A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)
Badinszky Péter: Adatok a Bakony hegységi felsőtriász mikrofauna ismeretéhez
Adatok a Bakony hegységi felsőtriász mikrofauna ismeretéhez BADINSZKY PÉTER Triász időszaki képződményeink rendszeres mikrofaunisztikai kutatása csak rövid múltra tekint vissza. A hazai vizsgálatok pionírja, VADÁSZ ELEMÉR alapmunkáját (1910) követő, hosszú ideig tartó szünet azzal magyarázható, hogy az értékesebb ásványi nyersanyagokban szegény triász összlet vizsgálati szempontból is kevéssé exponált területet képez. A Bakony hegységi részletes földtani feltárások kapcsán a mikrofauna kutatás újból napirendre került és várható annak közeijövőbeni összefoglaló értékelése. A továbbiakban leírt szerény ismeretanyaggal is ehhez az összefoglaló értékeléshez kívánunk újabb mikrofaunisztikai adatokat szolgáltatni. I. A VIZSGÁLT TERÜLETEK VÁZLATOS FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE A Bakony hegységi triász időszaki képződmények mikrofaunisztikai vizsgálatának történetét ORAVECZNÉ, SCHEFFER A. (1966) átfogóan már ismertette, ezért annak részletezésére itt nem térünk ki Vizsgálatainkat a gazdag mikrofaunát tartalmazó felsőtriász (karni és nóri) képződményekre orientáltuk, balatonfüredi, veszprémi (és kádártai), valamint bodajki feltárások bevonásával fi. ábra). Közülük a balatonfüredi, márga közbetelepüléseket tartalmazó alsókami mészkő a Balaton-felvidéken feltárt triász rétegösszlet szerves része, melynek körzetében a földtani fekvőt képező mészkőrétegek is felszíni kibúvásban (Száka-hegyi kőbányák) nyomozhatok. Veszprémben a klasszikus felsőtriász rétegsorral kapcsolatos ismeretanyagunkat a mikrofauna területén mutatkozó hiányosságok részbeni pótlásával igyekeztünk bővíteni. Ennek érdekében gyakorlatilag valamennyi karni kőzettípus vizsgálatára sor került. A fődolomit korábbi kutatását (BADINSZKY, 1973) kiterjesztve vettük számba a kádártai felhagyott kőfejtő felsőkarni fődolomitját, amely a „veszprémi karsztfennsík" dolomit sorozatához tartozik. A bodajki előfordulás az északi-bakonyi fődolomit alsó szakaszát tárja fel, de itt a kőbányán kívül a földtani környezet nyomozása a rossz feltártság miatt körülményes. Végül a makrofauna alapján már biztosan nóri emeletbe tartozó fődolomitból kísérletképpen veszprémi előfordulások anyagának tájékoztató vizsgálatára került sor. II. ANYAGVIZSGÁLATI MÓDSZEREK A mintaanyagot márga, mészmárga, mészkő és dolomit kifejlődésű üledéksorokból gyűjtöttük rétegenkénti mintavétellel. A kőzetkifejlődésnek megfelelően mintatípusonként néha speciális anyagelőkészítést is alkalmaztunk, a továbbiakban részletezettek szerint. Márga-minták esetében a feltárás a hagyományos iszapolásos módszerrel történt. Mintánként 10-10 dkg kőzetanyagból kiindulva először a vízzel történő szétiszapolást kíséreltük meg. Ahol ez nem járt eredménnyel, ott 10%-os ecetsav felhasználásával folytatódott a feltárás. A szétiszapolódás után az üledékanyag agyagos frakcióját 0,06 mm(Q) lyukbőségű szitán mostuk át. A művelet befejezését szárítás, majd mikrofauna-vizsgálatra történő előkészítés, (válogatás) követte., Két mintánál az iszapolást benzin felhasználásával végeztük. Számos kőzettípusnál, azok kemény anyaga következtében a feltárás egyszerű módon nem volt megoldható, ezért vekonycsiszolatok készültek. Lazább, organogén törmelékes mészmárgáknál a minták előzetes fagyasztás, illetve kalapáccsal való törés után kerültek iszapolásra. A mintaelőkészítés ezen módszere eléggé korlátozta a vizsgálati lehetőségeket, mivel rendkívül csekély mennyiségű mikrofaunát kaptunk. A példányok nagy része a törés következtében megsérült és a rátapadt üledékanyag tovább nehezítette a részletvizsgálatokat Az iszapolt anyagból kiválogatott mikrofaunát binokuláris mikroszkóp alatt határoztuk meg. A Foraminiferák belső szerkezetét benzin felhasználásával, áteső fényben vizsgáltuk. Néhány, kanadabalzsamba ágyazott példányból vékonycsiszolat is készült. A tömött kőzetből előállított vékonycsiszolatokban szerény vizsgálati lehetőségek adódtak. A csiszolatok ui. általában nem az optimális síkban metszik az ősmaradványokat, így a fajra történő meghatározás csak szerencsés esetben valósítható meg. A vekonycsiszolatok fényképmellékletei pozitív és negatív képek. A tapasztalat szerint előnyösebb a negatív kép készítése, mivel ott az ősmaradványok szembetűnőbbek, ezenkívül ilymódon a mélységélességi és munkaigényességi problémák is komoly mértékben csökkenthetők. További előnyként szolgál, hogy a csiszolat teljes egészét magában foglaló, gyakorlatilag korlátlan mértékű nagyítások készíthetők. Kísérletként - hangyasavas roncsolással - Conodonta-тлradvanyok kimutatásával is megpróbálkoztunk, mely ezúttal negatív eredményt hozott. III. A MIKROFAUNA ISMERTETÉSE ÉS SZTRATIGRÁFIAI ÉRTÉKELÉSE A vizsgálatra előkészített, nagy mennyiségű ősmaradvány-anyag részletes őslénytani leírásától itt eltekintünk, összehasonlítási alapként a korábbi Ostracoda tanulmányok több száz oldalnyi terjedelmére utalunk, hozzátéve, hogy csupán a veszprémi Ostracodák esetében is a teljességre való törekvés az újabb ismeretek (KOZUR, 1968,. SZÉLES, 1965.) alapján e tanulmány tetemes bővítését tenné szüksé9
