszúságú darabot, majd a levágott fűzfaágat megnyálazták körbe-körbe, a combjukra fektették és zsebkésük nyelével az alábbi dal ritmusára (nem egyenletes negyedekben, hanem a dal ritmusára!) ütögetni kezdték (49. ábra) Bánd, 1969 - Farkas Antal, 1900. Tempo giusto J = 104 I) I 1 1 1 I Ke- le - ke- le fiz- m, • ., ... ... Nyá- ri mo- gyo- ró- fa, Zs.- dó-gye-rek „. pot kér. nem ad ne- ki ap- ja. I) A kis ritmusa 49. ábra. A fűzfasíp készítése. Fig. 49. Reed-pipe making. Közben a fűzfaág végét a balkéz tartotta, s ugyancsak a dal ritmusára ütemesen forgatta jobbra- balra a tengelye körül, hogy az ütések egyenletesen érjék az ágacska bőrének minden pontját, csak azt nem, ahol a kéz fogta. Jónéhányszor elénekelték a mondókát, majd a 30 cm-es boton bicskával körülkerítették a fűzfa bó'rét mintegy 20 cm-nyire a hangréstől (c). Most aztán a balkéz a 10 cm-es, meg nem kopogtatott darabot tartotta, a jobbkéz pedig a megkopogtatottat fogta meg. A balkéz megkísérelte a fűzfa fás részét elfordítani a felpuhított belű, belül síkossá vált bőrben. A jobb kéznek ezért nem szabadott nagyon szorítania, csak tartania kellett a héjat. Ha nem sikerült lehúznia a bőrét, tovább kopogtatták a kis mondóka ritmusára. Ha kijött a fa bele, folyt tovább a munka (e). Üjra visszadugta a fa belét, s ekkor a fűzfasíp befújó részének szánt végétől körülbelül kisujjnyira vigyázva kimetszette a hangrést (f). Ezután újra kihúzta a fa belét, s levágta róla azt a részt, amelyben a hangrés ki volt faragva (g). Ebből lett a fűzfasíp dugója. E dugóból azonban még le kellett hasítania egy kis szelvényt, amelynek helye a levegő beáramlásához szükséges (h). Azután visszadugta a dugót a fűzfasíp bőrébe úgy, hogy az a levegőt a hangrés felé irányítsa (i), s ha sikerül a metszés, már meg is szólalt a fűzfasíp. A lemeztelenített fás részt is vissza szokták dugni a fűzfasípba a másik oldalról, ezzel lehetett behangolni. Ha beljebb dugták, magasabb hangot adott Y/y. Végül azt a részét, amelyen még rajta volt a bőre, s amely csak a készítéshez kellett, most mind fölöslegeset levágták és eldobták. Az 1 cm-es vastagságtól a 3 cm-es vastagságig sok gyerek együtt sokféle sípot készített, és nagy gyönyörűség volt a különböző hangúakat külön-külön és egyszerre is hallgatni. Szentgálon a fűzfasíp készítésekor a következő mondókát mondogatták: 391