A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Keve András: Adatok a Tapolcai-medence madárvilágához

79. Közép fakopáncs (Dendrocopos médius): E fajt SCHMIDTnek sikerült megtalálni a területen a Badacsonytomaj feletti fenyvesben 1971. VII. 23-án. 80. Kis fakopáncs (Dendrocopos minor): Szigligeten a Várhegy oldalában találkoztam vele 1964. X. 17-én, SZABÓ LÁSZLÓ pedig a part közeli öreg tölgyesben látta 1970. VII. 6-án. Megtaláltam a Badacsonyon a Kőkapu körüli erdőben 1970. X. 12-én, SCHMIDT pedig a sziklák alatti erdőszélen 1971. VII. hóban. A berekben 1971. II. 18-án a Szigliget és Balatonederics közti jegenyesorban találkoztam a fajjal. 81. Búbos pacsirta (Galerida eristata): A búbos pacsirtát eredeti habitatjában, a kopárosokon csak Hegyesdnél (1964. IV. 12.) a Csobánc előtti Kőmagason (1965. III. 28.) és Díszeinél (1971. V. 23.) sikerült megtalálnom. Előfordul a kőfejtőkben: Haláp (1971. V. 21.), Hegyesd falu határában feltárt murva-fejtőben (1971. V. 23.). A szőlőket kedveli (Gulács, Szentgyörgy-hegy), de utak mentén feljebb is húzódik, pl. a Badacsony alján (GRÖSSLER, 1963., SCHMIDT és magam). Kulturterületen átvezető műutak mentén mindenütt ott van, pL Tapolca szélében, sőt gyakran felszáll a vasútállomás tetejére is. 82. Erdei pacsirta (Lullula arborea): CHERNÉL 1919. X. 13-án a Badacsony felett húzó 6-7-es csapatát figyelte meg. SCHMIDT ugyanitt 1961. IX. 29. és 30-án (7+3, illetve 4-5 hang) észlelte. A Csobácnon 1950. IV. 23-án etetett, Tapolca és Hegyesd közti köves plató fenyvese felett 1953. IV. 26-án énekelt. 1971. III. 11-én a még részben hóval borított Szigliget és Balatonederics közti berekben 5-ös vonuló csapata volt a földön. 83. Mezei pacsirta (Alauda arvensis): Vonulási jelentés: Tapolca, 1914. II. 23. A mezei pacsirta nagy számban költ a berekben és a földeken, de különösen nagy számban énekelt 1953. IV. 26-án Tapolca és a Hegyesd közti köves platón. Számuk meghaladta a százat. Hegyesd és Zalahaláp között is 50-60-ra becsültem számukat 1964. IV. 12-én a földeken. Közülük kettő a Nyálastó partján mozgott veréb-csapat között. A homokos szőlőkben is megtaláltam (Gulács). Állomány-nagyságára és ingadozására két példát választottam, egyiket a berekből, másikat a szántóföldekről. A szakasz hossza mindkét ponton 3,5-4 km között van: A) Szigliget és Balatonederics közti berek: 1951. IV. 29. 6 db 1967. V. 29. 10-12 db 1969. VI. 19. 8 db 1970. V. 21. 6-7 db 1971. V. 26. 8-10 db B) Tapolca és Gyulakeszi közti szántóföldek: 1950. IV. 23. 5 db 1954. VII. 21. 3 db 1970. VI. 9. 8 db Legkorábbi adatom erről a területről: Szigliget (berek), 1966. III. 12. (1-2). A legkésőbbiek ugyaninnen: 1969. X. 17., 1970. X. 14. 84. Füsti fecske (Hirundo rustica): Tavaszi érkezéséről az irodalom bő adatokkal szolgál: Tapolca, 1890. III. 27., 1891. IV. 3., 1898. III. 25., 1901. IV. 5., 1909. IV. 3., 1912. IV. 11., 1914. IV. 8., Gyulakeszi, 1898. IV. 9., Diszel, 1898. III. 20., elvonulásáról szintén: Tapolca, 1890. IX. 10-15., 1898. IX. 9., Gyulakeszi, 1898. IX. 20. CHERNÉL pontos számadatokat ad a Badacsonynál folyó őszi vonulásról, melyekből csak néhányat emelek ki. Badacsonylábdi, 1917. IX. 26.: napok óta rengeteg gyülekezett éjszakázni a nádasban, az utolsó kettő X. 23-án, 1918. IX. 6. 17-18 óta között ezernyi gyűlt össze, IX. 15-én napszállta után 400-450 húz Tapolca felől a nádasba, az utolsó kettő XI. 3-án, 1919. X. 15.: kb. 100 vegyesen molnár és parti fecskével, az utolsók X. 24-én, 1920. IX. 20-án Badacsony és Balatonfüred között utazva rengeteget látott a nádasok felett, 1921-ben az utolsók X. 6-án, 1923-ban X. 19-én. A füsti fecske a területen mindenütt megtalálható. Vadászgató példányok messze eltávolodnak a lakott helyektől, így találkoztam velük a Szentgyörgy-hegy platóján, a Gulács sziklafalánál stb., vagy a berek különböző pontján. Badacsonynál 1948. IV. 13-án erős vonulásban láttam, PÂTKAI Szigligetnél 1964. IV. 1-3. között. A Szigliget és Balatonederics közti jegenyesor körül 1954. IX. 23-án 80-100 kavargott, ugyanennyi a badacsonyi mólónál 1962. X. 7-én. Badacsonynál 1965. X. 14-én 50-60 üldögélt a huzalokon. 85. Molnárfecske (Delichon urbica): CHERNÉL Badacsonynál 1918. X, 2-án 3-4-et, 1919. X. 15-én néhányat vegyes fecske-csapatban látott. CHERNELNÉ 1923. X. 19-én és 1925. IX: 29-én látta az utolsókat. A molnárfecskével vonuláson kívül mindig csak lakott területeken találkoztam. Különösen népes telepe van Tapolcán a tavasbarlang körüli házak kapui alatt, de 1955. VI. 8-án 9 friss fészkét találtam a vasútállomás épületén is, ahol azóta is költ. Megtaláltam a molnárfecskét Badacsonytördemicen, Nemesgulácson, Káptalantótiban, Gyulakeszin, Diszelen, Lesencetomajon, Raposkán, Nemesvitán és Szigligeten. 1971. VI. 25-én Badacsonytomajon még sarat gyűjtött, viszont 1969. IX. 7-én Tapolcán még fészkeikre jártak. Tapolca közelében 1969. IX. 24-én RÉKÂSI JÓZSEF megfigyelte, amint a műúton ülve melengette magát kb. 20 példány. 86. Parti fecske (Riparia riparia) : Területünkön csak két ponton találkoztam ezzel a fajjal a műút mentén: Raposka, 1955. VI. 8. (4-5), Tapolca és Szentgyörgy-hegy között (5-6), amiből sejthető, hogy a Szentgyörgy-hegy alatti agyagbányákban ebben az évben költhetett is? CHERNÉL legkésőbbi adatai Badacsony környékéről: 1918. IX. 25., 1919. X. 15. 87. Sárgarigó (Oriolus oriohis) : A sárgarigó az erdőket, az akácosokat (Gulács, Badacsonytördemic), a szőlőket, kerteket és a berek facsoportjait egyaránt kedveli, még a tapolcai vasútállomás melletti parkban is megtaláltam (1967. V. 27., 1969. VI. 15., 1970. VI. 9.). Legkorábban a szigligeti parkban 1951. IV. 29-én találkoztam vele, legkésőbben a Rókarántón 1954. VIII. 29-én. SCHMIDT a Badacsonyon megfigyelte 1971. VII. 9-28. között, hogy a fügét és a bodzabogyókat csipkedték. 88. Dolmányos varjú (Corvus cornix) : A ritkásabb erdőkben, erdőszéleken, a berkek facsoportjaiban költ mindenfelé. VIII.—X. között rendszerint csapatokba verődtek, de ezek 10-15 egyednél nem szoktak népesebbek lenni. 1956. VIII. 26-án Balatonederics és Raposka előtti berekben két 50- 60-as csapatát figyeltem meg. Társulnak más fajokkal is, főleg vetési varjakkal (Balatonederics, berek, 1966. III. 17., Káptalantóti, 1970. X. 23. stb.) vagy seregélyekkel (Sáska és Zalahaláp között, 1964. IV. 12., 10-15 db). Jár a szántásokra, a szőlőbe, a kukoricásokba vagy a Balaton partján a hullámok hordalékaiban kutat, télen kimerészkedik a Balaton jegére a lékek mellé (pl. Badacsonytomaj, 1971. III. 13.). 89. Vetési varjú (Corvus frugilegus): CHERNÉL a Badacsonynál ősszel áthúzó csapatait figyelte meg. 1918-ban X. 27-én jelentkeztek az elsők, a következő napokon számuk egyre nőtt, 1919-ben X. 22-én az elsők. Az 1964-1971 közti kutatási időm alatt a vetési varjú állománya növekedő tendenciát mutatott, most már a berekben minden évszakban látható. Tapolcán a vasútállomás melletti parkban 1950. III. 5-én frissen elhullott fiókát találtam, 1964. IV. 12-én 7 fészek, 1965. III. 28-án 15-20 fészek, 1966. IV. 20-án 20-30 fészek, 1967. V. 27-én 18-20, 1971. IV. 16-án 5 fészek, azonban itt piszkításuk miatt a fészkeket le szokták verni. Balatonederics és Tapolca közti vasútvonal menti nyárfásokban és beljebb a berekben Kongópuszta környékén 1965-ben 67