A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Badinszky Péter: A Veszprém környéki felsőkarni fődolomit üledékföldtani vizsgálata

1. Az Aranyosvölgy környékén a M. triqueter pannonicus szintbe tartozó felsőkarni dolomitsorozat finomabban tagolható: a) Az 1—14. rétegeket magában foglaló alsó rétegcsoportot kőzettanilag a helyenkénti csekély mértékű márgásság, őslénytanilag pedig a faunaszegénység jellemzi. Összvastagsága 37,5 méter. b) A 15—24. rétegeket magában foglaló középső rétegcsoportot kőzettanilag minimális mértékű márgásság és a kőzetszövet ooidos jellege, őslénytani szempontból a M. triqueter pannonicus FRECH faj tömeges fellépése, virenciája jellemzi, összvastagsága 29,0 méter. c) Efelett a karni-nóri határig terjedő felső rétegcsoportot (25—32. rétegek) a márga-mentesa Megalodondk fajszámnövekedése karakterizálja. Összvastagsága 13,2 méter. Nagy vonalakban a három rétegcsoport felszíni elterjedését is sikerült tisztázni a legjobban feltárt területrészen, az Aranyosvölgy környékén. Az egyes rétegcsoportok határait, valamint a fauna alapján biztosan nyomon követhető karni-nóri emelethatárt a mellékelt (13. ábra) fedetlen földtani térképen tüntettem fel. 2. A korábbi gyűjtők jóvoltából az Aranyosvölgyből (gyakorlatilag a több évtizede művelés alatt álló táborállási nagy kőbányából) előkerült igen gazdag faj- és egyedszámú Megalodon-fauna karni és nóri alakokat egyaránt tartalmazó együttese felszínre hozta a karni-nóri emelethatár problémáját. Ezzel a korábbiakban nem foglalkoztak, mivel a „fődolomitot" nóri emeletbe tartozónak vették. Csak a közelmúltban (39) véglett vizsgálatok alapján merült fel az emelethatár megvonásának szükségessége. Mivel a megelőző gyűjtések anyaga részint megsemmisült, és a meglevő faunának sem volt rétegtani értéke, újabb gyűjtést kellett végezni. Ennek során (2, 3) eleinte csak törmelékből került elő nóri korú fauna, és csak a legutóbbi, bányafelhagyással kapcsolatos rézsűképzési munkálatokkor (1969) lazították fel a biztosan nóri emeletbe (M. hoernesi FRECH, M. cf. gümbeli STOPP.) tartozó réteget, biztosítva ezzel a gyűjtés lehetőségét. Jelen vizsgálatok egyik fontos eredménye tehát a karninóri emelethatár megvonása a „fődolomit" összletben, a táborállási nagy kőbánya és a jutási legelő területén. 3. Mivel a ,,fődolomitösszlet" alsó határa, azaz a karni ún. felső márgacsoport és a dolomit határa már korábban is egyértelműen rögzíthető volt, a mostani, karni-nóri emelethatár megvonása segítségével lehetőség nyílt a felsőkarni dolomit pontos vastagságának megállapítására. Korábbi megfigyeléseim (2) alapján a jutási legelő területén zavartalan földtani települési viszonyokat feltételezve a biztosan karni emeletbe tartozó „fődolomit" vastagsága 200 méternek adódott. Ez a valódi vastagságra vonatkoztatott becsült érték a jelenlegi földtani, tektonikai megfigyelések, valamint a mélyfúrási adatok birtokában kereken 80 méterre csökkent. Továbbra is nyitott kérdés maradt néhány egyéb veszprémi lelőhely (Csőszdomb, Gulyadomb, Kiskúti Séd-völgy) esetleges felsőkarni dolomitsorozatának finomrétegtani szintezése, ami a túlzott munkaigényesség miatt jelen dolgozatnak nem is lehetett célja. A fenti lelőhelyekről származó korábbi gyűjtések anyaga ui. gyakorlatilag megsemmisült, másrészt pedig a kedvezőtlen feltártsági viszonyok (Csőszdomb), illetve a szintezéshez biztos alapot nyújtó Megalodon-tartalmú rétegek rendkívüli ritkasága (KUTASSY E. is mindössze egyetlen ilyen réteget említ a Kiskúti Séd-völgyből) nehezíti a finomrétegtani szintezést. A felsőkarni dolomitsorozat finomrétegtani szintezésével véleményem szerint a továbbiakban egy, Bakony hegységi lelőhelyekre kiterjedő nagyobb üledékföldtani munkában lenne célszerű foglalkozni. IV. A VESZPRÉMI FELSŐKARNI DOLOMITSOROZAT ÜLEDÉKFÖLDTANI ÉRTÉKELÉSE A veszprémi felsőkarni dolomitsorozat üledékképződési viszonyainak időbeli változásait vizsgálva a Gerecse-hegységi triász rétegsorhoz hasonlóan a meghatározott irányú változások mellett szakaszosan visszatérő, ismétlődő jelenségekkel találkozunk. Ezeket a változásokat a táborállási típusszelvény rétegenkénti vizsgálati eredményeinek táblázatos feltüntetésével (III. sz. táblázat) szemléltetjük. Az egyirányú változások jellegzetességei: 1. A dolomitsorozat legalsó rétegeiben meglevő minimális mértékű márgásság felfelé fokozatosan kiszorul. 2. A rétegsor alsó szakaszán uralkodó vegyi üledékképződés a középső és felső rétegcsoportban háttérbe kerül a biogén elemek egyre nagyobb térhódítása miatt. 3. Noha a sávos közbetelepülések az üledéksorban mindvégig képviseltek, ezek jellege változik meg: az alsó rétegcsoportban vegyi, a középső és felsőben pedig már biogén. Az üledékképződés szakaszos változásai alapján megkülönböztetünk a dolomitsorozaton (szinten) belüli, rétegcsoporton belüli, és rétegen belüli szakaszos üledékkiválást. a) A dolomitsorozaton belül az üledékképződés szakaszos jellegét a vékony-vastagpados, illetve tömött-likacsos-ooidos rétegek váltakozása adja. 69