A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Keve András: Adatok a Tapolcai-medence madárvilágához

kezdett megtelepedni. 1965. III. 28-án Nemesvita körül 35 fészket számláltam, ugyanitt 1968. IV. 23-án 40, Raposkanál 30-40, 1969. IV. 21-én 41*90*30 fészek. 1970. IV. 19-én Balatonederics és Nemesvita között 300-400+300-400+1520-as telepek, 1971. IV. 16-án az elhúzódó tél után csak 100 fészek. De kialakultak telepek a Tapolca és Badacsonytördemic közti vonal mellett is: Kisapáti, 1968. IV. 21., 160 fészek, 1971. IV. 16-án 50-60-as telep. Diszel határában is találtam egy 20-25-ös telepet 1971. IV. 18-án. A telepró'l táplálékszerzésre járó csapatok helyenként nagy fekete foltokban lepik el a réteket vagy földeket (pl. Tapolca, 1971. VI. 26., 200-300 stb.), vagy ellátogatnak " " ópuszta körüli kopárosra (pl. 1969. V: 18.) ' oló'kbe is, így pl. Kisapáti felett a Szentgyörgy-n-öy egyiK szőlőjében 1971. V. 24-én alumínium-csíkokból készült riasztókat találtam, érdeklődésemre a gazda elmondta, h-"**- .srebogárjárás idején olyan tömegben lepték el kis szo.ojvt a varjak, hogy féltenie kellett zöldségeit is. Az őszi mozgalmuk néha korán megindul és ilyenkor áramlanak tömegeik, pl. Nemesvita felől Tapolca irányába 1969. IX. 3-án este 1000-1200 darabot számláltam. Fir :v* kavargásukat figyeltem meg a szigligeti várrom felett J9. V. 19-én, nagy csóka-csapatban 5-6 vetési varjú is kö. ózott. 90. Csóka (Coloeus monedula): HOMONNAY (1939) feltételezi, hogy a csóka költ a Badacsony sziklái között. Ezt bizonyítani nem sikerült, de a tördemici és a tomaji bányák falában egyaránt szép számmal költ. Az utóbbiban SCHMIDT az 197 l-es állományt 30-40 párra becsülte. Innen látogatnak le táplálékért a földekre és a berekbe. Valószínűleg költ a Gulácson, a Csobáncon, a Szentgyörgy-hegyen, a Hegymagas feletti falban, de lehetséges, hogy a kőzsákokon is hasonló körülmények között. Fészkel Tapolca városában, ha nem is nagy számban, épületeken és a park fáinak odúiban. Szigligeten a park platánjainak odúiban, valószínűleg a part közeli öreg tölgyesben is. 91. Szarka (Pica pica): A szarka szívesen fészkel a hegyoldalak bokrosaiban, az erdőszéleken, az akácosokban, a kertek és szőlők fáin, valamint a berek facsoportjaiban is. SCHMIDT szerint a Badacsonyon 1971-ben gyakoribb volt, mint az előző években, ősszel a Badacsony körüli nádasokban találkoztam kisebb csapataival. 92. Fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes) : CHERNÉL (1918) Badacsony tör demie sziklái alatt mozgó nagy szajkócsapatban 1917. X. 21-én figyelt meg kettőt, majd 23-án az erdőszélen egyet. 93. Szajkó (Garrulus glandarius) : CHERNÉL (1919, 1922) részletesen leírja, hogy badacsonyi szőlőjének gesztenye-termését hogyan károsították. A gesztenyét 100-200 m-re hordták, és csak ott fogyasztották el. Szerinte VI. hóban a cseresznyét, VIII-IX. hónapban a kukoricát, utána a körtét károsítják. Magam is megfigyeltem több helyen, hogy a szajkók valami nagyobb fehér tárgyat cipelnek. PAPP JÓZSEF volt szíves felvilágosítani, hogy a szajkók kikeresik a puhább gesztenyeszemeket, melyeknek széles fehér az aljuk. 194971 között a berek kivételével szajkókkal mindenfelé találkoztam, még szőlőkben és kertekben is (Káptalantóti, 1966. X. 9.). Rendszeres jelensége a szigligeti parknak, ahol PAPP szerint 1970-ben tuján fészkelt. Itt 1964. X. 17-én 15-25 főnyi csapatával is találkoztam. 95. Széncinege (Parus maior): Széncinege mindenütt előfordul, ahol fát vagy bokrot talál, sőt CHERNÉL Badacsonylábdinál 1919. X. 13-án a nádasban is látta. Megfigyeltem, hogy Badacsonytördemicen a bánya sziklafalán keresgélt (1971. VI. 23.). Szigligeten a park etetőire télen nagy számmal gyülekezik. 68 96. Kék cinege (Parus caeruleus)): Kék cinegével leggyakrabban a szigligeti parkban találkoztam, de CHERNÉL és én is télen gyakran láttuk a parti nádszegélyben. Költési időben többször észleltem a Gulácson. A Kamonkőn 1955. VII. 24-én kirepült családdal találkoztam. 97. Fenyvescinege (Parus ater): A fenyvescinege általában téli vendége a területnek, így a szigligeti parkban több ízben találkoztam kisebb (5-6) csapataival, legkorábban 1969. IX. 2-án, legkésőbb 1968. III. 17-én. PÁTKAI még sok példányt látott itt 1964. IV. 1-3. között. Badacsonytomajon a bánya alján lévő fenyvesben 1970. XI. 22-én észleltem, ugyanitt SCHMIDT szerint 1961. IX. 29. (1 a gazosban), sőt 1971. VII. 9-28. között több ízben 1-2 a fenyőkön mozgott. 98. Búbos cinege (Parus eristatus): PAPP szíves közlése szerint 1971. III. 8-án egy példány mutatkozott a szigligeti parkban. 99. Barátcinege (Parus palustris): A Badacsonyon a szőlők és a sziklák közti bozótosban SCHMIDTtel együtt gyakran megtaláltuk, ugyancsak a Gulácson is a gyertyánosban és az akácosban egyaránt Kirepült családokat láttam itt 1969. VI. 14-én és 18-án. A Csobánc előtti Kőmagas bokraiban kettő mozgott 1965. III. 28-án. Szigligeten a parkban és a Várhegy bozótosában gyakran láttam, egyet pedig Nemesgulácson a faluszéli bozótban, 1969. X. 15-én. 100. őszapó (Aegithalos caudatus): SCHMIDT is, magam is a Badacsonyon elég gyakran láttuk minden évszakban a szőlőktől fel a plató erdejéig. Voltak köztük fehér és csíkos fejűek egyaránt. A Tóti-hegyen két ízben láttam: 1966. X. 9. (6-8), 1969. VI. 15. (fam.). A Gulácson az akácosban és a bükkösben egyaránt mutatkozott: 1969. VI. 18. (fam.), X. 15. (5-6 fehér fejű), 1970. XII. 16., 1971. III. 14., V. 22-én egy a bánya-bejáró pocsolyájában fürdött. A Csobáncon a szőlőkben 1954. VIII. 27. (8-10 csíkos fejű), a Szentgyörgyhegyen a platón 1970. VI. 10-én egy, Szigligeten a Kamonkő sűrű fiatalos erdejében 1955. VII. 24. (fam.), a Várhegyen 1967. III. 12. (3-4), a parti erdőszélen 1969. IX. 2., a parkban 1968. III. 17., 1970. V. 21., 1971. II. 18. és III. 11. mind fehér fejű, és párban. 101. Függőcinege (Remiz pendulinus) : CHERNÉL a Badacsony előtti nádasban látott kettőt 1918. IX. 25-én. SCHMIDT pedig 1971. VII. 9-28. között gyakorta észlelte. 102. Barkóscinege (Panurus biarmicus): CHERNÉL 1919. X. 13-26 között több ízben találkozott 20-as csapatával Badacsony lábdi nádasában. 103. Csuszka (Sitta europaea): Csuszkát a Badacsony platóján, a Kőkapu körüli, és a sziklák alatti erdőben SCHMIDT is, én is gyakorta megtaláltuk. Találkoztam vele a Gulács bükkösében és leggyakrabban a szigligeti parkban. 104. Erdei fákusz (Certhia familiáris) : Csak egyet áttam a Badacsony platóján 1970. XI. 22-én. 105. Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydaetyla) : SCHMIDT 1970. VIII. 2-án a Badacsonyon figyelt meg egyet, én a szigligeti parkban 1970. XI. 25-én kettőt. 106. Hajnalmadár (Tichodroma muraria): CHERNELnek a badacsonyi Kőkapu szikláin 1912. X. 12-én, a tördemici sziklafalon pedig 1918. X. 22. és 1919. X. 14-én sikerült megfigyelnie a hajnalmadarat. Ugyanitt CHERNELNÉnek 1924. X 14-én. HERTELENDY GÉZA egy ház falán látta Badacsonyban 1952. XII. 15-én (Agárdi, 1955), valamint a Szegedy Róza-házon 1964. XII. 16-án. A Szentgyörgy-hegy