Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

említi Árpád vezér ivókürtjét - a legfontosabb szerepe mégis az állattartásban és a hadászatban volt. A krónikákból a kürt fontos szerepe domborodik ki. A vezérek utasításait a harcok zajában a kürt hangja tudta a legsokrétűbben tolmácsolni a harcosok számára. Erre vonatkozó legrégibb adatunk a honfoglalást követó' kalandozások korába visz vissza bennünket. Anonymus az 1200 körül írt Gesta Hungarorum című művében leírja,

9 hogy a dunántúli területek horkája Bulcsú Vezér, vagy másként Vérbulcsú felhasználja Duna menti harcában a kürtöket, mikor a görögökkel és a bolgárokkal megütköztek. Ekkehard is megemlíti a Casus sancti Galli c. 1040 körül írt munkájában, hogy a St. Gallen-i kaland alkalmával a mulatozás alatt őrök kémlelik a vidéket, és egyszer csak „az erősség felé eső erdőből oda sietnek a kémek kürtszóval és lármával."

1

0 A Lehel-kürtmondával kapcsolatosan is van szerepe a Dunántúl horkájának, Bulcsú vezérnek. Az egyik forrásunk, Kézai Sünön krónikája az 1200-as évek végén már úgy hallja a mondát, hogy kettejük: Bulcsú és Léi vezér közül valamelyik üti agyon Konrád császárt a kürttel. „. . . elfogták s a császárhoz küldötték őket, a császár pedig akasztófára ítélte és Regensburg alatt bitófán végeztette ki őket. Mások pedig mese módjára azt erősítgetik, hogy mikor a császár elé állították őket, egyikük magát a császárt agyoncsapta kürtjével. Ez a mesebeszéd természetesen ellenkezik a valószínűséggel."

1

1 Ugyanezt a jelenetet elmondja a XIV. szd.-i Képes Krónika is, sőt a miniátor képen is megjelenítette ezt. A kürt itt azonban nem szarukürt, hanem erős, hosszú fakürt, amelyet ma már nem, csak régen készítettek a bakonyi pásztorok. A kürt a képen Lehel kezében van, a csúcsos süvegű Bulcsú a kép hátterében áll. Mint ahogy népdalaink is megőrzik ezer év előtti, ereszkedő, kvintváltó dallamaink szerkezeti vázát, legjellemzőbb dallamfordulatait, vajon nem ezekben a primitív hangszereken megszólaló daUamokban kell-e keresnünk elveszettnek hitt ősi hangszeres zenénk töredékeit, maradványait! Ezért is fordulunk megkülönböztetett figyelemmel e hangszer, s a rajta játszott dallamok felé. Miért a balszarvból készül a „csontkürt'? A csontkürt a szüaj marha szarvából készült. A pásztorok szerint azonban nem volt mindegy, hogy a jobb szarvból vagy a bal szarvból készült-e a hangszer. (34. ábra) 34. ábra. T. Molnár István kürtöt készít. (Szentgál). Fig. 34. István T. Molnár makes a horn. (Szentgál) 380 „Az ökör bal-szarvába nagyobb a hang. Annál szebb hang nincs is, mind a bal-szarvba. A jobb-szarvba nincs olyan, mint a balba!" (Diszel, Kiss) Az igaz, hogy az ökör bal-szarvából készítik a kürtöt, de ennek a kategorikus kijelentésnek nem valószínű, hogy lenne alapja. Ezt ő az idősebbektől csak hagyományként vette át, és esküszik örökölt igazára. Az igazságra valószínűleg a pásztorok következő idézetei mutatnak rá. A jobb-szarv ugyanis „. . .né'm áll ugy kézre, hogy arra álljon annak a kürtnek a szája, amerre akargya az ember. Azér a bal kürt jobb"! (T. Molnár, Szengál) Mikor a balszarvba fúj a kürtös, a szarv tölcsére előre, kicsit fölfelé veti a hangot. A balszarvat tartani is kényelmes, mert a szarv íve, görbülete, súlypontja lefelé esik. (35. ábra) A jobb szarv tölcsérének vége mindig kissé hátrafelé irányul, tartani sem oly kényelmes, súlypontja sem kedvezően helyezkedik el. 35. ábra. A csontkürt tartásmódja. (Díszei) Fig. 35. How to hold the horn. (Diszel) A kádártai Csatári Gábor szerint a fontos az, hogy megfelelő legyen a szarv hosszúsága és vastagsága. A diszeli Kis István szerint az a jó, ha nem eres a csont. Ez alatt azt értette, ha a szarv belsejében nincsenek a szaru belső síkjából, homorulatából kidudorodó erek. Ha üyenek lennének, azokat a kidolgozás során le keü faragni. A legtöbb pásztor maga készítette el csontkürtjét. Hallottunk azonban arról is, hogy készen vették a kürtöt vásárban. „Csontkürtöt a vásárba is lehetett kapni azelőtt. Abba a régebbi pénzbe üyen két forint körű vót. Két forintér nagyon sokat léhet'étt kapni akkor, abba az időbe, mikor mink kürttel foglalkoztunk, csinátattuk. - Ezs zsák nuüaliszt 9 forint, égy pár jó visellő csizmát 4 forint 50." (Zirc, Lénárt) A tapolcai fésűs is árult kanászkürtöt: „Ollyan kürtöm vót! Csontbul, fejér-marha-csontbul. Volt Tapolcán égy fésűs, az csinálta. Abba az üdőbe nyóc