A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Szabó István: Adatok a Bakony hegység gerinces faunájához

ADATOK A BAKONY HEGYSÉG GERINCESFAUNÄJÄHOZ Ez évben lép tizedik évébe „A Bakony természeti képe" elnevezésű kutatási program. Ha figyelembe vesszük, hogy az ebben a munkában részt vevő zoológusok számos egyéb országos és intézeti feladat teljesítése mellett vesznek részt a Bakony hegység állatvilágának feltárásában, nem kell szégyenkeznünk az eddig elért eredményekkel. Ismeretes, hogy területünkről korábban csak szórványos állatföldrajzi adatokkal rendelkeztünk. A tervszerű kutatómunka 1970 végéig már több mint húsz, kifejezetten bakonyi állattani közleményt eredményezett. Különösen örvendetes, hogy a hazai viszonylatban eléggé hiányosnak mondható gerincesfaunisztikai kutatások — melyre egy alkalommal magam is rámutattam (SZABÓ, 1966) — terén is folytak vizsgálatok. A legeredményesebb munkát az ornitológusok végezték. A kutatások megindulása előtt „ ... a Bakony madárfaunája egyike volt a legkevésbé ismerteknek az országban .. ." (KÉVE, 1962). Ma már alapos ismereteink vannak a hegység madárvilágáról a mostanáig megjelent munkák (TAPFER, 1966; KÉVE, 1970; KÉVE— SÁGI, 1970) a la p j á n. Sajnos a többi gerinces osztály vizsgálatáról — a herp e t о f a u n i s z t i к a kivételével — még nem számolt be senki. A hegység és környékének vizeiben élő halakról még ma sem tudunk többet, mint a kutatások megindulása előtt. A kétéltűek és hüllők kutatása a terv kezdete óta folyik és az első eredményekről egy közlemény (MARIÁN—SZABÓ, 1968) jelent meg. A terület emlős faunájára vonatkozó ismereteink rendkívül hiányosak, csak a vadászat tárgyát képező hasznos- és dúvadak előfordulásáról tudunk annyit, amennyi a vadászati irodalom alapján megállapítható. A feltehetően érdekesnek ígérkező kisemlősfaunáról — néhány szórványos adaton kívül egyetlen olyan közlést talál1. Triturus alpestris (Alpesi gőte) 1. Triturus alpestris (Bergmolch) 1. Triturus alpestris (alpine newt) hatunk a korábbi időkből (KOTLÁN, 1952), mely 12 faj előfordulását említi Szentgál, Űrkút és Herend környékéről, kár, hogy pontosabb lelőhelyadatok nélkül. Fentiek ismeretében minden bizonnyal hasznosnak látszik annak a 82 fajhoz tartozó 1054 darab gerincesállat több mint kétszáz lelőhelyadatának ismertetése, melyeket parazitológiai gyűjtőmunkánk során állapítottunk meg. (A közölt fényképek a szerző eredeti felvételei). A Természettudományi Múzeum Parazitológiai Gyűjteményének kutatói kezdettől fogva (sőt már azt megelőzően is) tevékeny részt vesznek a bakonyi faunakutatásban. Munkánk során valamennyi gerincescsoport tagjait nagy számban gyűjtjük, hogy a gazdaállatok külső- és belső élősködőit vizsgálhassuk. A parazitológiai vizsgálatra gyűjtött állatok az alapos boncolás következtében rendszerint már nem alkalmasak a múzeum gerincesgyűjteményeiben való elhelyezésre, ezért az értékes faunisztikai adatokat csak a boncolási naplók, vagy a gazdaállat-nyilvántartások alapján lehetne felderíteni. 1970 végéig 16 alkalommal összesen 81 napot töltöttünk a tervben megjelölt területen gyűjtéssel (1. táblázat) és a következőkben felsorolt gerinces állatfajok előfordulását állapítottuk meg: 601