A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Tóth László: Adatok Veszprém város meteorológiai viszonyaihoz

Adatok Veszprém város meteorológiai viszonyaihoz TÓTH LÁSZLÓ Munkám első részében (megjelent: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. kötetében 1968ban) a szélviszonyok, a léghőmérséklet, valamint a termikus szélrózsa alapján e két éghajlati tényező összefüggéseit elemeztem. A konkrét mérési adatokat 1949-1963 közötti időtartam megfigyelései, feljegyzései szolgáltatták, s a továbbiakban is ezen időszak adja a vizsgálódások konkrét alapját.* Ahol szükséges, ott ki fogok térni az 1964-1972 közötti időtartam adataira is. Munkám e második részében a csapadék mennyiségét, minőségét, eloszlását vizsgálom és megszerkesztem Veszprém város csapadék szélrózsáját. A CSAPADÉK MENNYISÉGI ÉS IDŐBELI ELOSZLÁSA A feldolgozásra választott 15 év csapadékának évi mennyiségi eloszlását táblázatban foglaltam össze (1. táblázat). Az évi csapadékmennyiségek 433 és 779 mm között váltakoznak. A szélső évi összegek a Kárpátmedence éghajlati sajátosságait tükrözik, beleértve azt, hogy Európa e részén már a kontinentális hatások is jelentkeznek. A csapadékmennyiségek évi eloszlását, összehasonlításul egy grafikus ábrán is bemutatom (1. ábra). Az évi csapadékmennyiség eloszlásában azt tapasztalhatjuk, hogy a vizsgált 15 évből 6 év volt olyan, amikor az átlagosnál kevesebb csapadék hullott és 9 év olyan, amikor több volt az átlagosnál a csapadék. Az évi összegek ilyen alakulása bizonyos periódikusságot mutat, de biztos következtetésre csak hosszabb sor vizsgálata nyújtana lehetőséget. Mintha 3—4 évenként visszatérő jelenség lenne, (1949, 1953, 1958, 1961) hogy az átlagosnál kevesebb csapadék öntözi a földeket. A mezőgazdasági üzemek számára hasznos lehet, ha ezt a periódikusságot figyelemmel kísérik. Az átlagnál több csapadékot hozó esztendők mennyiségi változásai szeszélyes módon jelentkeznek. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy az évszakok hogyan részesednek az évi csapadékösszegből, mert ennek gyakorlati jelentősége is van. A négy évszak csapadékmennyiségeit a 2. táblázat szemlélteti. A csapadékmennyiségek évszakonkénti eloszlása megfelel az országos helyzetnek. A nyár a legcsapadékosabb. Meglepően száraz a tél, ami a kontinentális éghajlat egyik vonása. Az évszakok összehasonlító grafikonját a 2. a., b., 2. с és d. ábrák szemléltetik. A tavaszi és a téli időszak a legkevesebb csapadékot hozza, míg a nyár és az ősz adja az év legtöbb csapadékát. A nyári és az őszi csapadékmaximumok részben az óceáni, részben a mediterrán éghajlati hatások jelei. Az évszakok és az évek csapadékátlagát összehasonlításul ábrával is bemutatom (3. ábra). Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a csapadék mennyisége havonként hogyan alakul. Ezt a 3. táblázat szemlélteti. A csapadék havonkénti mennyisége és eloszlása is nagyon szeszélyes képet mutat. Érdemes összehasonlítani a vizsgált időszak átlagos havi csapadékösszegeit a legcsapadékosabb és a csapadékban legszegényebb hónapok egyidejű bemutatásával (4. ábra). Az ábráról leolvasható, hogy az átlagot tekintve legcsapadékosabb hónapunkban, júliusban, (amely a maximumok között is a harmadik) az is előfordul, hogy a legszárazabb hónapok átlagos csapadékánál csak alig valamivel több eső is eshet, vagyis július is lehet téliesen száraz. A májustól augusztusig jelentkező havi csapadék maximumok, majd a novemberi 1. ábra: Az évi csapadékösszegek (méret: 1 mm = 10 mm csapadék) * Az 1949— 1963 közötti évek azért képezik a vizsgálódás alapját, mert ezek állnak rendelkezésünkre. 1941—1949 közötti feljegyzésekről nincs tudomásunk. Fig. 1.: Annual precipitation totals (Scale: 1 mm = 10 mm precipitation) 19