Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

GERGELYFFY ANDRÁS: A várpalotai vár építési korszakai III.

0 4m 1 . . . . 1 1 12. ábra. A várkápolna szentélyzárófalának ablaka. Abb. 12. Fenster der Abschlußwand in der Apsis der Burgkapelle. Az épületszárnyak autonom kezelésének módjáról és Újlaki várának udvari homlokzati képéről a legtöbb adatot a nyugati szárny szolgáltatja. Nem mintha itt nem alkalmazkodtak volna a régi épülethez, sőt, ezt itt minden nehézség nélkül megtehették, mert annak tömege szabályos volt és ki sem lógott az új alaprajzból. Az első emeleti középoszlopos nagytermet megosztó ajtós harántfal nyilvánvalóan a funkció vagy a térigény megváltozását jelenti. Nem ez a fődolog, hanem az a kétszintes loggia, amelynek az udvari homlokzat 13. ábra. A délnyugati torony északi ablaka. Abb. 13. Nördliches Fenster des südwestlichen Turms. falába másodlagosan behelyezett, kiálló részeiben a loggia elbontásakor sajnos lefaragott falíveit itt sikerült föltárni. A klasszicista előépítmény fele szélességében előkerült az alapozás is, míg a loggiát elbontó 1699-1702. évi Zichy-építkezés falazataiból sok hozzátartozó tagozatos kő is napvilágra jött. A kőanyag tanúsága szerint a loggiához legalább négy sarokpillér is tartozott, az alaprajznak tehát legalább ennyi törésének is kellett lennie. Minthogy a nyugati szárny szabályos alaprajza ezt nem kívánja meg, fel kell tételeznünk, hogy a loggia kiterjedt az új északi szárny udvari homlokzatára is, sőt, a kápolnaszárny északi felének emeleti szintjét is szolgálhatta. A loggia gazdag architektúrája az első emeleti helyiségek megközelítésének reprezentatív kerete volt. Mondanivalója azonban több ennél. Építőjének a téralkotással és tömegformálással szemben támasztott új követelményét fejezi ki. A különálló XIV. századi épületeknek, a „szobák festői halmazának" egységes összefogásáról van itt 108