Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
R. CSÁNYI MARIETTA: Középső bronzkori telep a veszprémi Várhegyen
fiatalabb fázisába, illetve a tokodi csoport időszakába helyezi. 6 5 Bándi G. is a tokodi csoport emlékanyagának tartja. 6 6 Tokod-Altárón a patinceihez hasonló tokodi típusú leletegyüttes tartalmaz egy, a veszprémire formájában és díszítésében egyaránt emlékeztető bögrét. 6 7 A bögre díszítetlen változataivalis találkozunk késő-hatvani környezetben. 6 8 Veszprémben ez az edényforma az egyik vezető típus, feltűnése a tokodi, illetve késő-hatvani lelőhelyeken a kétféle leletanyag egyidejűségére mutat. A veszprémi leleteknek vatyai kultúrával való viszonyára utal a Szalkszentmárton-templomháti veszprémi típushoz hasonló bögre, amely korai (?) vatyai környezetből származik. 6 9 E;:t a párhuzamosítást támasztja alá az is, hogy a vatyai kultúra kialakulását közvetlenül megelőző késő nagyrévi (kulcsi, ill. Szigetszentmiklós-kisapostagi csoport) leletegyüttesekben még a klasszikus kisapostagi típusok jelennek meg: az Ercsi-sinatelepi temető 32. sírjában egy urna, a 22. sírban pedig egy bögre töredékei kerültek elő. 7 0 A mészbetétes kerámia dél-dunántúli csoportjával való kronológiai kapcsolatra a bonyhádi, alsónyéki, Pécs-makáraljai, Szajk-téglagyári analógiák utalnak. 71 Az edényformákon túl, a rajtuk néha előforduló széles tekercselt pálcikás díszítés is közös vonás. Az említett lelőhelyek mind a csoport korai fázisába datálhatok. A kapcsolatot kiválóan illusztrálja a bonyhádi temető, ahol az említett analógiák, illetve stílusjegyek a már kialakult dél-dunántúli csoport jellegzetes típusaival együtt zárt leletegyüttesben kerültek elő. 7 2 A fenti adatok alapján, az egyes leletek, illetve leletegyüttesek viszonyát a kultúrák egészére kiterjesztve, megállapíthatjuk, hogy a dunántúli mészbetétes kerámia legkorábbi, a veszprémi leletegyüttessel jellemezhető kialakuló (még átmeneti) fázisa a Mezőföidön és a Duna-Tisza közén élő vatyai kultúra korai (Vatya 1.), az Alföldön elteijedt hatvani kultúra késői szakaszával, illetve a dél-dunántúli (szekszárdi) csoport korai fázisával egykorú. Vele egyidőben pedig a Dunántúl legészakibb részén és Dél-Szlovákiában a tokodi csoport népe élt. Kalicz N. a tokodi csoport kezdetét a korabronzkor 3., ill. a kisapostagi kultúra végére, megszűnését pedig a középső bronzkor 1. végére teszi. 7 3 Ugyanígy helyezi el Bóna I. a vatyai kultúra 1. fázisát. 7 4 Eszerint tehát a veszprémi leletegyüttes is a középső bronzkor 1. (R BA1) periódusába datálható. Arra egyelőre nincs adatunk, hogy a mészbetétes kerámiának ez a részben még a kisapostagi kultúrához kapcsolódó kialakuló fázisa kezdettől fogva egyidejű-e a tokodi csoporttal, tehát kitölti-e teljesen a középső bronzkor 1. periódusát. A veszprémi lelet átmeneti jellege ezt valószínűtlenné teszi. A tokodi csoport kezdetben még valószínűleg a kisapostagi kultúra végével egykorú (L. Szentlőrinc-stranfürdői leletanyag). A veszprémi leletegyüttes kronológiai helyzete még egy fontos következtetésre nyújt lehetőséget. Eszerint ugyanis a középső bronzkor 1. periódusában még nem létezett a dunántúli mészbetétes kerámia jellegzetes északi (veszprémi) csoportja, amelyet a telep felső rétegének kerámiája is képvisel. A kutatás eddig elsősorban történeti meggondolásból helyezte a veszprémi csoport kialakulását is a középső bronzkor 1. periódusába. 7 5 Bándi G. is ebből a felfogásból indul ki, mikor a tokodi csoport kronológiai helyzetét tárgyalva, azt a veszprémi típusú leletekkel egy időszakba helyezi. Bizonyítékként olyan lelőhelyeket sorol fel, ahol tokodi típusú edények észak-dunántúli mészbetétes kerámiával együtt kerültek elő. így az izsai, rábacsécsényi, ménfői és koroncói sírokra hivatkozik. 7 6 Adatait azonban nem fogadhatjuk el, mert a felsorolt lelőhelyekről ismert tokodi edények nem zárt leletegyüttesből származnak. Izsán egyetlen mészbetétes időszakba datálható sírból sem került elő tokodi típusú kerámia. A lelőhelyről származó tokodi edények mind szórványleletek. 7 7 Ugyanez vonatkozik a rábacsécsényi, ménfői és koroncói leletekre is. 78 Az észak-dunántúli mészbetétes kerámiával mindössze annyi a kapcsolatuk, hogy egymáshoz közel eső, vagy azonos területről származnak. Az egyidejűség igazolására azonban ez nem elegendő. A Malé-kosüiy-i telepen a magyarádi kultúra emlékanyagával kevert mészbetétes kerámia a hatvani réteget követi. 7 9 Ezzel olyan stratigráfiai adat áll rendelkezésünkre, amely a két kultúra egymásutániságát bizonyítja. A Kelet-Magyarországon importként feltűnő mészbetétes kerámia leletkörnyezete, rétegtani viszonyai is fontos kronológiai kérdések tisztázásához nyújtanak lehetőséget. A fenti időrendi problémához kapcsolódva elsősorban a teli-telepek hatvani rétege, illetve más hatvani kultúrás leletegyüttesek szolgáltatják a döntő adatokat. A több helyről ismert tokodi típusú tölcséres nyakú bögre mellett, 8 0 TiszaugKisrétpart, 8 1 Tiszaug-Kéménytető, 8 2 SzelevényMeny asszony part, 8 3 Békés-Várdomb 8 4 hatvani kultúrás leletei között feltűnik a dunántúli mészbetétes kerámia, de kizárólag e kultúra déli csoportjának korai fázisára jellemző darabok. A fejlettebb fázist csupán egy szórvány, ennélfogva csekély kronológiai értékű bögretöredék képviseli a tarnamérai strandfürdő területéről. 8 5 Nem ismerünk ebből a kultúrkörből, leletegyüttesben előkerült veszprémi típusú mészbetétes kerámiát. 8 6 E leletek hiányát Bándi G. a kereskedelmi kapcsolatok hiányának tulajdonítja. 8 7 Ez a nehezen igazolható magyarázat azonban csak akkor elfogadható, ha egy sor más bizonyíték szól a két kultúra egyidejűsége mellett. Bándi G. a korai vatyai lelőhelyeken (Vítya 1.) előkerült észak-dunántúli mészbetétes darabokra hivatkozik. Hitelüket azonban erősen rontja, hogy előkerülésüket maga a szerző is bizonytalannak, illetve kérdésesnek tartja. 8 8 A vázolt képet a veszprémi leletegyüttes új megvilágításba helyezi. Két szempontból fontos a kronológiai probléma megoldásához: 1. az alsó réteg átmeneti jellegű leletanyaga az analógiák alapján a középső bronzkor l-ben a tokodi csoporttal, ill. a hatvani kultúra fiatalabb fázisával egykorú; 2. a felette levő réteg 34
