A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)
Tapfer Dezső: A gyurgyalag
bőven találó, néhány gyurgyalag-csapat. Ezek az ötvenes évek derekán pl. nem egyszer 150—200 példányból is állottak, a kirepült fiatalokkal együtt. Ilyenkor, szüret előtt, a szőlősdombok fölött is igen sok zsákmányt találnak, főleg fullánkosokat. A gyurgyalagok elhagyott üregeiben, sokszor a kézzel (kiváncsiságból) kitágított bebúvólyukakban több más madárfaj is rendszeresen fészkel. Közönséges a sok házi és mezei veréb, akad azonban egy-egy banka, sőt szalakóta, hantmadár, egyszer-egyszer vörös vércse, kuvik, széncinege. Éveken át számos gyűrűzési kísérletet végeztem. Többször sikerült az előző években gyűrűzött öregekből a következő évek valamelyikében ugyanazon a telepen egyes példányokat befogni. A gyurgyalagok, mint kiváló repülők, irodalmi adatok szerint az Égeitenger szigetei mentén és a kisázsiai partoktói kiindulva érik el elsősorban Észak- és Közép-Afrikában, egyes megfigyelések szerint a Közép-Keleten lévő FINTHA, I. (1968): Megfigyelések a Szamos menti gyurgyalagok fészkelési viszonyairól és táplálkozásáról. Aquila. 75: 93—109. HERMAN, О. (1914): A madarak hasznáról és káráról. Budapest, Pallas. KÉVE, A. (1947): Augmentation du Nombre de Guêpiers d'Europe en Hongrie. Sylvia. IX—X: 48, 97—98. NAGY, I.— TAPFER, D. (1960): A Bakony madárvilága képekben. Győr, 3—15. Verfasser verfolgte in den Jahren 1943 bis 1973 am Ostrand des Bakony-Gebirges die Populationsgestaltung der Bienenfresser (Merops apiaster L.) und beobachtete eingehend deren Lebensweise. Auf die in der ersten Hälfte der 40er Jahre auf kaum einigen Nistplätzen gefundenen 10-14 Paare folgte in der Mitte der 50er Jahre eine starke Bestandserhöhung der Bienenfresser im Ost-Bakony-Gebirge. Die Zahl der Nistenden betrug mehr als 80 Paare auf etwa 20 Niederlassungen, Nistplätzen. In den 60er Jahren war aber wieder ein starker Rückfall, eine bedeutende Minderung der nistenden Paare zu beoőszi—téli tartózkodási helyeiket, ahol viszonylag nagyobb területeken kóborolnak^ KÖVETKEZTETÉSEK Igyekeznünk kell a napjainkra megmaradt gyurgyalag-állományt megtartanunk a Keleti-Bakony szegélyén. A gyér létszámú telepek ma Csór, Iszkaszentgyörgy, Isztimér, Sur környékén már gyakorlatilag nem jelenthetnek számottevő kártevést, veszélyt a méhek számára sem, egyebekben pedig exotikus szépségű madarunk inkább hasznos, mint káros. A gyurgyalagok színpompás látványa, érdekes életmódjuk, repülési művészetük, kellemes hangjuk mind-mind olyan tényezők, melyek a jó érzésű embert nem tehetik madarunk ellenségévé. Maholnap tájunkon a hajdani népes telepeknek már csak kicsiny töredékét tudjuk védeni. A maradványt viszonyt minden eszközzel, akár mint természetvédelmi emléket, meg kell tartanunk! SZIJJ, J. (1952—55): A gyurgyalag 1949. évi fészkelő telepei hazánkban. Aquila. 59—62: 185—190. TAPFER, D. ( 1957) : Über die Verbreitung und Brutbiologie des Bienenfressers in Ungarn. Der Falke. 4: 3—5. TAPFER, D. (1965): A gyurgyalag. Természettudományi Közlöny. IX. (XLVI): 72—73. TAPFER, D. (1966): A Keleti-Bakony madárvilága. (A Bakony természettudományi kutatásának eredményei) — Bakonyi Múzeum, Veszprém, 45—46. bachten. In dieser Zeit und auch jetzt (1972) kann man das Nisten wieder nur von 12-16 Paare feststellen. Kleinere Kolonien fand Verfasser noch im Gebiet von Csór, Iszkaszentgyörgy, Isztimér und Sur. Zur Stabilisation der heutigen Lage schlägt Verfasser einer strengen Schutz im Ost-BakonyGebirge vor. Anschrift des Verfassers: Dr- Tapfer Dezső H-llll Budapest Irinyi J.u. 47.11/17. IRODALOM — LITERATUR BIENENFRESSER (MEROPS APIASTER L.) IM OST-BAKONY-GEBIRGE 80
