A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Ambrus Béla: A Szigligeti Arborétum gubacsai II.

A Szigligeti Arborétum gubacsai, II, AMBRUS BÉLA Egy vegetációs periódusban tüzetesen átvizsgált növénytakaró rovarvilágának gyűjtése nem nyújt teljes áttekintést. Mindig maradnak rejtett fajok, amelyek a gyűjtések időszakában akár inaktív állapotuk, akár kis egyedszámuk miatt elkerülik a kutató figyelmét. Bármelyik rovarcsoport biológiáját jellemzi az évenként megújuló populáció sűrűségének hullámzása. Nemegyszer kiveszettnek vélt faj évtizedek multán előbukkan. Vonatkozik ez a cecidiumot, a gubacsot képző rovarcsoportra is. Az egymást követő évek gyűjtései után előbukkant olyan faj, amely feltűnő morfológiai tulajdonsága miatt az előző években is begyűjthető lett volna. Lehetséges, hogy frissen behurcolt fertőzés következménye. Az ezüst juhar (Acer saccharinum) mélyen szabdalt leveleinek színén 1969 májusában mákszerű behintésű zöldes dudorok jelentkeztek, amelyek később piros, majd barna 2 mm-es dudorodású gubaccsá színeződtek. Ez az atkagubacs (Eriophyidae) őszre a környező fák valamennyi levelén jelentkezett. Az előző években e területen ismeretlen volt nemcsak gradációs méretben, de szórványos megjelenésében is. A hullámzó populáció méret jellemző példája ugyancsak az arborétum növényszőnyegén volt tapasztalható. 1965. év májusában egy kislevelű hárs (Tilia cordata) teljes virágzásában állt. Csaknem minden virágzati tengely, vagy az ehhez ízesülő murvalevél választó nyele a Contarinia tiliarum gubacslégytől volt megtámadva. Sem az előző, sem az utána következő években nem volt észrevehető e faj ebben a formában. Minden bizonnyal az imágók rajzása ebben az évben késett és az akkor fejlődésnek induló virágkezdeményt keresték fel tojásrakás céljából. Ez a gubacsot okozó légy általában a hajtásvég fejlődő levélnyelén okoz gömbalakú duzzanatot, mert kirepülési ideje egybeesik azok rügyfakadásával. E példák késztettek arra, hogy az arborétum már jól ismertnek vélt növénytakarója a további megfigyelés tárgya maradjon. Az 1964—65-ös években végzett 1. ábra: Xéstophanes potentillae gubacsdarázs okozta duzzanat Potentilla recta gyökérnyakon (Fotó: Ambrus B.) gyűjtések összegezése után az arborétum szakavatott fejlesztője PAPP JÓZSEF kertmérnök és magam gyűjtéseit rögzítettem a monográfia teljesebbé tétele céljából. Eddig 1 Hymenoptera, 11 Diptera, 2 Lepidoptera, 3 Homoptera állati gubacsokozóval, továbbá 4 fitocecidiummal egészült ki a korábbi évek gyűjtése. Az eddigi megfigyelések szerint az újonnan begyűjtött fajok mind hazai, mind Bakony hegységbeli elterjedése szórványos. Köztük erdészeti kártevőként a Pinus süvestris levelét rövidítő Thecodiplosis brachyntera, a Picea abies magvát károsító Kalten bac hiola strobi gubacslegyeket, továbbá a Pinus süvestris ágait támadó Petrova resinella mikrolepidopterát, gyümölcskártevőként a málnavesszőt roncsoló Thomasiniana theobaldi gubacslegyet Európaszerte nyilvánAbb. 1: Durch Xéstophanes potentillae Gallwespe verursachte Anschwellung am Wurzelhals von Potentilla reptans. 85