Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

VAJKAI AURÉL: Néprajzkutatás Veszprém megyében

A Balaton múltszázadbeli festői is néprajzilag értékes anyagot örökítettek meg, többen kifejezetten néprajzi tárgyú képeket alkottak, így pl. STERIO KÁROLY (1821—1862) csordás-, kanászképei a pásztorviseletről adnak felvilágosítást. MÉSZÖLY GÉZA (1844-1887) balatoni képei is részben néprajzi vonatkozásúak (Szántódi halásztanya, Balatoni halásztanya, Mosónők a Balaton partján, Itatás stb.). 7. Eötvös Károly A céltudatos néprajzi kutatások előtti időkről a legrészletesebb, tudományunk szempontjából igen jól hasznosítható anyagot találhatunk Eötvös Károly (1842-1916) könyveiben. Veszprém megyei születésű, sokáig tevékenykedik Veszprémben, és így közelebbről megismerkedhetett a megye lakóival. A mikszáthi anekdótázó, kesernyés humorú írások mestere, s bár írása műfajilag alig határozható meg, amit ír, korfestő, hűen tükrözi vissza a múlt század vármegyei életét bürokráciájával, korlátlan hatalmával. Minden írása telve kultúrtörténettel, és ha adatai nem is mindig teljesen megbízhatóak, akkor is jellemzők, korfestőek. A kisnemes szemléletével értékelte a dolgokat, elsősorban a kisnemességgel, a szegény zsellérrel, a jobbággyal, a magárahagyatott parasztemberrel foglalkozik, azok életét, baját festi meg nagyszerű színekkel. Mindenről írt, ami csak bakonyi, balatoni vonatkozású volt, a bakonyi szűrről, Sobri Jóskáról és betyár cimboráiról, a csatkai búcsú keletkezéséről, a balatonudvari szívalakú sírkövekről, a szentgáli vadászokról, az almádi Biliege csárdákról, a sümegi kékfestőről, a téli jégen való közlekedésről, halászatról, hegyekhez fűződő mondákról, parasztpincékről, a csutorásról, a gyógyító mammutcsontról, a gyolcsos házaló vándorkereskedőről, vásárról, a vászon és karton méreteiről, parasztszőlőkről, a vérkúti savanyúvízről és még számtalan sok másról. Úgyszólván a néprajz minden fejezetében maradandót alkotott, ha szerény méretekben is, szépirodalmi keretek közt. Mindenesetre kitűnő érzékkel elevenítette meg a múltszázadbeli bakonyi nemes falu életét, embereivel és gondjaival. 8. Múltszázadbeli statisztikai művek, folyóiratok Már aránylag korán, a XVIII. század végén, a múlt század elején részletes statisztikai összeállítások, helységnévtárak jelennek meg Magyarországról (pl. Vályi András: Magyar országnak leírása. 1799). Ezek közül azonban leghasznosabb FÉNYES ELEK 1836-ban megjelent műve, amelynek első kötete foglalkozik vidékünkkel. A Bakonyról megtudjuk, hogy ott a bükkfatapló gyűjtése meglehetősen jövedelmező volt. Könyvéből értesülünk, hogy a Bakony erdeiben 150 000 sertést is teleltettek ki, s onnan hajtották tovább nyugat felé. Leírja az itt honos disznófajtát is. Az egyes megyék bevezetőiben többek között foglal310 kőzik a gazdasági élettel, így a mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, az erdővel, a kézművesiparral, mindmegannyi hasznos történeti néprajzi anyag. A Zala megyei részben sokat olvashatunk a Balaton melléki szőlőkről, borokról. A helységek felsorolásából mindden község fontosabb statisztikai adatát megkapjuk. Többször foglalkozott a Balaton mellékével a Tudományos Gyűjtemény, és néprajzilag különösen értékesek HRABOVSZKY DÁVID és OLÁH JÁNOS írásai. Hrabovszky ír a Balaton melléki szőlőművelésről, a szüretről, a borból várható jövedelemről, a pincékről. Oláh János úgyszólván néprajzi leírást ad az északi part népéről, ebben megtalálható az építkezés, a vásár, a kereskedelem, a viselet, de még a Balaton melléki ember jellemzése is. A Tudományos Gyűjtemény egy másik, 1824. évi tudósítása szól a gardafogásról, a kecskekörmökről. Fontos alapanyagot adnak a Magyar Statisztikai Közlemények is, a sorozatból itt most csak kettőt emelek ki: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában. 1720-21; A Magy. Kor. országainak mezőgazdasági statisztikája. 1897. 9. Néprajzi vonatkozások szépirodalmi müvekben Szépirodalmi munkákban számtalan néprajzi vonatkozást találhatunk, s ezek közül elsősorban a régi írásokban megjelenteknek tudományos értékük van, hisz azóta rég eltűnt tárgyakról, hiedelmekről, szokásokról tudósítanak. PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM (1760-1820) élete egy részét a Balaton mentén, Szántódon, Füreden tölti el, korának igen termékeny írója, univerzális érdeklődésű, dal, zene, tánc, de a tudomány is egyformán érdekli. A magyar népdal, zenetörténet kimagasló, egyedülálló értéke az Ötödfélszáz Énekek című kéziratos munkája (1814), amiben többek közt 357 népdalt, népies dalt, régi magyar népdalt gyűjtött össze, közölve a szöveget és a dallamot. Különben kissé döcögős verseiben sok kultúrtörténeti adatra bukkanhatunk, így az akkori balatoni csónakról, a bödönhajóról, a rákászok tevékenységéről stb. KISFALUDY SÁNDOR (1772-1844) a badacsonyi szüretet örökítette meg verssoraiban. FÁY ANDRÁS (1786-1864) „Sió, a Balaton tündére" című művének monda alapját talán a néptől kapta 1825. évi füredi nyaralása alkalmával. JÓKAI MÓR (1825-1904) sok nyarat töltött Füreden, elbeszéléseiben balatoni mondaelemek mutatkoznak olykor, így a Magyarhon szépségei, A magyar Tempevölgy c. munkáiban (pl. a Szigliget melletti megáldott és megátkozott halom. A Balaton vőlegénye c. romantikus novellájának szereplői is falusi emberek. 1875). ENDRŐDI SÁNDOR (1860-1920) költő 1884ben megjelent prózai munkájában (Balatoni ég alatt) többek közt a Szepezd partmelléki életről ad színes képet, de néprajzi vonatkozásokat kaphatunk Vérkúttal, Tihannyal stb. kapcsolatban is.