Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

PETÁNOVICS KATALIN: Népi vadfogás emlékei Keszthely környékén

13. ábra. A dróthurok készítése. Abb. 13. Anfertigung der Drahtschlinge. 14. ábra. A dróthurok készítése. Abb. 14. Anfertigung der Drahtschlinge. 15. ábra. Vaddisznó lábnyoma, Abb. 15. Spuren eines Wildschweins. dákat, hurkokat stb. raktak ki, állítottak fel saját, vagy szomszédjuk kertjében. 1940 telén Alsópáhokon az uradalmi gazda T. J. gyü­mölcsöskertjében 8 db hurkot, K. J. gyümölcsösében 13 dróthurkot, N. J. asztalos kertjében 15 db drót­hurkot talált az egyéb vadfogó eszközökön kívül, és szállított az uradalom majorjába. A tulajdonosok ta­gadtak, de N. E., Sz. K., és G. F. iskoláskorú gyerekek bevallották, hogy a hurkokat szüleik és szomszédaik tudta nélkül rakták ki azért, hogy vadnyulat fogjanak. „Szerettek volna vadnyulat fogni, mert hallották, hogy annak jó húsa van". Számos védekezés a nyulak kártevése ellen szól, hogy a gyümölcsfákat védték a rágcsálók ellen, azért hurkoztak. Tény, hogy hurokkal leggyakrabban nyulat fog­nak. De nem kímélik meg a nagyvadakat sem ettől a borzasztó eszköztől. Csak számukra erősebb drótot kellett szerezniök, olyat, amelyik a nagyobb erőkifej­tést is szakadás nélkül kiállta. Egyik adatközlő így jellemezte a vaddisznót: a vad­disznó a legpimaszabb állat a világon. Az ember egyik oldalon kihajtja a kukoricásból, a másik oldalon be­megy. A nagy kukoricatáblákból meg ki sem lehet hajtani, mert ott tanyáz a közepében. A disznó súlyát meg lehet állapítani a nyomából. Megmérem a lábnyom hosszát, szélességét és azt is, hogy milyen mélyre süllyed a talajba. Ebből már lá­tom, hogy megüti a 170-180 kg-ot. (15. ábra) Az agyarából pedig a korát lehet megmondani. Az agya­rának gyűrűi csaknem olyanok, mint a fa gyűrűi. Eb­ből számítjuk ki a korát. 7 3 Bár a vaddisznókat vermekben fogják elsősorban, mégis elég gyakori a hurkozása. Gyorsabb, egyszerűbb és veszélytelenebb. Igaz, hogy kevésbé eredményes. Előfordul az is, hogy ősszel, ha a disznócsorda a ku­koricásban csörtet, jó rejtekhelyről agyondobják a disznót. A vaddisznók ugyan roppant óvatosak, mi­előtt kiváltanak az erdőből, de ha már bent vannak a kukoricásban vagy búzában, lakmározás közben meg­feledkeznek az óvatosságról és elég hangosak. Ilyen­kor nagy körültekintéssel, megfelelő széllel, minden lépést kitapogatva és minden takarást fölhasználva egészen közéjük tud menni a rabsic, fejszével, baltával megcélozza az állat fejét, az az ütéstől elszédül, és azután megöli. A többi vad a váratlan támadástól megriadva elmenekül. Mégis ritkán vállalkozik rá valaki, mert veszélyes. A pillanatra elszédült, de felocsúdó állat gyakran tá­mad. Csak nagyon biztos kezű és biztos szemű ember kísérelheti meg. 7 4 A hurok erős, vastag drótból készül, mert a vad­disznó nagyerejű állat. A hurkozó ismeri azokat a víz­gyűjtő helyeket, mélyedéseket, - dagonyákat - aho­va az állatok inni és fürödni járnak. A csapás mellett keres egy erős, de nem túl vastag törzsű fát, akkorát, hogy a hurok szárát néhányszor körbe tudja tekerni rajta. A hurkot pedig a vadcsapásra feszíti, kb. 10—15 cm magasan a föld felett. A vaddisznó belelép, és fog­va marad, hiába rángatózik. (16—17. ábra)

Next

/
Thumbnails
Contents