A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Badinszky Péter: A Veszprém környéki felsőkarni fődolomit üledékföldtani vizsgálata

31. Barna, kissé lilás, repedezett dolomit. 3,1 méter vastag, 10—50 cm-es padokkal. Túlnyomórészt finomszemesés, kissé likacsos, kemény, rideg kőzet. A közvetlen földtani fekvő, illetve fedőréteghez viszonyítva rendkívül faunaszegény. Ehhez hasonló típusokkal a rétegsor mélyebb szakaszán is találkoztunk. A kőzet teljes faunamentessége ezeknél a rétegeknél sem valószínű. 32. Szürkéssárga-barnássárga, elesés sarkos törésű, biogén jellegű megalodonos dolomit. Vastagsága 1.2 méter. Erősen repedezett és a repedések mentén a kőzet színe szürkére fakult. A Megalodon kőbelek a réteg középső szakaszán a kőzetanyag mintegy 40%-át adják. A kőbél és az anyakőzet között rendszerint 1—3 mm-es hézag figyelhető meg. Részben e hézagok, részben a repedések mentén a rétegben a víznek kedvező áramlási lehetősége volt. A megalodonok 90%-a korrodált, de érdekes módon a kőbeleknek mindig a rétegzettség síkjában elhelyezkedő felülete. Ez a tény nagyban megkönnyítette a megalodonok rétegzettséghez viszonyított orientációjának a megállapítását. A nagy (4 cm-nél nagyobb) példányok az areával lefelé helyezkednek el a kőzetben, a fenti méretnél kisebb, és a közel 4 centiméteres, de kis szélességű példányok pedig orientáció nélkül találhatók az üledékanyagban. Vékonycsiszolat-vizsgálat alapján a dolomit szövete mikrokristályos. (11. ábra) A 0,01—0,04 mm-es uralkodó szemcsenagyságú kőzetanyag gyakran 0.1—0.2 mm-es foltokat-csomókat alkot. Az alapanyag mintegy 10%-a szubmikroszkópos szemcseméretű, kb. 5%-os mennyiségben pedig 0.1—0,5 mm-es (átlag 0,2 mm) likacsok vannak jelen. Kevés apró ősmaradványmetszet is megfigyelhető. A réteg köz04 vétlen földtani fedőjében már biztosan nóri fajokat (M. hoernesi, M. cf. gümbeli) tartalmazó dolomit települt, tehát ez a kőzettípus a felsőkarni dolomitsorozat zárótagját képviseli. 2. Őslénytani vizsgálatok a) Történeti áttekintés A veszprémi felsőkarni dolomit ősmaradványainak gyűjtése több mint fél évszázados múltra tekint vissza. LACZKÔ D. (24) az Aranyosvölgytől keletre levő fődolomit legalsó szakaszát faunamentesnek vélte, és a táborállási kőbányában feltárt rétegsor fekvőjét képező dolomitban az Amauropsis hantkeni KITTL szórványos előfordulását figyelte meg. A táborállási kőbányából több, Megalodustartalmú réteget említ, melyekből a Megalodus cf. triqueter WULF., Megalodus cf. triqueter dolomiticus FRECH, Megalodus cf. Iriqxieter pannonicus FRECH, Megalodus gümbeli STOPP.. Megalodus lóczyi HOERN.. Megalodus laczkói HOERN., Megalodus hoernesi FRECH, Megalodus complanatus GÜMB., Megalodus böckhi HOERN. és Megalodus böckhi aequivalvis FRECH példányait gyűjtötte. Megállapítása szerint a Meyaíodu.s'-fauna nagyobbrészt aprótermetű alakokból tevődik össze, és csak igen ritkán található 4 cm-nél nagyobb példány. A jutási legelő területéről szintén Megalodus-itwtalmú rétegeket említ, a lelőhely és a fajok megnevezése nélkül. KUTASSY E. a kiskúti Séd-völgyben gyűjtött (23) Megalodontidákat. A táborállási kőbányákkal foglalkozó következő két munka, melyek szerzője NOSZKY J. (33) és JUGOVICS L. (18) a faunára vonatkozó újabb adatokat nem tartalmaz. Jelentősebb újabb felismerés VÉGH S. nevéhez fűződik (39), aki 24 bakonyi lelőhelyről előkerült ősmaradvány anyag vizsgálata alapján bebizonyította, hogy a Bakony hegységi fődolomit alsó szakasza még a karni emeletbe tartozik. A veszprémi Aranyosvölgy felsőkarni rétegsorában azt az igen értékes megfigyelést tette, hogy a nuculásleadás márgára települt dolomitban a Nuculák és Lédák szintén megtalálhatók. A dolomitban ezenkívül a Megalodus böckhi HOERN. törpe példányai, a Megalodus seccoi PAR. idősebb formája, a Megalodus columbella HOERN. és a Megalodus triqueter 11. A 32. sz. réteg dolomitjának vékonycsiszolati képe (kb. 311-szoros nagyítás) 11. Bild vom Dünnschliff des Dolomits der Schicht 32 (etwa 3 fache Vergrösserung) 11. Thin section of layer No. 32 dolomite (approx. x30)