A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Schmidt Egon: Adatok a Szigligeti Arborétum és környékének kisemlős faunájához erdei fülesbaboly (Asio otus) köpetvizsgálatok alapján

Adatok a Szigligeti Arborétum és környékének kisemlősfaunájához erdei fülesbagoly (Asio otus) köpetvizsgálatok alapján SCHMIDT EGON A köpetanalízis, mint vizsgálati módszer ma már egész Európában elterjedt. Eredménnyel alkalmazzák elsősorban az apróemlős-faunakutatásban és populá­ció dinamikai vizsgálatoknál, más földrészeken is (HANNEY, 1962, HEIM de BALSAC, 1965, NIETHAMMER, 1968). A periodikusan gyűjtött ba­golyköpetek felhasználásával a különböző kisemlős­fajok mennyiségi változásai is jól követhetők (SAINT GIRONS, 1965, 1968). Előnye a csapdázással végzett munkával szemben, hogy segítségével gyakorlatilag a gyűjtőhely teljes környékéről nyerhetünk adatokat, melyek többnyire mennyiségileg is messze a csapdázás adta eredmények felett állnak. Ettől függetlenül a két vizsgálati módszer legeredményesebben egymással pár­huzamosan hasznosítható. Felhasználhatóság szempontjából európai és így hazai viszonylatban is a gyöngybagoly {Ту to alba) köpetei állnak az első helyen. A gyöngybagoly vadász­területe a kultúrsztyep és az emberi települések kör­nyéke, a kisemlősökre vonatkozó faunisztikai és mennyiségi eredmények tehát erről a gazdaságilag rendkívül jelentős területtípusról várhatók. Az erdei faunát illetően a macskabagoly (Strix aluco) köpetei nyújtják a legmegbízhatóbb képet, míg az erdei füles­bagoly, mely nevével ellentétben csak nyílt területen zsákmányol, elsősorban az ősztől tavaszig tartó tele­lési időszakban szolgáltathat értékes adatokat. Ilyen­kor ugyanis az északabbról hozzánk érkezett példá­nyokkal számbelileg felerősödve, valami kis erdőben, ligetben, parkban, néha csak egy-egy magányos fenyő­fán csoportosan nappaloznak. Ezek a csoportok, ha nincsenek kitéve gyakori zaklatásnak, megszokott al­vófáikra naponta visszatérnek és a telelési időszakban, tehát kb. október—novembertől márciusig, rendszere­sen a környéken vadásznak. A gyöngybagoly zsákmány listája rendkívül változa­tos. Az egyetlen hazai bagolyfaj, melynek köpeteiben a mezőgazdasági területeken élő cickányok (Soric­idae) és rágcsálók (Rodentia) viszonylag kis anyag ese­tén is a valóságnak megfelelő arányban találhatók. A telelő erdei fülesbaglyok jelentősége viszont elsősor­ban mennyiségükben van. Egy-egy nappalozóhelyen, annak jellegétől függően, 20-30, de akár 50-100 vagy még több példány is tömörülhet. így ha a napon­ta produkált két köpet közül csak az egyiket számít­juk is a nappalozóhelyre (az esti első vadászat zsákmá­nyaiból képzett köpetet a bagoly máshol is elhullat­hatja és csak az éj második felében fogott állatok ke­rülnek teljes bizonyossággal az alvófa alá), darabonkint 2—3 zsákmányállatot alapul véve a baglyok számától függően napi 50—60, de nagyobb csoport esetén akár 200—250 példányt is kaphatunk. Az erdei fülesbagoly zsákmánylistáin elsősorban a rágcsálók, különösen a pocokfélék (Microtinaej szerepelnek. Fenti számokat alapul véve köpetei a mezőgazdasági kultúrterületek különböző rágcsálófajainak mennyiségi összetételére és populáció dinamikájára nézve elsőrendűen alkal­v masak. Utóbbihoz természetesen hosszabb gyűjtési időszak szükséges. A gyűjtött anyag megoszlása A Szigligeti Arborétum területéről származó köpe­teket, melyeket PAPP JÓZSEF tanár, az arborétum akkori vezetője, volt szíves részemre összegyűjteni, kisemlősfaunisztikai és részben mennyiségi vizsgála­tokra használtuk fel. Két éven át, 1968—1969-ben kaptam rendszeresen az anyagmintákat. Miután abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az arborétum az erdei fülesbaglyok részére nemcsak rendszeres te­lelőterületet jelentett, hanem néhány pár évente visz­szamaradt fészkelésre is, a gyűjtést a költési időszak­ban is lehetett folytatni. Sajnos a baglyok a nyárvégi és a telelést megelőző periódusban nem mindig tartóz­kodtak az arborétumban, így 1968-ban a gyűjtés au­gusztustól októberig szünetelt. 1969-ben július—au­gusztusból egy összevont, de még így is nagyon kis anyagot sikerült ugyan gyűjteni, de az októberi kö­petek ismét hiányoztak és a november—decemberi gyűjtés összevonva történt meg. A 18 gyűjtés átlagos zsákmányállatszáma 148 (min: 34, max: 343) volt, összesen 2656 gerincest határoztam meg. Ez emlősök és madarak viszonylatában 2586 :70 arányban osz­lott meg. Eredmények Az erdei fülesbagoly zsákmánylistáján a cickányok mindig csak elvétve, néhány példányban szerepelnek. Jelen esetben a gyűjtött anyagnak csak 0,9%-át jelen­123

Next

/
Thumbnails
Contents