Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

NAGYBÁKAY PÉTER: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve

STATILIO.IÍStaifiwappyn.) STATIUO.IL 12-13. ábra. A traui Statilio család ősi címere a Sicbmacher dalmaciai kötete szerint. Figure 12-13. Armoiries de domaine de la familie Statilio de Trau (Trogir) Selon le volume de Dalmatie de Siebmacher. akár a Statileo Jánosé volt Beriszló lány, a két trogiri család szoros rokoni kapcsolata nem szorul bizonyításra. Tény, hogy Statileo János Beriszló Péter hívására került Magyarországra. Mint veszprémi püspök kanonoki stallumot biztosított számára, neki adományozta a felsőörsi préposti széket és - terhes politikai és katonai elfoglaltsága miatt — az egyházmegye kormányzását is rábízta, mint általános helynökre, de rábízta a püspökség javadalmainak kezelését is. Statileo János mint kiváló képességű főpap és diplomata, később a budai prépostságot és a királyi titkári állást is elnyerte, majd 1536-ban erdélyi püspök lett. 1515ben Beriszló Péter megbízásából ő vezette az egyházmegyei zsinatot Veszprémben és, mint láttuk, rokona iránti hálából és tiszteletből ő állíttatta fel Beriszló Péter síremlékét. A Statileo család — Bedy Vince szerint — előkelő trogiri polgár család volt.

6

0 A Siebmacher Dalmácia kötetének szerzője Friedrich Heyer von Roselfeld viszont — meggyőződésünk szerint tévesen — azt íija róla, hogy a család Erdélyből származott és csak később telepedett le Trogirban.

6

1 A Siebmacher Dalmácia-kötete a Statileo család ősi címerét két változatban közli (12—13. ábrák). Az első változat: Arany mezőben, vörös jobbharánt pólya felett vörös rózsa, sisakdísz két zöld levél közül kiemelkedő száron a pajzsbeli vörös rózsa, takaró vörös arany. A második változat ugyanez, azzal a különbséggel, hogy a sisakot vörös-arany tekercs is díszíti.

6

2 Statileo János is ezt a címert használta 1520-ban egy gyűrűs pecsétjén, amelyet még atyja monogramja díszített (M. S.): Kerektalpú egyenes pajzs hullámos harántpólyával osztott felső mezejében rózsa.

6

3 Miksa császár a családból Mihálynak és fiainak Mátyásnak, aki minden bizonnyal azonos a Sörös Pongrác által említett Mátéval, mert a latinban e két név könnyen összekeverhető: Mathias, Matheus és Jánosnak (a későbbi felsőörsi prépostnak és erdélyi püspöknek) 1515. január 7-én Innsbruckban birodalmi nemességet és palatinátust adományozott a következő címerváltoztatással: kék mezőben arany oroszlán felemelt jobb mellső lábával arany koronával ékesített leopárdfejet tart, míg baljában két, hegyével lefelé néző, arany markolatú, egymással keresztbe tett, meztelen pengéjű kardot fog. A kardok Siebmacher szerint a kihalt trogiri Beriszló családra utalnak.

6

4 (14. ábra) Ügy látszik azonban, hogy Statileo János ebben a formában ezt a címert nem használta, mert már 1528 decemberében I. Ferenc francia királytól, mint Szapolyai János király követe nemesség-elismerő címeres oklevelet kapott, amelyben régi nemzetségi címerének újra felvételével együtt a francia liliom viselésére is engedélyt nyert. A Siebmacher kötet szerzője Heyer von Roselthal ennél a királyi adományozásnál téved, amikor Statileo Jánost császári követként tünteti fel a francia udvarban, hiszen a szövetség, amit Statileo ekkor létrehozott, éppen a Habsburgok, elsősorban Ferdinánd ellen irányult. A francia király által adományozott, illetve viselni engedélyezett címer a következő: a hasított pajzs jobb kék mezejében arany liliom, bal arany mezejében a vörös jobb haránt pólya felett vörös rózsa, si121