Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

körülvevő két szomszédos felhangon, hanem a magasabb régiókba is elkalandozik, sőt a felhangokon kívüli hangokra is áttéved (118., 119., 120., 123. dallam). A 77 éves tótvázsonyi öreg kanász: Szabó Géza előadásában (123. dal) nem is szerepel más lépés, mint kvint és kvart. A mai ember dúr harmóniákhoz szokott füle számára csodálatos, hogy ő milyen könnyen szólaltatja meg a két egymásra épülő kvartot. Az ő előadása is igazolja itt, hogy a régi magyar népdalok építkezésében mennyivel fontosabb szerepet töltöttek be ezek a nyugati mértékkel mérve hatalmas dallamugrások. Hogy ezek a kvartugrások nem véletlenek, azt azzal is igazolja az énekes, hogy amikor a kürt utójátékát elhujjogatja, egy oktávval magasabban is megismétli a kvartlépést. Variálás Hogy a „cifra -nak mennyire csak a szövege van kikristályosodva, s a dallama hogy változik előadásról előadásra, azt a pécselyi Ihász János énekes előadásán figyelhetjük meg a legjobban (118-119-120. dallam). Gyűjtés közben először az 5/8-os ritmusban énekelte, majd ugyanezen gyűjtés során, egy órával később, a gyűjtés befejezésekor már 6/8 féle ritmusra váltott. Megváltozott az eddig recitált második- harmadik sor is, egy kvarttal, egy felhanglépcsővel magasabban kezdődött az utójáték, ugyanennyivel magasabbra kúszott fel a dallam végének íve is. A harmadik meghallgatásra három hét múlva került sor: Meglepő, mennyire hasonlít e dallam a második előadáshoz. Mindössze a szöveg utolsó sorának dallama csitult meg. Pásztorunk megérezte, hogy a nyugtalan harmadik sor után úgy a szebb, úgy a jobb, ha az utolsó sorban megnyugszik a dallam. Annál nagyobb utána a most az elsőnél két fokkal magasabban felcsapó utójáték okozta kontraszt. S milyen szépen találta meg - az első két változat nyitva hagyott utójátékával szemben - ez utolsó 3. változatában az epilógus klasszikus befejezésének egyszerű nemes módját a szó - dó lépés háromszori megismétlésével, milyen frissítő a szó, - dó motívum második fellépése után az a kéthangos betoldás, amely után a harmadszor visszatérő szó, - dó lépés végleg lezárja a darabot. íme itt, szinte a szemünk előtt, fülünk hallatára alakult, kereste meg minden sor a maga funkcióját a dalban, s rendeződött el a legkielégítöbben. A dallamvariálás megfigyelésére e csoporton belül újabb lehetőségünk is van: Treuer János nagyvázsonyi kanász kürtszavát szintén kétszer vettem fel egy fél órán belül. Hasonlítsuk össze a két dallamot! (104. és 107. dallam). Érdekes azt is összehasonlítanunk, hogy ugyanannak a dallamnak miben különbözik a hangszeres és szöveges, énekelt variánsa (114-115. dallam). A hangszeres előadásban megélénkül a darab ritmikája, legénykedő hetykeség árad belőle. Befejezésül kétszer magasra szárnyal a felhangok íve, hogy utána csillapodva pihenjen meg az alaphang kvintjén, azon a hangon, amelyben a Zirc, Veszprém vidéki kanászok íratlan törvényei szerint e tájon minden kanászkürtdallamnak meg kell nyugodnia. Még két szöveg nélküli „cifrát" sikerült feljegyeznem. Ezekkel záijuk a kanászkürtdallamoknak ezt az érdekes csoportját. III. Rögtönzés Kanászkürtdallamaink sorát egy érdekes epizód is gazdagította. Mikor megismerkedtem a barnagi kanásszal: Lőrince Sándorral, ő elmondta nekem, hogy a kürtjén mindent ki tud fújni. Mikor látta, hogy csodálkozom, megkérdezte a nevemet, és mondta, csak figyeljek, most majd ezt is kifújja. Az pedig így hangzott: 124. Barnag, 1969 - Lőrince Sándor 1911. J.96 - Nem ilyen hosszú az én nevem! Mit fújt még utána? kérdeztem tőle. - Hát azt, hogy jó egészségét kivánok! — felelte mosolyogva. Róla mesélték a nem messze lakó pécselyiek, hogy mikor náluk szolgált, a kisgyermekeket különösen kedvelte. Mikor reggel kihajtott, megállt az olyan házak előtt, amelyekben kis ölbeli gyerekek voltak és bekürtölt a kapun: 125. Éb- red- jél föl, ki- esi- kém! Rég- gel van! Az asszonyok haragudtak is rá, hogy felébreszti a még alvókat, de meg is bocsátották neki bolondos kedvességéért. Még a falu plébánosának is kürtjével köszönt: 126. Di-csér- tes- sék a Jé- zus! Mind-ö- rök- ké, ám- műn! IV. Szöveges dalok variációi Ide azok a dallamok tartoznak, amelyek dallamvázát a hármashangzat hangjaira leegyszerűsítve kísérelték meg a pásztorok előadni. Főként három dalt szoktak emlegetni: Zöld erdőben jártam virágok között Ityóka, pityóka, ripityóka Száz zsidó égy sorba E daloknak egyelőre csak énekelt változatait közöljük, ezeken is látszik már a hármashangzatok hangjaira leszűkülő előadási tendencia. (200-202. dallam) A kanászkürt-dallamok hangkészlete Kürtdallamainkat hangkészlet szempontjából megvizsgálva arra a megállapításra juthatunk, hogy a két különböző hangból álló dallammotívumtól egészen a hét hangból állókig mindegyik előfordul a Bakony vidékén. A legegyszerűbb dallamok hangkészlete csupán egy kvartszeksztakkord felbontott hangjaiból áll (m d sj a legtágabb ambitusú pedig a duodecim feletti nagy szekundot, a tredecimet is eléri. E hangok a legtöbbször a kürt természetes felhangjaiból kerülnek ki, néha azonban ezek elintonálásával a felhangrendszerbe nem tartozó hangok is megszólalnak. Már Bartók Béla is figyelmeztet erre idézett cikkében. Szerinte a kanászkürtök alaphangja gyakran nagyszekunddal, de néha kisterccel is lejjebb hangzik, mint ahol annak szólnia kellene — az ugyanazon a hangszeren megszólaltatott felhangokból következtetve. E jelenséget a birtokomban levő ökörszarvkürtön is tapasztaltam a B-dúr hármashangzat hangjait megszólaltató 387