A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)
Papp József: A Szigligeti Arborétum madárvilága
A Szigligeti Arborétum madárvilága PAPP JÓZSEF Az ősi várral koronázott szigligeti Vár-hegy alján, a Tapolca-patak mellékén elterülő, majdnem 10 hektáros arborétum lomb- és tűlevelű ligeteivel, tisztásokkal tarkított bokorcsoportjaival, kis tavával változatos élőteret nyújt a madaraknak. Alábbiakban fesoroljuk a hosszabb-rövidebb ideig itt tartózkodókat és az itt fészkelőket. Megfigyeléseimet, adataimat KÉVE ANDRÁS, a Madártani Intézet kutatója ellenőrizte, néhánnyal kiegészítette. Jó tanácsaival segítségemre volt éveken át, amiért e helyen is köszönetet mondok néki. Az arborétum kis tavában lévő, alig pár négyzetméteres nádas-kákás foltban, 1967-ben pocgém (Ixobrychus minutus) fészkelt. A közelünkben levő ház kéményén fészkelt egy gólyapár (Ciconia ciconia) s előszeretettel jártak az arborétum tisztására bogarászni, szöcskézni. A békákban bővelkedő tavunknál sohasem láttuk, a rovarvilág sokkal jobban érdekelte őket. Amióta nincsen lakott gólyafészek a közelünkben, azóta ritkábban láthatók. Egyik őszi, indulás előtti nagy gyülekező alkalmával a szigligeti Várhegy felett körözve sereglett össsze a környék gólyáinak hada, s a csapat egy kisebb része (30—35 darab) a kastély tetején tartott pihenőt. KÉVE észlelete szerint darázsölyv (Pernis apivorus) is megfordult az arborétumban. Egerészölyv (Buteo buteo) egy alkalommal a park nagy tölgyfáin tartott pihenőt. A kékes rétihéját (Circus cyaneus) is észleltünk már itt. 1969/70 telén több napon át gyönyörködtünk a vándorsólyom (Falco peregrinus) remek légtornász mutatványaiban. Ugyanazon időben több leütött madárhulla (balkáni gerle, fácántyúk, stb.) került elénk, minden bizonnyal az ő áldozatai voltak ezek. A fogoly (Perdix perdix)évről évre költ a parkban. Volt év, amikor két család nevelődött fel itt. Egyik alkalommal váratlanul leptem meg őket, valószínűleg 14 csibe volt együtt, de oly hirtelen tűntek el a nagy fűben, hogy nem lehetett pontosan megolvasni őket. Az 1970-es költést sajnos egy kóbor macska tönkretette. Fácánt (Phasanius colchicus) állandóan láthatunk, rendesen egyszerre több is tartózkodik az arborétumban. 1971. júliusában négy fiókát nevelt fel itt. Télen a környékbeliek is ide húznak be, a fákon éjjeleznek. Kis tavunkon többször láttuk a szárcsát (Fülica atra), de mindig csak korán reggel. Mire a napközi mozgás-járkálás megkezdődött, eltűntek. Egy alkalommal 3 dankasirály (Larus ridibundus) jelent meg őszi szántáskor, a motoros eke zajától nem félve, a frissen kiforgatott hantok lakóira vadászgattak szorgalmasan. Házi galamb (Columba livia „domestica") és gerle (Streptopelia turtur) azelőtt nem volt ritka a parkban, de amióta a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) időzik itt sokadmagával télen-nyáron, gyakorta fészkelve is, — azóta az előbbiek egészen eltűntek. A kakukk (Cuculus canorus) tavasz érkeztét jelző hangját évről évre örömmel hallgatjuk. Gyakorta meglátogatják fáinkat, hogy a más madaraknak nem tetsző szőrös hernyókat letakarítsák róluk. Az erdei fülesbagoly (Asio otus) évente itt költ. Télen a környékről 40—50 fenyőink sűrűjébe húzódik be. Köpeteiket Összegyűjtve eljuttattuk a Madártani Intézetbe, ahol SCHMIDT EGON a baglyok szakértője kiértékelte, s kimutatta mily nagyon hasznos madarak ezek, a káros rágcsálók tömeges pusztításával. Egyszersmind a szomszédos berek érdekes kisemlős világához kaptunk pontos adatokat. Néha megjelenik éjjelente a kuvik (Athene noctua) is, kellemesnek nem mondható hangjával ijesztegetve a babonás embereket. Alkonyat tájban többször láttuk a csendes-röptű lappantyút, vagy kecskefejőt (Caprimulgus europaeus) A remek tollruhájú jégmadarat (Alcedo atthis) néhányszor láttuk kis tavunknál, s a határunkat képező Tapolca-patak mellékén. 1970. IX. 3-án éppen előttünk kapott el egy szitakötőt. A másik nagyon szép ruhájú, de kellemetlen rikácsoló hangú, veszekedő természetű, évenként itt fészkelő madár a szalakóta, (Coracias garrulusl Több évben megtörtént, hogy a platánfa odvába már befészkelt csókát kiverte a szállásáról, s ő költözött a helyére. Nagyon hasznos madár a park évszázados fűzfájának odvában évente költő búbosbanka (Upupa epops). A kerti növények károsítóinak, főleg a lótetűnek szorgalmas pusztítója. A nyaktekercset (Jynx torquilla) csak néhányszor észleltük az arborétumban. 119
