Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÁNKUTI IMRE: Iratok a Rákóczi szabadságharc középdunántúli eseményeihez (1704-1708)

Méltósságos Erdélyi Fejedelem, Kegyelmes Uram. Nagy alázatossan kölleték Nagyságodnak jelentenem, eleitűi fogva, hogy Isten kegyeimébűi, az Magyarság, Méltóságos Károlj Sándor Generalis Uram eő Excellentiája Commendója alat az Dunán túl való Földünkre általhatá, még ot subsistálhatá azon a főiden, onnan pedigh által jűvén, magam is az Nagyságod hüvségiben az Bakonyban meg marattam;'" második által jűvetelivel eőNagyságának cselédestűi (az jószágomat oda hagyván) által jűttem, s szüntelenül az Nemes Haza szolgálatiban foglalatoskodtam, az mint nem kétlem, szolgálatim Nagyságodnál is tudva vannak, és actu is Méltóságos Generalis Gróff Estorás Antal Uram eő Exellentiája levelébűl is kegyelrfiessen meg érthette.

4

6 Minthogy pedig, Kegyelmes Uram, mind anyi űdűtűl fogva is, hét holnapra való fizetésnél többet nem vettem, és actu is semmi fizetésem nem jár, magamat, s cselédemet pedigh (az Dunán túl valójószágimnak semmi, vagyis igen kevés hasznát ezen űdúben vehetvén) nem tarthatom, táplálhatom, mivel marháimat is, az az: lovaimat, eőkreimet, teheneimet az Győri Labanczok elhajtották, mindazonáltal, mind ekkoráig is Nagyságodat soha semmi kéréssel nem búsétottam. Annak okáért most meg nevezet szükségimtűl viseltetevén, Nagyságodnak Kegyelmes Uramnak alázatossan instálok, méltosztassék magam, Feleségem s Cselédim intertentiójára (mint hogy az pénz az kőzenséges haza szolgálatyára minden nap tudom szükséges) az Dunán túl való Fiscalításokban, bizonyos summában ad utrumque sexum kegyeimessen szakasztani, vagy pediglen, Nemes Vas Vármegyében, az Sopron Vármegyében Bűú

4

7 néveö falukat, cum appertinentiis kegyesen assignáltatni. Mely Nagyságod kegyelmességét útólsó csőp véremigh, alázatossan megh szolgálnom s hálálnom el nem mulatom. Várván kegyes válaszát, maradok Nagyságodnak, mint Kegyelmes Uramnak Köteles s alázatos szolgaja Sándor László m. ppria (Külső címzés:) Méltóssághos Erdélyi Fejedelem, Főlseő Vadászi Rákóczy Ferencznek, Kegyelmes Uramhoz eő Nagysághához alázatos Instáns' belül irt, Sándor László. (A hátlapra rávezetve a fejedelmi határozat szövege:) Az Dunántul való Deputatio"^ azon földön' levő Fiscalis Joszágokbul az hol alkalmatossab lészen, szakaszszon Instans hívünknek hat ezer forint érő joszágot, és azon Summában assignállya is, kiről megyen is parancsolattya. Datum ex castris Nostris ad Strigonium positis, Die 5 Septembris 1706. F. Rákóczi m.p. Franciscus Aszalay m.p. (A hátlapon Thaly Kálmán kézírásával: Locsmándot

4

9 kapta.) '>20. Tihany, 1706. augusztus 27. után A tihanyi monostor apátjának panaszai a helybeli kálvinista lakosok ellen. (Eredeti Ol G. 16. RSzL I. 2. b. 290-291.) Gravamina Contra Tihanienses Incolas Calvinistas, Monasterio Tihaniensi illata. Imo. Contra Generale Mandatum Suae Serenitatis mandantis, ut omnia in statu quo permaneant, induxerunt armata manu praedicantem, Religiosum meum ex Cella sua exturbantes, ibique Praedicantem cum uxore collocantes, quem Religiosum etiam in illo turbine vix non occidissent, nisi tumultus ille per Dei gratiam nonnihil sedatus fuisset, et Religiosus ille se ad me non recipisset. Non dolerem tantum, sí simpliciter induxissent, praedicantem. sed quod ad Monasterium intra Clausuram ad Cellám seu cubiculum Religiosi, de hac injuria valde doleo, et contristor; Quis enim Catholicorum sine dolore aut tristitia ferre poterit, ut immaculata sponsa Christi, quam sibi unicam in terris charam Christus habet, ita dehonaestari videat. An iste actus non sit odii Religionis? 2do. Meos homines ex meo cubiculo et domo extraxerunt, violenter incarcerarunt, per totam noctem suspenderunt pedibus sursum, capite deorsum versis, aliasque Violentias contra immunitatem Ecclesiasticam intulerunt. 3tio. Alium meum famulum Vak Peti nominatum, eo quod mihi Protectionales ab Excellentissimo Domino Generali Karoli, tulerit, primo ad torturam in Templo Aszszoföiensi in trabe suspenderunt, catena ferTea adeo arcte strinxerunt, ut per os iptestina prodierint, seminudum per nives Vasonium usque traxerunt, ibi denuo tanquam reum mortis incarcerarunt, rediens vero domum post triduum Vasonium Dominus Domokos Capitaneus ejusdem loci,->0 visa innocentia hominem, iterum restitutis etiam Vestibus liberum dimisit. Evasit sic quidem pauperculus carcerem, non tamen evasit per hoc manus homicidarum Tihaníensium, postquam enim mutiassent eidem, quod si velit fieri Calvinista (erat enim non pridem factus Catholitus) se velle omnia eidem condonare, libereque asmittere, quod cum ille facere renuisset, unus globo trajecit, alter caput eidem absecuit. Hujus tamen sangvine non satiari videbatur eorum crudelis perversitas, nisi etiam meum biberent, quem cum sine manifesto naevo fundere per proprias manus non poterant, alium subornarunt, quod cum ille facere proposuit, suam Karabinam explosurus, dispositione diuina defectu lapidis pulveres succendi non poterunt, ego interim ad aliam domum confugiens, evasi mortem. Et ne íllorum mala intenüo penitus sine fructu evanesceret, induxerunt alios milites, qui me binis vicibus depraedarunt, et ad quinque Millia florenorum damnum intulerunt, ac penes hoc alicujus alterius hominis bona, apud me in Ecclesia ob metum Rascianorum reposita (prout ille dicebat) ad tria millia florenorum abstulerunt. Demum ut alia plurima taceam, plane tantae perfidiae fuerunt, ut ausi fuerint literas Suae Serenitatis sub dato 27. Augusti ad me datas ultra annum supprimere, easque suppressissent ulterius si rigorosius, aliunde resciens ab eis non exegissem. Qvae omnia etiam Juramento, quod sic se habeant confirmari possunt. (Az irat felső sarkában ceruzával: Gr. Esterházy Antal). V21. Várpalota, 1706. november 11. Domokos Ferenc várpalotai kapitány igazoló írása Dunapataj és Kalocsa lakosai részére, hogy csak azért fogadtak be Budáról császári védőőrséget, mert azon a vidéken nem volt megfelelő kuruc haderő, amely megoltalmazhatta volna őket. (Egykorú másolat. Bács-íüskun megyei Levéltár. Dunapataj mezőváros levéltára.) En ide alab megh irt adom tudtara es ertesere Kegyelmes Vitezleo Fejedelem Urunk igaz híveinek, Tiszteinek, hogy Pathai kalocsai lakosok az ellensegtüll szorongattattván, nem leven nekünk olyan Fegyverünk ott az tajján mostanában, az melyell menthettük volna ökett, kentelenittettek életek megh tartasaert Budaroll SaJagvardatt hozni. Hogy azért Tiszt Uraimek kőzzűll valamely ez okaert büntetni azon Denotalt Helységbeli lakosokatt, megh gondolván azt, hogy az kentelensegh cselekedtette azt vélök, azért kárban es veszedelemben ejteni ökett nem löhett, hanem ha mikor Kegyelmes Urunk Meltosaghos Fejedelmünk Hadai azon tartományra le érköznek, akkor ismett viszsza foglaltathatnak, azt hozza magavall az kőzőnseghes igassagh és nemzetünkhöz való szeretetük. Datum Palottae Die 11 1706. Kegyelmes Urunk Miltosaghos Fejedelmünk egyik Brigaderussa, egy Gyalogh Regementének Fő Collonelussa és actualis Pallottai Commendansa L. S. Domokos Féréncz m. p. (A hátlapra rávezetve:) Concordat cum originale, quod habeo apud me Callocsae. Andreas Mikhazy plebanus Collocensis m. p. 22. Tihany, 1707. március 31. Ray ser Amandeus tihanyi apát engedélyezi a tihanyi reformátusoknak, hogy a kijelölt helyen templomot és paróchiát építsenek (Kerkápoly István, Zala megye főszolgabírája által Balatonfüreden, 1829. február 27-én kiállított hiteles másolat az eredetiről, amely akkor a tihanyi református egyház „Eklesiai Ládájában" volt található. A mostani másolat: Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára. Egyházkerületi levelezés. 3. csomó.) Én Amandeus Rayser Szent Benedek Szerzeténn lévü Tihani Apatur adom tudtára ez Levelem által mindenkinek, az kiknek illik, hogy Tihani Helvetica Confession lévü lakosok, engemet illendőképpen requiraltak, hogy nékiek itt az Tihani Városban Templomnak és Parochiának épéttésére bizonyos alkalmatos helyet engedgyek Mivel hogy pedigh az Szétséni N. T. Confoederált Magyar Országh Statusinak Conventus és Gyűlése által Szabad Exercitium Religionis mindenütt engedtetett, kiknek kéréseknek én is engedelmeskedvén, bizonyos és alkalmatos Templomnak és Parochianak épéttésére elegendő. Nemzetes és Vitézlő Bursi István, Borhi Ferentz és Pető György házok között lévü puszta hellynek darabját és hellyét assignálván, örökössül és in perpetuum conferaltam, kiket sem én, sem én utánnam következendő successoraim ez iránt turbálni, és háborgatni semmi uton modon ne merészölyenek Fogadván és ígérvén azon Tihani Lakosok is nékem, és az én Successoraimnak mint Földes Urnák tartozandó betsülöttel való engedelmességet, Tekintetet és tartozó szeretetet fognak exhibealni és megh adni. Actum in Tihan Anno Domini 1707. Die Trigesima prima Mensis Mártii. Tihani Apatur Amandus m. p. (Pecsét.) Coram me Francisco Horváth Illustrissimi Domini Comitis et Generalis Joánnis Bottyán delegato Officiali et Inclyti Comitatus Veszprimiensis Supremo Capitaneo m p. (Pecsét.) Coram me Johanne Novákh vexilifero m. p. (Pecsét.) Coram me Stefano Nemes m. p. (Pecsét.) Coram me Georgio Vajda Jurato Assessore Comitatus Veszprimiensis manu propria. (Pecsét.) Coram me Pauli Búzás Veszprimiensis Comitatus Juratore Miklós István keze kereszt vonása Coram me Stephano Duymovith m. p. 178