Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

VIDÁNÉ FODOR ZSUZSA: A „Veszprémi Jeruzsálemhegyi Petőfi Kör" története

Dezső, Lintinger István és Blaski József, a háznagyo­két Heisler János és Zámbó János látták el. A felso­rolt tisztségek között újnak látszik a „zászlóanya" megjelölés. Valószínű azonban, hogy a körnek már korábban is volt ilyen tiszteletbeli megbízatású tiszt­ségviselője. Ellátására egy jómódú körtag köztisztelet­ben és szeretetben álló feleségét kérték fel. Ő inkább csak reprezentálója volt a körnek, amelyet nagylelkű adományaival segített. A vezetőségi tagok megválasztásánál demokrati­kus szempontok uralkodtak. Ha az elnök iparos volt, akkor az alelnökök rendszerint a kereskedők, vagy a tisztviselők soraiból kerültek ki. A tagok arra töreked­tek, hogy minden réteg képviseltethesse magát a kör­ben. Gazdasági kérdések Az Alapszabályok 5. paragrafusa szerint a Petőfi kör vagyonát a „tagdíjakból befolyt jövedelem, bármi jövedelemből szerzett ingó, vagy ingatlan vagyon, adományok és a rendezendő estélyek, s mulatságok által befolyandó jövedelem" képezik. A Petőfi kör a többi egyesülethez hasonlóan kezdettől fogva elsősor­ban saját erejére, néhol egy-egy pártfogó jóindulatú segítségére támaszkodhatott a gazdasági ügyeit ille­tően. A kör bevételi forrásai között elsősorban a tag­díjakat kell megemlíteni. Belépéskor a tag első köte­lessége a beíratási díj befizetése volt, a következő években pedig meghatározott évi tagsági díjat volt kö­teles fizetni. A pártoló tagoknak a tagsági díj felét kellett csak fizetni. A vezetőség a tagdíjak befizetését szigorúan vette. A pénztáros feladata volt, hogy en­nek pontosságát ellenőrizze, s erről a választmányt tájékoztassa. Az 1912. szeptember 6-án tartott rendes közgyűlé­sen sor került az alapszabályok módosítására. Ez az új alapszabálytervezet a tulajdonképpeni beíratási díjat a következőkben szabta meg: minden rendes tagnak be­lépéskor 20 évtől 40 évig 1 korona 60 fillért, 40-50 évig 2 koronát, 50-60 évig 4 koronát, s 60 éven felül 6 koronát kellett fizetnie. Ezenkívül a belépő tag a könyvtár jegyzékért 30 fillért, az alapszabályok egy nyomtatott példányáért 10 fillért fizetett. Az éven­kénti rendes tagdíjat 80 fillérben állapították meg. 16 A módosított alapszabálytervezet elfogadásakor a be­fizetésekkel kapcsolatos szigorúságon a belügyminisz­ter azzal a helyesbítéssel enyhít, hogy az egylet tagdíj követelései csak rendes bírói, nem pedig közigazgatási úton hajthatók be. A tagdíjak mellett az évenként megrendezett tánc­vigalmak jelentős bevételi forrásai voltak a körnek. Az összetartás elősegítése és a szórakozás miatt rendezett bálok egyben a működés anyagi alapjául is szolgáltak. A téli nagy mulatságokat január—februárban, a nyá­riakat június-július hónapokban tartották meg. Eze­ken a bálokon belépő díjat is szedtek, de felülfizetése­ket is elfogadtak. A korabeli eseményekről a „Veszprémvármegye" és a „Veszprémi Hírlap" című újságok gyakran közöl­tek tudósításokat. A tagok a báli rendezvények bevé­teleit különféle célok megvalósítására fordították. Ezek érzékeltetésére nézzünk meg néhány híradást. A „Veszprémvármegye" 1900. január 14-i számában kö­zölte „.. . a Petőfi kör könyvtárának gyarapítására saját körhelyiségében házias jellegű, zártkörű tánc­vigalmat rendez. Belépti-díj személyenként 40 krajcár, családjegy 3 személyre 80 krajcár. Felülfizetések kö­szönettel fogadtatnak és hírlapilag nyugtáztatnak." A „Veszprémi Hírlap" 1902. július 6-i száma a kör saját pénztára javára rendezendő táncmulatságáról ér­tesített. A belépődíj ekkor már személyjegyre 80 fil­lér, családjegyre 1 korona 60 fillér volt. A hagyomá­nyos nyári 1 7 és téli 1 8 bálok mellett gyakran egy-egy rendkívüli alkalomból is szerveztek mulatságokat. A kör dalárdájának fejlesztésére például 1906 márciusá­ban 1 9 és 1907 áprilisában 2 0 is tartottak zártkörű ren­dezvényeket. A befolyt jövedelem nagyságát ezekből a tudósításokból nem lehet pontosan meghatározni, hiszen a lapok nem mindig nyugtázták a felülfizetése­ket, máskor pedig a belépődíjak közlése maradt el. A híradások lelkes hangja azonban arra enged következ­tetni, hogy ezek a rendezvények a többiekhez hason­lóan jól sikerültek, és újabb hasznos tervek megvalósí­tására ösztönözték a tagokat. A különböző módon - tagdíjakból, adományok­ból, a könyvtár javára befizetett összegekből, mulatsá­gok bevételeiből — befolyt pénzt a kör elsősorban a különböző kiadásaira fordította. A befolyt jövedelem­ből fizették a kör fenntartási kiadásait, a világítást, a fűtést, az adót (pl. vigalmi), ebből kapott tisztelet­díjat a karnagy, a jegyző, a beparancsoló. Temetéskor ebből fizettek a Szent Mihály lova kiviteléért, ez fedez­te a kör különböző vásárlásait (pl. berendezési tár­gyak megvételét, tablók, képek, jelvények, díszzászló, szalagok készíttetését). A könyvtárbővítésnek is ez volt a forrása, könyveket vásároltak, újságokra fizet­tek elő. A kör állandó kapcsolatban állt a Georgi La­jos-féle könyvkötőműhellyel, ahol a megrongálódott könyveket rendbehozatták, és az újságokat beköttet­tek. Ugyanígy dolgoztattak Pósa Endre könyvárus és könyvkötőnél, nem is kis tételben. Az 1904. július 22-én kelt számla szerint a kör 800 db meghívó, váro­sok neveinek nyomása és 1000 db levelezőlap elkészí­téséért 38 koronát fizetett Pósa Endrének. Meghívó­kat más városi nyomdában pl. az Egyházmegyei Nyomdában, vagy Fodor Ferencnél is készíttettek. A tiszteletdíjak nagyságának érzékeltetésére egy­egy megmaradt levél, nyugta, vagy elismervény szolgál segítségül. Pekárdi Pál karmester például 1904. augusztus 16-án 25 koronát vett fel a Petőfi kör dalár­dájának tanítási díja fejében az 1904-es év második felére. Az ugyanezen év augusztusában kelt elismer­vény pedig arról szól, hogy a kör a nyári táncmulat­ságra szóló 606 db meghívó kihordásáért 12 korona 12 fillért fizetett ki Vári Nagy Lajosnak. Ezzel az összeggel valószínűleg a „beparancsoló" egyéb fárado­zását is honorálták. (Beparancsolónak azt a személyt nevezték, aki a meghívókat széthordta, s a körrel kap­293

Next

/
Thumbnails
Contents