A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)
Ambrus Béla: A Szigligeti Arborétum gubacsai II.
10. ábra: Mályva levelét fertőző Puccinia malvacearum fitocecidium (Fotó: Ambrus B.) Abb. 10: Phytocecidium der Malva-Blätter befallenden Puccinia malvacearum. levelet. A többnyire kerekded, de gyakran szögletes, rövidebb-hosszabb oszlopszerű kiemelkedés az atkák fészke. Keletkezéskor kis bóbitaszerű emergencia képződik a fonákon. Majd a levéllemez színesedése után a színén kitüremkedik és gyűrű alakban emelkedik. A gubacs falán lefutó edénynyalábok között eltérő, világos színeződés klorofill képződés hiányára utal. Ahol áthajlik a levéllemezre, ott észlelhető legjobban a kloroplasztiszok nagysága. Korábbi gyűjtésekkor az arborétum Acer saccharinum levelein nem volt található. 1968-ban csak egy fán tűntek fel. A következő évben a környék valamennyi ezüst juhar levelén jelentkezett s végül őszre 100%-os fertőzöttség volt felismerhető. Acer saccharinum levelein ritkán fordul elő. A fiatal fácskák egyelőre minden látható következmény nélkül viselik el a levelek torzulását. Nem kétséges azonban, hogy a párologtatásban s egyáltalán az asszimiláció mechanizmusában gátlás történik, aminek a növény növekedésében kell megnyilvánulnia. Steneotarsonemus phragmitidis SCHL. (Acarina, 9. ábra) Legszembetűnőbb nádbetegség a bársonyatka okozta torzulás. A fiatal, zsenge nádvégeken megtelepült atkák szívására a fiatal levélhüvelyek kiszélesednek, megvastagodnak. Az epidermiszt felépítő hatszögű sejtek külső, tehát a szíváshoz közelebb eső oldalai 10—20-szorosan növekednek s a helyszűke miatt kifordulnak, szorosan egymásra fekve összecsavarodnak. A szilárdító nyalábhüvellyel körülvett szállítóedények kiszakadnak. Ugyanakkor a növekedő levélnyelek felfelé tolódva hosszirányba nem férnek el, meggyűrődnek, kitüremlenek az eredeti tengelyhelyzetből. A torzult sejtekből álló hajszálképletek falai kezdetben színtelenek, majd barnulnak s végül feketére színeződnek. A nád hosszirányú növekedése megáll, a virágzat kifejlődésére nem kerül sor. A kb. 8-12 cm-nyi gubacsok a legkülönbözőbb gyűrődési formában jelentkeznek. A hosszában felhasított gubacs belsejében pudvás, fekete közegben ezüstösen csillog a bársonyatkák tömege. Életmódjáról nincsenek hazai megfigyelések. Hazánk egész területéről származó gyűjtések szerint általános elterjedésű. A park déli kőfalánál, a patak partján háborítatlan növényszövetkezetben találni több példányban. Gymnosporangium clavariaeforme DC. (Basidiomycetes) A galagonyarozsda erősen sárgás, néha pirosas, párna vagy AMBRUS BÉLA (1973): A szeder és málna gubacslegyei (Dipt era:. Cecidomyidae) — Állattani Közi. 60: 25—37. BAER, E. (1893): Zur Geschichte der sogenannten Brustgräte (breastbone) der Cecidomyien — Berl. Ent. Zeit. XXXVIII: 373—377. ERDŐS JÓZSEF (1960): Fémfürkészek II. Chalcidoidea II. — Fauna Hungáriáé. XII. 52. ESCHERICH, К. (1942): Die Forstinsekten Mitteleuropas. m ш kéregalakú feltüremlése leveleken, fiatal ágakon, vagy a gyümölcsön. Aecidiuma okoz gubacsos vastagodásokat. A megtámadott növényrész elhal és csupasz terület keletkezik. Phragmidium mucronatum SCHLECHT. (Basidiomycetes) Különböző rózsatípusokon számtalan biotípusa keletkezik. Tavasszal először a piknidiumok és kicsi, gyakran összefolyó, kiterjedő, világos narancsszínű vagy miniumvörös caeomatelepek fejlődnek a levél fonákján, levélereken, a torzult levélnyeleken, a virágkocsányon, a rügyeken, az éves hajtásokon, a gallyakon, sőt a törzsön is. Az aecidiospórák szemölcsösek, narancssárgák s közvetlenül képesek újabb caeomát létrehozni. A nemesített rózsák ellenálló képességét csökkenti Puccinia asaria KUNZE (Basidiomycetes) A levél felületén kerekded, 3-5 mm széles, felül gyakran enyhén besüppedt, alul kissé félgömbszerűen kiemelkedő, kezdetben sárgás, később összefolyó barnás párnák láthatók. Ezeket feketés-barna teleutóspóra csoportok alkotják. A telepek egyes esetekben a levél színén, máskor az ereken és nyeleken is előfordulnak s ott kéregszerűen kiterjeszkednek. Kapotnyak állományban e fertőzések foltokban jelentkeznek. Puccinia malvacearum MONT. (Basidiomycetes, 10. ábra) A mályvarozsda igen gyakori. A termesztett és vadonélő fajokon egyaránt megtalálható. Csak teleutó alakban mutatkozik. Felhólyagosodó, rozsdabarna, kerekded, sűrűn elhelyezkedő csupasz telepek fejlődnek a levelek olykor mindkét oldalán. Optimális viszonyok mellett a levélnyélen, száron és termésen megtelepszik. Erős fertőzést találtam a park patakparti oldalán. Nyomon követhető a patak mentén visszafelé. GYÓRFI JÁNOS (1955): Sopron környékének fenyőtoboz és fenyőmagkárosítói és azok parazitái — Soproni Szemle. 3—4: 1—19. IONESCU M. A. — NEACSU P. (1969): Phytomyza taraxacocecis HTG„ specie de Dipter Galicol, noua in Fauna Romaniei — A. Un. Bucuresti. XVIII: 77—81. RATZEBURG С. T. (1876): Entomologische Vademecum, Berlin. IRODALOM — LITERATUR 91
