A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)
Tóth Sándor: Dipterológiai vizsgálatok a Szigligeti Arborétumban
Dipterológiai vizsgálatok a Szigligeti Arborétumban TÓTH SÁNDOR A Szigligeti Arborétumban és közvetlen környékén 1971—1974 között néhány alkalommal végeztem dipterológiai gyűjtéseket, PAPP JÓZSEF fekérésére. Egy területen élő Diptera-fajok felkutatását csak hosszú évek rendszeres, tervszerű munkájával lehet elérni (100%-osan talán soha). Ezért a négy év alatti néhány gyűjtés meglehetősen kevés. Nem beszélve arról, hogy az így összegyűjtött anyagnak csak egy részét tudtam feldolgozni, a meghatározás mehézségei miatt és megfelelő irodalom hiányában. Mégis érdemesnek látszik az eredmény közreadása, mivel a területről korábbi adataink (eltekintve culicidológiai vizsgálatoktól, melyekről a csípőszúnyogoknál lesz még szó) lényegében nincsenek. Az arborétum rendkívül változatos, sokrétű élőhelyet szolgáltat a legyek, szúnyogok lárváinak fejlődéséhez. Facsoportjaival, sűrű bokraival, útjaival, mindig virágos tisztásaival a kifejlett legyeknek is megfelelő biotópul szolgál. Külön említést érdemel a parknak a Tapolca-patak mellett hosszan elnyúló szegélye, ahol mindig nedves a talaj, páradúsabb a levegő és bujább a növényzet. Főleg szárazabb időszakokban a környező területekről is sok Diptera behúzódik a parkba. Ezért a Szigligeti Arborétum Dipterafaunája feltétlenül gazdagabb a környezeténél. A továbbiakban családonként sorolom fel az arborétumból megismert Dipterákat. Téliszúnyogok - Trichoceridae Késő ősszel és tél végén, kora tavasszal repülnek. Ezekben az időszakokban több alkalommal megfordultam a területen, fgy a téliszúnyogokból viszonylag szép anyagot szedtem Össze. Gyakran megfigyeltem a hímek csoportos násztánc-repülését is. Hazánkban kevéssé kutatott állatok, elterjedésükről kevés ismeretünk van. Az 5 magyarországi faj közül az arborétumból hármat sikerült kimutatni. Trichocera regalationis L. Trichocera saltator HARR. Trichocera hiemalis DEC: A legközönségesebb téliszúnyog. Az arborétumban ősztől tavaszig (enyhébb téli napokon is) nagy számban gyűjthető. Bársonylegyek - Bibionidae E kicsi és közepes termetű, többnyire esetlen mozgású legyek a parknak is gyakori lakói. Penthetria holoserica MEIG.: Repülni nem tudó, a talajon pókszerűen szaladgáló legyek. Az arborétum nyirkosabb részein, az utakon és az avaron találhatók kora tavasszal. Dilophus bispinosus LUNDSTR.: Egyetlen nőstény példánya került elő a parkból. Magyarországról az irodalom csupán Budapestről és Pomázról közli, így a Szigligeti Arborétumban való előfordulása figyelemreméltó adat. Dilophus febrilis L.: Országszerte gyakori faj. 1970. IX. 16-án rendkívüli rajzását tapasztaltam az arborétumban. Az állatok szinte teljesen ellepték egyes pontokon a növényzetet. Bibio marci L. : Egyes években nagyon gyakori az arborétumban is. Bibio hortulanus L. Bibio pomonae FABR. Bibio johannis L. Igazi szúnyogok - Culicidae A terület -Dipfera-faunájában kutatás szempontjából kivételes helyet foglalnak el az igazi szúnyogok családjába tartozó csípőszúnyogok, mivel Szigligetre vonatkozó irodalmi adatok is találhatók. A Balaton partvidék CWíc/ífae-faunájának kutatása már régi időktől kezdve az érdeklődés homlokterébe került, korábban a malária elleni védekezés, majd később a fürdőzőket, üdülőket csípésükkel nyugtalanító szúnyogok feltérképezése miatt. MIHÁLYI F. (1941) szolgáltatta a Szigligetre vonatkozó első culicidológiai adatokat. A Balaton partvidék Culicidáiról írt dolgozatában (MIHÁLYI, 1941) 3 fajt említ Szigligetről: Theobaldia longiareolata MACQ.: Hazánkban igen ritka faj, imágója csak Budapestről került elő. Lárváit esővízgyűjtő cementkádakban találta MIHÁLYI Szigligeten. Az embert nem támadja. 1. ábra: Bibio marci L. 105
