Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
PETÁNOVICS KATALIN: Népi vadfogás emlékei Keszthely környékén
1. ábra. Vaddisznó nyomok a kukoricásban. Abb. 1. Wildschweinspuren im Maisfeld. 2. ábra. Nyomkeresés. Abb. 2. Spurensuche. hátsó nyoma párhuzamos, egy nyomon van. A 2 első kicsit srég. A bal első kicsit hátrébb van, mint a jobb. A róka mindig a hátsó lábával az első lába nyomába lép. Ezért egyenes a csapája. A vad sohasem megy egyenesen föl a dombra, hanem széjan. Csapatosan mennek enni a mezőre, mert a vadnak sem mindegy, hogy mit eszik: avas füvet az erdőben, vagy friss lucernát, gabonát a mezőn. A vad három-négyesével, vagy tizenöt-húszasával csordában is megy. De egyedül soha. Régente nagyon sok szarvas volt a környéken. Harminc is ment egyszerre. Csak főtartották a fejeket, mentek, vágtattak bozóton, bokron át, mint a haramiák! Szagra nagyon érzékenyek. Legjobban a puskaporszagra, a dohányszagra és az emberszagra. Egyik vad sem megy el a másik nyomán. A vaddisznó nem megy a szarvas nyomán, az őz a szarvasén, é. i. t. A vadak különböző csoportjai saját útjukon, nyomukon mennek le a mezőre enni, és ezen az úton vonulnak vissza is az erdőbe. Pl. télen ugyanazon a csapáson jönnek-mennek mindaddig a mezőre meg vissza az erdőbe, míg el nem olvad a hó, és ezzel együtt a nyomuk is. Előfordul, hogy a csapásuk egy része széljártább, és új hóesés alkalmával befúvódik. Ilyenkor mellette vagy közvetlen közelében haladnak mindaddig, amíg ismét rábukkannak az igazi csapásukra, és azon folytatják útjukat". (4—5. ábra) „A hol .. . estenden kijár legelni, és a hol hajnalban ismét visszatér erdei tanyájára, ha csak elriasztó véletlen veszély nem éri, bizton megjő a vadászra" írja Vajda János. 2 5 „A szarvas szeptember derekától október derekáig bőg. Ilyenkor még az erdőben járni sem szabadna, mert a bika veszélyes az emberre. Akkor üzekednek a tehenek, és nem szeretik, ha megzavarják. Megtámadják még az embert is. Havibajos nő ne is menjen az erdőbe, mert a bika fölszúrja az agancsával. 2 6 A bika nappal nem bőg, csak az olyan öreg, amelyik ki van verve a csordából. Szürkülettől bőgnek éjfélig. Hajnalban 3 óra után újra kezdik. Ugyanazon bika mindig ugyanazon a helyen bőg. A vadőrök figyelik a saját területüket. A bikák olyankor verekednek, ha területükre egy másik bika betéved. Ha bokros helyen van a bika, helyet csinál magának. Kidönti a bokrokat, kisebb fákat. A fiatal bika hangja vékony, az öregé vastag. Némelyiké olyan, mint egy kanásztülök. De mire végetér a bőgés, már egészen elrekednek. Elütnek a szelíd állattól. Elütnek abban is, hogy a szelíd állat csak akkor veszi föl a bikát, ha üzekedik. A szarvastehén egész bőgés alatt fölveszi a bikát. A bőgés helét meg lehet messzirül érezni, mert olyan erős ott a bakszag. 2 7 Bőgéskor a tehenek csoportosan járnak. A bika egy helen lestoppol, és a tehenek odamennek. A bika egyet kiválaszt, a többivel nem törődik. Ha 332
