Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
HAJNÓCZI GÁBOR: Adalékok a zirci apátság könyv- és műgyűjtő tevékenységének történetéhez a XVIII. század végén
Veszprémbe mintegy 31 vászon került. A felvett listán sok ismert képpel találkozunk. 9 0 Megvan a XVIII. században készített Cleopatrakép, amelyet az 1919-es katalógus Longhinek tulajdonított. A „Halott Krisztus az Atyaisten ölében" című festmény minden bizonnyal azonos az „Atyaisten Krisztus holttestével" cíművel, igaz, hogy az eredeti katalógus (1919-es) XVII—XVIII. századinak tudja, ezzel szemben a veszprémi felvétel XIX. századinak minősítette. Megvan többek között Kovács Mihály, Tárkányi Béláról és Szvorényi Ferencről készített két portré is. A veszprémi leltározáskor nem tudták eldönteni, hogy az 53. 10. 17. számú kép Juditot ábrázolja-e, vagy Salomét. Zárójelben megjegyzik, hogy a festmény a Drezdai Képtárban lévő eredeti után készült másolat. A régi katalógusban mindkét téma előfordult. A Domenico Beccafuminak tulajdonított képen Judit levágja Holofernes fejét, míg két Carlo Dóidnak tulajdonított kép is van, amely Salomét ábrázolja Ker. Sz. János fejével. Ha meggondoljuk, hogy a Beccafumi által festett kép cselekvést ábrázol, tehát alig lehet a címe „Judit Holofernes fejével" a Dolcikép ellenben modell-szerű beállítást, valamint azt, hogy az előbbinek nincs változata Drezdában, míg az utóbbinak az eredetije valóban Drezdában van, végül, hogy a kép valóban másolat, mégpedig Petersentől származik, a „Salome"-változat mellett foglalhatunk állást. Megtalálható továbbá a veszprémi gyűjteményben a „Sz. József Halála" című festmény, amelyet a XVIII. században Paul Tróger festett. A veszprémi leltárkönyvbe „Sz. József megdicsőülése" cím alatt vették fel. Szerepelnek olyan képek is, amelyek az 1919-es katalógus szerint még nem voltak az apátsági gyűjteményben. Ezek közül említsük meg a híres Kazinczyportrét, festője Donát János, akinek itt „Főpap képe" című vászna volt még meg. A plasztikai munkák közül egy sem került a veszprémi múzeumba. Minden jel arra mutat, hogy ezek a törékeny kisplasztikák megsemmisültek. Ez annál is fájdalmasabb veszteség, mivel az Immaculata-vázlat talán még a többi műkincsnél is nagyobb művészettörténeti értékkel bírt. Fig. 3. J. Ch. Schletterer(? ): Maquette d'Immaculata. kes festmény és egyéb műtárgy azonban jelenleg is lappang. Végül, nem csekély azoknak az értékeknek a száma, amelyek elkallódtak, vagy megsemmisültek. Esetünkben csupán azon műkincsek sorsával foglalkozunk, amelyek hollétéről biztosat tudunk, azaz a veszprémi múzeumba került képekkel. 3. ábra. J. Ch. Schletterer (? ): Immaculata, vázlat 203
