Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

VAJKAI AURÉL: Néprajzkutatás Veszprém megyében

gyobb, igen jól megépített présházakat, borházakat is találhatunk, ezeket kétségtelenül gazdag, előkelő nemes urak építették. Rajtuk a népi építkezés stílusa világosan felismerhető (pl. Szegedy Róza présháza Badacsonyban). Külön figyelmet érdemelnek a népi présházak stukkódíszes oromzatai, de kialakulhattak helyi divatok is a díszítésben (pl. Szigligeten, TÓTH JÁNOS cikke). A présházban meghökkentően sok holmit, tárgyat lehet találni. A szőlőművelés szerszámain kívül igen sok, a faluban már divatból kiment, ide a szőlőhegybe kihozott használati tárgyat, bútort. A présház szobája úgyszólván múzeum, ahová esztendők folyamán kivándorolt a faluból a sok megunt holmi, bútor, használati tárgy (pl. faragott támlájú szék, sarokpad). A Balaton melléki présházakról és berendezéséről különben több évtizedes kutatómunka alapján számos cikk, tanulmány, könyv jelent meg a legutóbbi évtizedekben (VAJKAI idevonatkozó szőlészeti, borászati, népi építészeti művei). Lényegében rendszeres feltáró munka folyt, amikor is a Kenesétől Keszthelyig terjedő szőlőhegyeket felkutatták és minden jelentősebb építményt, présházat, pincét felmértek. Természetesen a feltáró munkából még kimaradt néhány régi épület, és épp ezért kívánatos volna, ha az eddig közölt adatok figyelembevételével további helyszíni kutatás folytatódjon. Érdemes a présházak, pincék anyagát is újból átvizsgálni, mert meglehet, hogy időközben újabb, a faluból már kikopott berendezési tárgy, eszköz vándorolt ki a szőlőhegybeli présházba. Levéltári kutatások még újabb hasznos adatokat hozhatnak a felszínre a szőlőműveléssel, így elsősorban a hegyközségek jogi szervezetével kapcsolatban. Több hegyközségi törvényt (artikulusokat) ugyan már ismerünk, (Diás-Vonyarcról — 1633, Badacsonytomajról - 1752, Balatonszabadiról - 1823). Hegyrendőri szabályokat Csajágról (1870), és a sorozat feltehetőleg tovább bővíthető. Tulajdonképpen keveset foglalkozott a néprajzi irodalom a Balaton melléki gyümölcstermesztéssel. JANKÓ monográfiája csak röviden szól e témáról, mindezzel tehát kutatásunk adós maradt, ahogy a Balaton környéki gesztenyések (Vállus, Rezi melletti) még részletesebb feltárást igényelnének (VAJKAI, 1964). IRODALOM BELÉNYESSY M.: Szőlő és gyümölcs termelésünk a XIV. században. Népr. Ért. 1955. CHAPTAL: Értekezés a szőlő-mívelésröl. Fordította . . . jegyzetekkel megtoldotta Nemes Fábián József. Veszprém, 1813-14. DORNYAY B.: A Balatonparti Gyenesdiás régi fapincéi. Népr. Ért. 1939. HOLUB J.: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt. Göcseji Múzeum Jub. Emlékkönyv. 1950-1960. PÁKAY ZS. - SÁGI K.: A szőlőművelés hatása a Balatonkörnyék népének életére és településére. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 10 (1971) PARRAGH G.S: A szölőmívelésröl. (Pest 1863). VAJKAI A.: A parasztszölőmívelés és bortermelés Veszprém megye déli részében. Népr. Ért. 1938; Római emlékek Dunántúl néprajzában. Pécs . . . „Majorossy Imre Múzeumának" 1939-40. évi Értesítője; La viticulture et la viniculture paysannes en Hongrie. (Paris 1950); Présházak és pincék a XVIII. századból a Balaton északi partján. Ethn. 1956; Almaprés Cikolaszigetről. Ethn. 1957; Évezredes szőlőkultúra. Veszprémi Szemle, 1957; A batár. Ethn. 1958; Balaton melléki présházak. (Műemlékeink sor.) (Bp. 1958). VINCZE I.: Magyar szólömetszökések és metszésmódok. Népr. Ért. 1957; Magyar borpincék. Népr. Ért. 1958; Magyar borsajtók. Ethn. 1958; Rebmesser in Ungarn. Acta Ethn. 1958; Ungarische Weinkeller. Acta Ethn. 1959. 5. Település, építkezés, lakás, bútor A bakonyi településekről már korai íróink megtették észrevételeiket. BÉL MÁTYÁS észrevette Nemesvámos kuriális jellegű települését, és ugyanerről értesít a Tudományos Gyűjtemény is (1834). Szentgállal kapcsolatban FÉNYES ír. A bakonyi falvak településéről, részletrajzáról különben összefoglaló cikket olvashatunk (VAJKAI 1940), hasonlóképpen a bakonyi tanyák kialakulásáról (VAJKAI 1959b). Szentgálhoz az 1940-es években 130 tanya tartozott, ezek mind a tagosítás után keletkeztek. Az 1930-40-es években a faluban lakó tanyai birtokos előbb-utóbb felhagyott kétlaki életével és tanyáját vagy eladta vagy a faluból véglegesen kiköltözött tanyájára. BÉL MÁTYÁS annyit mond a veszprémi parasztság építkezéséről, hogy hajlékuk csak a legszorosabb szükségletre, s nagyon alacsonyan van építve. Az évszámmal hitelesen bizonyítottan épületek alapján pontos képet tudunk adni a XVIII-XIX. századbeli bakonyi építkezésről. Faépítkezés a Bakonyban nem ismeretes. Sövényfalu házakra következtethetünk a történeti forrásokból, oklevelekből. A Bakony vidékére kétféle házféleség volt a jellemző: a füstös konyhájú és a szabadkéményes ház. Az építkezéssel kapcsolatban számos tanulmány, monográfia jelent meg, s e téren meglehetősen alapos és kiterjedt kutatás folyt az elmúlt évtizedekben. A Bakony néprajzának legkidolgozottabb fejezete a népi építkezés (MALONYAY IV, VISKI 1926, 1931 ÉBNER 1933, VAJKAI 1937, 1939, 1940, 1941 stb.). Esztétikai szempontból ki kell emelnünk a bakonyi házak oszlopos, boltíves gádorát, és számtalan változatát, általában a kisnemesi házak bolthajtásos építkezését (pl. VAJKAI 1959b). A városi, főúri építkezést utánozta a XVIII-XIX. században a falusi kisnemesség, s közvetítésükkel elterjedt egyéb falvakban is. A gazdasági épületekről, és a bakonyi német telepesek néhány részletmegoldásban jellegzetes építkezéséről is több tanulmány jelent meg (VAJKAI), de különben a német házak csinosságát már FÉNYES, RÓMER Flóris (1860) is kiemeli. Ha a Bakonyság falvai, a táj és a történelem nagy folytonosságában, azonos körülmények közt élve, lényegükben hasonlóak is egymáshoz, mégis minden falunak sajátos arculata, a szomszédjától eltérő egyéni vonása van (VAJKAI 1959a). Mindezek feltárására hivatott még a jövő néprajzi kutatása. Veszprém megye északnyugati része tulajdonképpen már a Kisalföldhöz tartozik, s e vidék, ahogy a Mezőföld is, síkvidéki jellegű. A természeti adottságoknak itt, a helyben található építőanyagnak megfelelően, a Bakony kőépületeitől eltérő háztípusok találhatók. Az utóbb említett területek népi építkezésével foglalkozik KOGUTOWICZ monográfiája (1930), 318