A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Ambrus Béla: A Szigligeti Arborétum gubacsai II.

4. ábra: Thecodiplosis brachyntera gubacslégy által fertőzött Pinus silvestris tűlevelei (Fotó: Ambrus B.) Abb. 4. Von Thecodiplosis brachyntera Gallmücke befallene Pinus silvestris Nadelblätter. A 9—20 éves fákat kedveli. Lárváival együtt élnek a Clinodiplosis invocata kissé sárgás lárvái, s az irodalomból még ismeretesek a Macrolabis pavida fehéres, de zöldes béltartalom nélküli lárvái is. Mindkettő' a gubacsiegyek (Cecidomyidae) alcsaládba tartozik. Kitenyésztett parazitája a Torymus acrophilae (RSCHK.) fémfürkész. Dasyneura fraxinea KFFR. (Diptera) A faj kőris leveleken, 3-6 mm-es köralakú tipikus parenchima gubacsot képez. A különben lapos deformátum a fonákon kissé kiemelkedő, hólyagszerű képződmény. A széles holdudvarszerű mező kezdetben világoszöld, majd vöröses, ibolya színű. Egy sárgásfehér lárva fejlődik a középpontjában. BAER és ESCHERICH tévesen több lárvát említ egy gubacsban. Feltűnő a zöldes béltartalom átszíneződése. Május végén a lárva a gubacs levélfonáki felületén parányi nyílást készít s ezen keresztül a talajra hull. Ez a nyílás annyira kicsi, hogy szabadszemmel nem is látható. A talaj felszíne alatt fehér köpenyt (kokont) választ ki maga körül és abban telel át. Évente egy nemzedéke van. Időnként tömegesen lepi el a levél lemezét s ekkor egybefolyó színeződése miatt észrevehetetlen. A lárvák kihullása után a gubacs kerek alakja megbarnul, sőt kihull a levéllemezből. A perforált levelek elárulják korábbi gubacsos voltukat. Európai elterjedésű. Valamennyi Fraxinuson előforduló faj. Parazitája nem ismert. Dasyneura fraxini KFFR. (Diptera) Ugyancsak a kőris levéltengelyét vastagító duzzanat. Abban különbözik a D. acrophila gubacsától, hogy csak a fonákon domborodik ki és a levéllemez síkja megmarad. Egy-egy lemezen 5-6 kis magános lárvát tartalmazó gubacs is fejlődhet egymás utáni sorban s növekedéskor a gubacsfalak összefolynak. Egységes, az egész levéllemez hosszára kiterjedő terjedelmes gubacs képét nyújtják. A levéltengely középen történő szétválásakor keletkezett hasadékon a talajra jutva áttelelnek. Májusban repülnek ki. Ugyanezen gubacsokban a Clinodiplosis botulariae (WNTZ.), rózsaszínű, valamivel gyorsabban fejlődő lárvái is találhatók társbérlőkként. A felnyíló hasadékon legelsőnek távoznak s ugyancsak a talajban bábozódnak. Ha a levéllemezhez közel eső szorosan zárt rész vörösre színeződik s a levél színével egysíkú hosszanti hasadék erősen festődik, szőrözött sáncalakot vesz fel, akkor az eddigi megfigyelés szerint a gubacsiárvák parazitáltak. A paraziták felnevelése eddig nem sikerült. Giraudiella indusa FRFLD. (Diptera, 3. ábra) A nád legnagyobb kártevőjeként tartják nyilván e gubacsokozó legyet. A nád víz feletti csomója belsejének 8-10 cm hosszúságú részben fejlődik a lárvája. 8-10 mm hosszú és 3-4 mm széles búzaszem alakú gubacsokat alakít, melyek egymás mellett szorosan hozzátapadnak a nád belső falához. Mindegyik egy-egy kamrából áll és a nád hossztengelye irányában fekszik. Átlagosan 10-12, de előfordul, hogy 30 is fekszik sűrűn egymás mellett. Erősen kitinizált lárvaállapotban telel át Tavasszal bábozódik. A jól kifejlett báb fején az ún. cervicalis armatúra, két tüske alakú apparátus segítségével szakítja szét a nád falát. Fején a bőr megreped és a nádból félig kilógó bábhüvelyből lassan kibúvó imágó megszárad és felrepül. Ez a jelenség megfigyelhető keltetéseknél, illetve a nád vízfeletti szárán egy rövid ideig. Az április közepétől jú5. ábra: Phytomyza taraxacocecis légy okozta gubacsok Taraxacum officinalis levéltengelyén (Fotó: Ambrus B.) Abb. 5: Durch Phytomyza taraxacocecis Mücke verursachte Gallen an der Blattachse des Taraxacum officinale. 87