Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

VAJKAI AURÉL: Néprajzkutatás Veszprém megyében

Néprajzkutatás Veszprém megyében VAJKAI AURÉL I. A megye múltja és régi leírói 1. Történelem Veszprém megye kevésbé alkot tájegységet. A sűrű erdőktől benőtt dombos, hegyes központi részével szemben az északnyugati terület már a Kisalföldhöz tartozó síkvidék. Hasonlóképpen alföldi jellegű síkság a régebbi megye területéhez tartozó Mezőföld. Ismét más jellegű a Balatonnak az újabban a megyéhez csatolt északi partvonulata. Az eltérő természeti adottságok, gazdasági körülmények, birtokelosztások nem alakíthattak ki a múltban sem jól jellemezhető, körülhatárolható etnikai csoportot, így a néprajzkutatónak a megye különböző pontjain mindig újabb és újabb feladatokat kell megoldania. A megye határai az utóbbi évtizedekben megváltoztak, a múltban történt kutatások tárgyalásánál azonban meg kell emlékeznünk a régebbi megyeterületen végzett munkákról is, hisz ha körülírt, meghatározott etnikai csoportról nem is beszélhetünk, végső soron a néprajzi jelenségek összefüggésben állnak egymással, olykor az egyik helyen felbukkanó néprajzi tárgyat, felgyűjtött hagyományt, szokást a közelebbi-távolabbi táj néprajzi anyaga megmagyarázhatja. A megye története egységes, és így történeti néprajza is szorosan összefügg a központi helyet elfoglaló Bakony földrajzi, gazdasági, népesedési, társadalmi, politikai múltjával, ezért itt e területnek rövid jellemzését kell adnom. A közfelfogásban dúslombú, nagy erdejű Bakony él, végtelen rengeteggel, itt-ott az erdő alján meghúzódó apró falvakkal. Ám a valóság ennél egyszerűbb, a méretek szerények, az erdők szelídek, a hegységet úthálózat szövi át, számtalan ősrégi település tarkázza, bizonyítva, hogy évezredek óta lakott vidék, kultúrtáj. Maga a Bakony szerény méreteivel alig közelíti meg a Kárpátok vagy Erdély valóban nagy területeit. Az egész Bakony erdőterülete 930 km

2, és 600-700 méteres legmagasabb csúcsai alig 3-400 méterrel magasabbak a bakonyi falvak szintjénél. Már ősidők óta lakott hely. A bronzkorban meglehetősen behatol az ember a Bakonyba, korán makkoltathatták a sertést, a régészeti leletek legalább is erre vallanak: kora vaskori sírokból malaccsontok kerültek elő. Ha a római hódító inkább a szomszédos Balaton-felvidéket szállta meg, azért előbukkantak római leletek az északnyugati Bakony alján is. A sok bakonyi szláv helynév (pl. Bitva, Cuha, Gerence, Torna pataknév, Csernye, Csesznek, Lázi, Porva helységnév) szláv lakosságra utal. A honfoglalás után a magyarok fejedelmi törzse szállja meg a Bakony vidékét, a XI-)QV. században a Bakony védett királyi erdőbirtok, külön bakonyi ispánság. A bakonyi ispánság (Bakonyság) gazdag lehetett, és benne nagy számban telepedtek meg vadászok, erdőcsőszök, mindennemű nyájak őrei, szakácsok, hordó- és csobolyókészítők, királyi udvarnokok, szolgák. Végeredményben tehát kiváltságos nép lakja a Bakony területének falvait. Számos település található, a XI—XII. századbeli bakonyi birtokösszeírások alapján a Bakony területén, és a vele határos északi Balatonparton 42 helynevet tudunk kimutatni, sőt a Bakony belsejében is számos település van, mint Bakony bél, Akol (Akli puszta). A XV. századbeli településképre jellemzők a nagy uradalmak, aránylag kevés közép-, annál több kis- és főleg egyházi birtokosság. A Bakonyságra eső területen ekkor 10 várat és 194 lakott helyet találunk. A XV. századbeli települések sűrűsége alig marad el a mai mögött. A Bakony falvai a török megszállás alatt elnéptelenedtek, a XV. század sűrű települése a XVIII. századig meglehetősen megritkult. A XVII. század végén megcsappant lakosságú falvakban még magyarok laknak. A lakatlan terület betelepítése a XVIII. század elején indul meg nagyobb mértékben, szlovákokkal, majd túlnyomórészben németekkel. A németek a legkülönbözőbb vidékekről vándorolnak be, így egységes nemzetiségről egyetlen faluban sem beszélhetünk. Az 1773. évi összeírás német nyelvűnek találta az alábbi falvakat: Aka, Béb, Ganna, Kisganna, Gyirót, Jákó, Szentiván, Koppány, Németszentlászló, Marcaltő, Nána, Nyőgér, Oszlop, Peterdi, Porva, Románd, Szűcs, Nagytevel, Berénd, Csékút, Kolontár, Kislőd, Városlőd, Németpolány, Bánd, Hidegkút, Mesteri, Olaszfalu, Vöröstó, Zirc, Németbarnag. Szlovák nyelvű: Bársonyos, Csernye, Jásd, Súr, Szápár, öskü, Lókút. A XVIII—XIX. században eléggé változatos a néphullámzás, a korábbi telepítéseket újabb beköltözések érik, egyik helyen a magyarság száma nő, a falu meg305