Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

íme a húija-hagyott hangszer képe gazdájával, valamint a hangszer hátulsó oldaláról készült fénykép. (20-21, 14. ábra 15.) 20. ábra. Egy darab fából faragott Bihar megyei eredetű citera (Berhida) Fig. 20. Cither carved of one piece of wood from Bihar County 21. ábra. A Bihar megyei citera hátoldala. Fig. 21. The back side of the cither from Bihar County. Díszét mindössze a hanglyukak adják. A citera hasán, a kör kerülete mentén nyolc kis kör van, s egy a középpontban. Ugyanez a motívum ismétló'dik meg kisebb lyukakkal a harmadik kisfej magasságában, majd a citera nyakrészén már csak egyetlen, az alsókkal egyező' nagyságú hanglyuk alkalmazkodik a felfelé egyre keskenyedő hangszerhez. Jenei József ragaszkodik régi citerájához. Éppen fel akarja újra húrozni, azért hozta le a padlásról. A családi hagyomány a hangszert nagyon réginek (100 évesnek!) tartja. Citerakészítők műhelyeiben Citerakészítőink közül kettő ötven év körüli, mindkettő ma is nagyon aktív. Azt mondhatjuk, nem győznek annyi hangszert készíteni, mint amennyi elkelne készítményeikből. A harmadik citerakészítő már jól bent van a korban, nyugdíjas. Mindhárman pásztorok, vagy pásztorcsaládból származóak. Földrajzüag is átfogják szinte az egész Bakonyt. A Tapolca melletti Paptelepen gondozza a marhákat a 49 éves Horváth Ferenc; az egykori zirci kanász, Ács Gergő ma 71 éves, a dudari faluvégen fúr-farag. Az egykori urasági kocsis unokája, az 50 éves Kordé János pedig már szinte iparszerűen űzi a citerakészítést Berhidán. Horváth Ferenc és Kordé János egyben mesterei is hangszerüknek, akár csak a régi hangszerkészítők voltak, Ács Gergőt ebben megakadályozza csuklóból hiányzó jobb keze. Kordé és Horváth eddig egyenként mintegy 50-50 darab citerát gyártott, nagy közmegelégedésre. Mindkettőjüket többször meglátogattam, és tapasztaltam, hogy nem maguknak készítik a sok jóhangú hangszert. Mikor náluk az előző alkalommal hallott citerák után érdeklődtem, mosolyogva közölték, hogy az már bizony más lakások, más falvak lakóit szórakoztatja. Horváth Ferenc és Ács Gergő nagyon egyszerű pásztoremberek, Kordé János pedig szinte már az átmenetet képezi a népi hangszerkészítő és a hivatásos hangszerkészítő között. Ez a különbség mind hangszereiken, mind pedig a hangszerkészítők szerszámkészletén is tükröződik. Horváth Ferenc Ha Tapolcáról a Szentgyörgy hegy felé irányozzuk lépteinket, még mielőtt Kisapátiba érkeznénk, található Pap-telep. Horváth Ferencnek (1923) már szülei is pásztoremberek voltak, ő is mint tehenes vetődött erre a vidékre. Kiskomáromban „Nagykanizsán errű" született. Szaktudása, állatszeretete, no és szép messzehangzó furulyaszava miatt kedvelték meg a környék gazdái. Sokszor jutalmazták jó kis szentgyörgyhegyi borral cifra „furuglyamuzsikájáért." Még az asszonyok is szívesebben kapáltak a nagy hegy tövében, mikor Ferenc muzsikált - dicséri őt a telep vezetője. Kis konyhája egyben citerakészítő műhely is. Elmondta (1972. július 28-án), hogy több fajta citerát is készít. „Schunda-citerát" és „lépcsős citerát". Á Schunda-citerát talán a századforduló híres pesti hangszergyárosáról nevezte el? Hamar visszakértük azt a vályuciterát („Schunda-citerát"), amelyet ő a 20 éves Fehér Lajosné Mendel Juliannának 160 forintért adott el. Rendbe hozta az elhangolódott húrokat, meglepően tisztára hangolta, végigszaladt a dó pentakord hangkészletén fel és vissza, egy kis kádenciát biggyesztett hozzá, majd zengeni kezdett a citera, amelyet a konyhaasztalra helyezett. Mindig állva szokott játszani. (22, 14. ábra 1.) Hangszerén 11 húr volt kifeszítve, de a szegek lehetővé tették volna még vagy 10 húr elhelyezését. A húrokat Horváth Ferenc a következőképpen nevezte el és hangolta be: 75. 370