Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején

10. ábra. Tányér meisseni eredetű csokor mintával, kék címeres jeggyel 1874-ből. VBM 54.244. Abb. 10. Teller mit Blumenstraussmuster Meissner Herkunft und mit blauem Wappenzeichen, aus dem Jahr 1874. VBM 54.244. ellensúlyozza és ki különösen mindazon akadályokat, melyek ellen a hazai gyáraknak küzdeniök kellett, nagyon alaposan ismerte, tőle telhetőleg azon fáradozott ugyan, hogy a kiválóan általa mívelt hírlapírói téren a gyár fentartásáért működjék. Ámde, az akkoriban általánosan követett iránynál fogva, elképzelhetetlen volt, hogy - nem említve az előítéleteket, mely hazánkban egyáltalán véve a külföldi gyártmányok előnyére és a belföldiek hátrányára még fennállott - itten olyan szép és olcsó munkákat lehessen létrehozni, hogy gyártmányainkat a bécsi és cseh gyártmányoknál jobb szívvel vásárolják, vagy hogy ezekkel legalább a kereslet hasonló színvonalára emelkedjenek. Senki sem tudott valami jó tanácsot adni, hogy miképen kelljen a bajon segíteni. Szemmel látható volt, hogy a herendi porcelángyár fentartása csak azon egy esetben volna lehetséges, ha olyan irányzatot venne, mely ama vetélytársak versenyét kizárná. S'valóban, a habozás és tétovázás közepette, majdnem váratlanul s mintegy önkénytelenül kínálkozott is egy mentő alkalom. Néhány főnemes család, a többi közt gróf Eszterházy, Batthyányi, Pálffy, Zay és más családok, melyek a herendi gyár buzgó iparkodásáról tudomást nyertek, részben talán hazafias érzületük sugallatát is követve, fel akarták használni az alkalmat, hogy nagyrabecsült őseiktől örökölt családi serviseiket és porcelán-garnitúráikat, melyek századok során át megcsorbultak vagy hézagot mutattak fel, kiegészíttessék itten, ami azonban olyan nehéz feladat volt, hogy sem a bel- sem a külföldön soha gyár annak megoldására nem akarta magát rászánni. Elképzelhető tehát, hogy a siker még kétségesebb volt itten, hol mint kezdetben mindig s' egy iparszegény országban épenséggel rendes nehézségek fölött is kellett diadalmaskodni! Azonban a szükség, ez a szigorú tanár, mondotta ki itt is a döntő szót. A megismerés, hogy ezzel tényleg el volna találva ama sajátlagos, kizárólagos irányzat, mely mellett ha egyszer siker koronázná a versenytől nem egy hamar kellene tartani, elhatározó befolyást gyakorolt ránk. Mennyire jogosult volt e föltevés, azt a valóság, meglevő s' reményeink fölött gyorsan kitüntette, mert már az 1845-ki bécsi műiparkiáüitáson, tehát csak alig egy évvel azután, hogy megboldogult Eszterházy Károly grófnő megbízásából, az itteni gyár a legelső félénk kísérleteket az „ó-meiszeni" genre különböző tárgyainak utánzásában, és pedig kielégítő sikerrel megtette, - a gyár által kiállított tárgyak, melyek kizárólag ama utánzó irány cikkeiből álltak, - az ottani szakférfiakat olyannyira meglepte, hogy habár, mint könnyen gondolható, nagyon is kedvetlenül, mégis kénytelenek voltak, az addig elé az ország határain túl majdnem ismeretlen magyar gyárat egy dicsérő oklevéllel kitüntetni. De még fényesebb kifejezést nyert ama genre sikeres kezelése azon körülmény által, hogy Weisse Albert, ki akkoriban még Milanóban gyakorolta üzletét, a kiállítás megnyitása után azonnal az utolsó darabig mind megvette az egész gyűjteményt üzlete számára, ami egyúttal az e czéggel való további összeköttetésnek is utat nyitott, amely idővel bizonyára nagyobb kiterjedést is vett volna, ha a közlekedést vele az akkori hallatlan magas kiviteli vám, mely a porcellánra szabva volt (: mely Magyarországból csak az osztrák tartományokba kivitt cikkekért 36%-ra rúgott, míg a bevitelre alig volt vám kivetve:), rendkívüli módon meg nem nehezítette volna. - Mint jellemző adat amaz időkből tán említést érdemel a tény, hogy osztrák, sőt magyar gavallérok is, külföldön utazván, Weisse Alberttől ama czikkeket megvették és külföldi gyártmányok gyanánt hozták viszsza, — s' a csalódást nem vették előbb észre, míg utólagosan itten figyelmeztetve nem lettek a „herendi" gyárbélyegre. 1851-ig a gyár, szakmunkáit nagy szorgalommal állítván elő, már meglehetősen fentarthatta magát, habár az időközben kiütött forradalom kevésbbé-többé visszahatással volt is fejlődésére. Azonban a gyár vüágra szóló hírnevének alapját csak az 1851-ki első londoni világkiállítás vetette meg. Ez volt az egyetlen porczellángyár az osztrák monarchiából, mely az I-ső osztályú éremmel lett kitüntetve. A gyár által kiállított tárgyak nagyobb része, a hivatalos közegek ki nem elégítő képviselete daczára, el lett adva, a maradék pedig az 1853-ban New York-ban tartott nemzetközi iparműkiállításra lett elküldve. Az éjszakamerikai szabad államok elnöke, Mr. Pierce volt az első, ki már a kiállítás megnyitásának első napján egy herendi vázát megvett, - s' a rá következő napon, mint az akkori osztrák konzul: Loosey Ur, ide jelentette, az egész gyűjtemény el volt adva, úgy elkapkodták, a gyár pedig az I-ő osztályú éremmel és dísz-oklevéllel lett kitüntetve. Időközben a gyár az európai származású antik genre mellé, melyet eddig elé mívelt, még a „japán-khinai" genret is működési körébe vonta. Alkalmul e bővítésre a következő eset szolgált: A szárdiniai király akkori bécsi követe, Revei gróf, ki udvarától már régebben, még midőn Haagában és Berlinben volt követi küldetésben, megbízást kapott, hogy egy khinai porcellán-servicet, mely még évszázadok előtt került a turini udvarhoz, kijavíttasson és kiegészíttessen. A követ, ki a herendi gyár utánzó művészetéről annyi szépet-jót hallott, — ami akkoriban főleg Zichy Edmond és Waldstein János grófoknak volt köszönhető, kik mint ismeretes pártfogói a művészetnek önszántukból vállalták el a gyár feletti véduraságot - a fenti megbízást eme gyárra ruházta át. Egy álló év telt bele, a míg ezen genre utánzatást is sikerült a gyárnak létre hoznia, mivel egyfelől a már alapjában is az európaitól merőben elütő anyag compositioja, másfelől a domborműszerűen alkalmazandó s' a tűzpróbát kiálló színeket is el kellett előbb még találni. A sok és fáradságos kísérletek után végre sikerült eredmény épenséggel korszakot alkotó volt, s a legnagyobb horderővel bírt a gyárra nézve, nem annyira az anyagi előny miatt, mellyel járt és mely, mivel az kizárólag a sajátlagosságokra és egyes műbarátok ízlési irányára volt kénytelen szorítkozni, - tetemesen csekélyebb volt mit az, melyet a közkedvességben részesülő „ó-szász" genre eredményezett, hanem főleg a hírnév miatt, melyet a gyár lassanként mint első utánzó műintézet egész Európában magának kivívott, s' mely fény pontjára jutott később, midőn Humboldt Sándor, a halhatatlan tudós s' „a földgömb legna284