Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

MITHAY SÁNDOR: Miháldy István régészeti gyűjtőtevékenysége

1902-ben szerezte meg a Nemzeti Múzeum azt az ismeretlen lelőhelyű, domborműves díszű római bronzmécsest, amelyet Pulszky 1897-ben említett a Bakony-vidéki gyűjteményben. Onnan származott egy hét oldalú és figurákkal díszített bronzcső és egy korongos bábsütő cserépminta is. Valószínűen ez utóbbi gipszmásolatát adta ajándékba Győrbe. Ezen Roma és Minerva ülő alakja látható. Egy festék dörzsölésére szolgáló kőlemez Móric­hida-Kisárpásról való. Utólag már nem lehet bizonyítani, hogy ásott-e Miháldy Pápateszéren római lelőhelyen. Itt, Récsey szerint, a Waldackerl-dűlőben mészbetétes díszű edé­nyeket talált. Az edényeket Récsey már nem látta a gyűjteményben. De az innen előkerült, illetőleg ki­ásott bronzékszereket a gyűjteményből ismerte. Isme­retlen lelőhelyűek az egykori bakonyszentlászlói számtartó, Fillinger Antal által beszolgáltatott római kori tárgyak. Meg kell említeni egy fontos leletet is, amelyet Friedrich adott át Miháldynak. Ez a Felpécen talált honfoglaláskori díszes vaskard, amely 1902-ben az országos gyűjteménybe került. Lovas szerint a pontos lelőhely a Sokorói-domb, a szőlőhegy lejtője. 1 4 Récsey kiemeli a gyűjtemény ismertetésekor, hogy az „helyi érdekű leletek"-ből állott. Bizonyára az 1880-as években láthatta a plébánián elhelyezett tár­gyakat. Akkor már minden ismert ásatás anyaga ott szerepelt. Rhé szerint gyűjtőköre nem távolodott el messze falujától. Megyéjén kívül még Győr és Komá­rom megyében végzett gyűjtéseket. Már Récsey is látta a kőeszközök két leltárköny­vét, mert megemlíti a gyűjtemény ismertetésében, hogy azokban 340 db kőeszköz szerepelt. Minden eszköz külön lapot kapott és azon a rajzok, méretek és a lelőhely is szerepelt. A bő adatokból mind az öt szekrénynek a tartalmát aránylag elég részletesen megismerhetjük. Innen és kisebb irodalmi utalások­ból, valamint a veszprémi múzeum régi leltárkönyvei­ből megállapítható, hogy 84 község határában kb. 140 lelőhelyről származnak gyűjteményének tárgyai. Ezek nevét függelékben és térképünkön közöljük. Csak 5 lelőhely nevét tartjuk bizonytalannak. 3—400 darabra volt tehető a gyűjtött római érmek száma. Ezek főleg Móriczhida—Kisárpásról, Bakony­tamásiból és Zörög-tetőről származtak. A magyar ér­mek 2-300 darabja a falujából, Bakonytamásiból és Kisárpásról valók. Úgy tudjuk, hogy a teljes gyűjteménynek nem volt leltárkönyve, csak időközönkénti feljegyzései, ame­lyek elvesztek. Újkori gyűjtései esetlegesek lehettek. Megszerezte az Árki család nemeslevelét és más újkori iratokat. Utódja, Lendvay Béla azt jegyezte be a His­tória Domusba: „Elődöm nem tartozott a közönséges kaliberű emberek sorába, amit az is elárul, hogy passzionátus régiséggyűjtő volt, úgyannyira, hogy Bakonyszentlászlóra jövetelemkor, 1901-ben, álló egy éven át valóságos múzeumőr voltam, öt üvegszek­rényben őriztem elődömnek hangyaszorgalommal összegyűjtött numizmatikai, és mindenféle ibrikek, kö­vek, kőszerszámok stb. gyűjteményét. Ezen gyűjte­mény koronáját 1 db római mécses (lámpa) képezte, amit az Orsz. múzeum vett meg 1200 Ft-ért, a többi gyűjteményt a Veszprém megyei múzeum kapta, amely úgy szólván ennek alapját képezte. Lehetetlen tehát, hogy ilyen kiadású ember, aki 1865-190l-ig volt bakonyszentlászlói plébános, a lelkészségnek múltja iránt ne érdeklődött volna. Mivel pedig nem itthon halt meg, úgy feltételezhető, hogy halálával beállott itthoni fejvesztettség okozta zavar után fenn­maradt iratok között, sok más értékes feljegyzése között, a plébánia történetére vonatkozó fejlegyzései elvesztek". Már említettük, hogy falujából az ottani számtartó több alkalommal ajándékozott a veszprémi gyűjte­ménynek. A veszprémi „régi szerzeményi naplóban" nem szerepel 1905-ig Fillinger Antal és Friedrich Ká­roly neve. Fillinger Kíiroly is ajándékozott innen szár­mazó leleteket a Magyar Nemzeti Múzeumnak, Fried­rich viszont csak a győri gyűjteménynek. Récsey tői tudjuk, hogy Miháldynak az volt az óhaja, hogy gyűjteményét tovább is őrizzék. Rejtély előttünk, hogy miért hagyta abba ásatá­sait. Talán Rómerrel együtt ő is visszavonult?. Halálá­ról meg semi emlékezett az Archaeológiai Értesítő akkori szerkesztősége. 1884-től kezdve nincs Miháldy ­ról említés 1 5 Nem ismerjük gyűjtési módszerét. Némi nyomok arra engednek következtetni, hogy alaposan utána járt a leleteknek és azok előfordulásának. Bizo­nyára terepbejárásokat is végzett. 36 éven át folyta­tott gyűjtése azt bizonyítja, hogy állandóan érdeklő­dött, utazgatott és minden adatnak utánanyomozott. Az Országos Régészeti és Embertani Társulat 1901. szeptember 24-én tartott ülésén Récsey ismer­tette Miháldy gyűjteményét. Szerinte „egy vidékről" van egybegyűjtve, és kívánatosnak tartaná, ha „ezen vidék valamely nyilvános Múzeumába" kerülne. 1901. június 1-én kérte be az egyházmegyei hivatal Bakonyszombathelyről Miháldy végrendeletét, de az nem készült. Július 15-én vették fel hivatalos bizott­ság előtt a plébánia leltárát: jelen volt az esperes, a közjegyző, Miháldy Ilona, az örökös, és a közgyám. Az örökösök részéről felkért becsüs a már többször említett Fillinger Antal volt. Az 5 szekrényből álló „régiségi" gyűjteményt és „egy kis szekrény érem­gyűjteményt" 1200 K-ra értékelte. A leltárból meg­tudjuk, hogy az elhalt intenzíven kertészkedett, sző­lője is volt. Úgy tudjuk, hogy az egyház a gyűjtemény értéké­nek egyharmadát kapja. Az akkori Veszprém egyház­megyei statutum szerint az első harmad az örökösöké, a második a templomé, és a harmadik az egyház szegényeié. Július 19-én jelenti Bognár Ernő felette­seinek, hogy ,,ha a gyűjtemény eladásából jelentékeny összeg volna elérhető", úgy előre bejelenti, hogy a rokonok „a második harmadrésznek átengedéséért folyamodványukat" a veszprémi püspöknek beadják. Augusztus 7-én arról értesülünk, hogy többféle aján-

Next

/
Thumbnails
Contents