Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
BÁNKUTI IMRE: Iratok a Rákóczi szabadságharc középdunántúli eseményeihez (1704-1708)
Iratok a Rákóczi szabadságharc középdunántúli eseményeihez (1704-1708) BÁNKUTI IMRE A kutatók előtt jól ismert, hogy a Rákóczi szabadságharc dunántúli eseményeire vonatkozó forrásanyag meglehetősen hézagos. A legtöbb megye levéltárában a szabadságharc éveiből vagy nem maradt fenn semmi irat, vagy csak töredékek állnak a történészek rendelkezésére. Néhány város levéltára (Sopron, Győr, Kőszeg) már gazdagabbnak mondható, ugyancsak fontos adatok nyerhetők némely családi levéltárból (mint pl. Károlyi, Széchényi stb.), valamint természetesen a Rákóczi Szabadságharc Levéltárából (Országos Levéltár). Ezek egy része már régebben kiadásra került. 1 Mindezt tekintetbe véve is azonban az a helyzet, hogy a szabadságharc dunántúli eseményeinek rekonstrukciója sokkal nehezebb feladat, mint pl. a felvidéki vagy tiszántúli, kelet-magyarországi eseményeké. Vonatkozik ez természetesen a társadalmi, gazdasági és hadszervezési kérdésekre is. Ezért minden egyes dunántúli dokumentumnak fokozott jelentősége van, még akkor is, ha esetleg csak töredékes adatokat szolgáltat. Remélhető ugyanis, hogy e szétszórt iratok összegyűjtésével, publikálásával végül is részletesebb, tisztább kép rajzolható meg a kuruc felkelés dunántúli vonatkozásairól, eseményeiről. A kiadott dokumentumok értékét is elsősorban az adja meg, hogy segítségükkel a szabadságharc dunántúli eseményeit az eddigieknél részletesebben tudjuk rekonstruálni. Az iratok tartalma ugyanis felöleli a kuruc függetlenségi háború szinte valamennyi problémakörét. Szó van bennük a lakosság és a hadsereg viszonyát alapvetően meghatározó hadszervezési és hadellátási ügyekről, a katonai eseményekről, vallási villongásokról, a katonaság visszaéléseiről, fosztogatásairól stb. Egyik irat a megyék és a fejedelmi hatalom közti viszonyra vet fényt, egyértelműen bizonyítva az abszolutisztikus tendenciák teljes hiányát. Az iratok szerzői általában az események irányítói (Bercsényi Miklós, Károlyi Sándor, Eszterházy Antal és természetesen maga a fejedelem), de több levél és beadvány egyszerű emberektől, falusi jobbágyoktól származik. Ezeknek külön értékük van, mert bepillantást engednek a dolgozó nép hétköznapjaiba, s bemutatják azokat a megpróbáltatásokat, amelyeket a háború kegyetlen csapásai közepette el kellett viselniök. Ugyancsak sürgeti az iratok kiadását az a szomorú tény, hogy a Thaly Kálmán által 1867-ben elvégzett felmérés 2 óta számos levéltári dokumentum elveszett. Ezek egy részének tartalmáról ma már legfeljebb a Thaly által készített kivonatokból tájékozódhatunk. 3 A többiről azonban annál többet, hogy egykor léteztek, nem tudunk. Az alábbiakban olyan iratokat adok közre, amelyek különböző helyeken végzett kutatásaim közben kerültek elő. Remélem, hogy kiadásuk hozzájárul a szabadságharc Balaton-környéki eseményeinek reálisabb megrajzolásához. 1. Sárvári tábor, 1704. július 1. Károlyi Sándor a fejedelemnek: beszámol az utóbbi napokban történt katonai eseményekről, sikeres csatározásáról a némettel a kapuvári passusnál. Rabatta Szentgotthárdnál van a stájer hadakkal Vele 22 zászló jött át a Dunán, de itt még senki sem csatlakozott hozzá. Igyekszik postavonalat létrehozni az összeköttetés biztosításához. Végül egyéb katonai és más híreket közöl (Eredeti. OL G. 15. RSzL I. 1. Caps. D. Fasc. 99.) Ex Castris Sárvár 1 Julii 1704. Méltóságos Fejedelem Nekem Nagy Jó Kegyelmes Uram. Nagyságod kegyelmes parancsolattyát tegnapi napon alázatosságal vettem, mivel Méltóságos Gróf Generális Forgatz Simon Ur azonal indult Fejérvár fele, én annak continuatioja szerént itt maradtam, Andrássi Uram 4 penigh, Kegyelmes Uram, maga ezerével s Verebélyi^ did dab seregeivel Pápára conferálta magát, holot semmi szükségh. Az ellenségnek penigh, mivel eleibe szállottam volt kevesed magammal, s kemény puszkazassal az portásom kapuvári passuson Krajtz^ Generált az lábán sebben ejtvén s Frantz Raszeko, Lotharingiai Hertzegh utolsó haeresét el ejtette s feles némettel, ráczal, s nekem kevesed magammal az alat recedálnom kellet ide Forgatz Uramhoz, az német el szaladot, s ezen éjei az klimpaki 7 réteken Sopronyon felöl hált. Hajsztér tábora penigh Nezidernél 8 fekszik, kétségh kivül az téli passust fogja observálni, vagy az kis martoni lineát veszi magának. Rabatta is az stirusokka] Szent Gothárdon vagyon, hajtaná az Vármegyét, de nem engedem, most is útban vagyon portásom, megh térvén Rabatának udvarlok, hiszem Istent megh segit.^ Velem circiter húszon két zászló vagyon Dunán túl való. Innét való penigh egy sincsen, de ha már ellenségh nem leszen, ehez is bizom, hogy fel üli, addigh penigh, Kegyelmes Uram, ha segítségre szükségem lenne, más unnat nem várhatok, hanem Andrássi Uramtul, eö Kegyelme penigh ha úgy talál correspondeálni, mint Földvárnál, 1® migh Nagyságodhoz recurrálok. el veszhetek, mint akor Fejérvár hogy el vesze, kiért most sokat kell bajoskodnunk.Berczenj Urammal már fel szabadult correspondentiám. Azért szokásom szerint continualni el nem mulatom, itt penig actu Postákot erigáltam, Sárvárral Jánosházára, onnat Devecserre, Ajkára, onnat Veszprimbe, onnat Csikvára, onnat Földvárra, hites Posták lesznek, szüntelen éjei napal viszik s hozzák az leveleket. Nagyságod jámbor Rab lovát (?) ezen Posta Simon Tornyánál találván, ugy hiszem eddig ottan vagyon, az iránt való kegyelmes parancsolatját el várom s valamire Isten vezérel, kötelességemet is contestálom. Az mint Nagyságod kegyelmes levelébül értem, az török híreknek talán sub rosa kellet volna maradni, de itt régen publicumra ment immár. Az német, az mint indult vala, Kegyelmes Uram, nekem kedvetlen conceptusim valának felölle, mellyet véghez is vihet vala, hogy ha kevés népemmel itt nem találok vala lenni s Isten szivét el nem vette volna, s azon consequentiáktul tartván, Nagyságodnak irtam vala is, de Istennek hála mégh is itt érte levelemet ezen változása és el menetele az németnek. Mind az által Kegyelmes Uram, az minemű rósz constitutiokban voltam, mind azok megh lehettek volna s pro informatione Nagyságodnak transmittálom, már azon túl vagyunk, de egyebekben valamint abban irtam, úgy vagyon az föld. Szathmári 1 2 ujab esetet értettem, szegény cselédimet magammal edgyütt ajánlom Nagyságod kegyelmességébe és maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. (Külső címzés nincs.) 171
