A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tapfer Dezső: A kabasólyom fészkelése a Keleti-Bakonyban

A KABASÓLYOM FÉSZKELÉSE A KELETI-BAKONYBAN A kabasólyomról (Falco subbuteo L.) HERMAN OTTÓ azt írja a század elejéről, hogy „hazánkban nem ritka". Közelítőleg még ez a helyzet napjainkban is az Alföldön, ahol a kisebb erdőkben, akácosokban májustól szeptemberig sokfelé megtaláljuk a kabát. A Dunántúlon már jóval ritkább, majdnem hogy eseményszámba megy a vele való találkozás. А К e 1 e t i - В а к о n y b a n hosszú évek óta visszatérő, rendszeres fészkelő; egy kb. ezer km-es területen napjainkban 3—4 párban. Ezen a tájon a kába legtöbbször jellegzetes módon fészkel: erősen ragaszkodik azokhoz a kisebb erdőfoltokhoz a síkság (Mezőföld, Móri-árok) szegélyén, melyekben sok az ültetett, meghonosodott feketefenyő. Itt, ezekben a szigetszerű kis erdőkben mindig van dolmányos varjú, szarka: a kabasólyom ezeknek a fészkeit foglalja el május vége, június eleje felé, amikor már a varjak, szarkák fiataljai kirepültek. A nagyobb erdőségek zárt belsejébe a kába sohasem megy. Elhagyott szarkaí'észkekbe csak akkor telepszik, ha annak fedeles gallyzata már nincs meg, a szél lesodorta. Ilyesforma „tetőt" a kábák nem tűrnek a fejük fölött. Elterjedésük a Keleti-Bakonyban A kilencszáznegyvenes évek elejétől kísérem figyelemmel a kabasólyom életmódját, fészkelését a Bakony keleti szegélyén. Ez alatt a közel harmincéves, csaknem folyamatos megfigyelési időszak alatt fészkelt a kába a következő települések határában (félkörben délről észak felé haladva): Csór, Iszkaszentgyörgy, Fehérvárcsurgó, illetve Bodajk, Balinka (lásd a térképet is). Az állomány átmeneti gyarapodását is sikerült egyes években megfigyelnem, ez azonban nem bizonyult tartósnak. A Barok-völgy szegélyén (Bakonykúti) levő egyik feketefenyős erdőfoltban például mindössze két éven át (1959, 1960) maradtak meg a kábák. Az ellenőrzött, meglehetősen nagy területen 3—4 fészkelő kabasólyompárral lehet évről évre rendszeresen számolni. Kóborlókat, átvonulókat főleg szeptemberben sikerült megfigyelnem, még leginkább a síksági részeken (Inota—Csór—Sárszentmihály). Szerencsére ez a villámgyors röptű kis sólymunk, mely szinte kicsinyített mása a hazánkban rendkívül ritka, a Bakonyban csak olykor-olykor előforduló vándorsólyomnak (Falco peregrinus), nem igen esik áldozatul az embernek. Sebes röpte miatt nehéz fegyverrel elejteni, fészkelőhelyeit meg — lévén egyrészt meglehetősen késői, június—júliusi fészkelő, másrészt igen óvatos madár a fészke körül — nem vagy alig ismerik, így nem is fosztogatják. A felnövekedett fiatalok viszonylag hamar más tájakra húzódnak, magatartásukkal nem árulják el a fészkelőhelyet. Tavaszi érkezés, a fészkelőhelyek elfoglalása, költés-fiókanevelés A kabasólyom vércse nagyságú. Szárnya hosszú és hegyes végű (röptében olyan, mint e^'y óriá -.i sarlósfecske). Feje teteje és hosszú barkója sötétfekete. Torka fehér, hasoldala széles, feketés hosszanti foltokkal. A kifejlett kába 33—36 cm testhosszúságú, kiterjesztett szárnymérete valamivel meghaladja a 60 cm-t. Tavaszi érkezését Csór, Iszkaszentgyörgy határában rendszeresen április utolsó hetében figyeltem meg. Általában együtt érkeznek a párok. Május első felében már állandóan a kiválasztott fészkelőterületen tartózkodnak, melyhez legtöbbször hűségesen ragaszkodnak (Iszkaszentgyörgyön nyolc éven át volt alkalmam megfigyelni egy ott fészkelő kabapárt, mely mind a nyolc alkalommal ugyanabban az erdőrészben, egy kb. 500 méter átmérőjű körön belül foglalt el egy-egy elhagyott dolmányosvarjú-fészket). Itt, a Bakony szegélyi tájon dombvidéki, feketefenyős, lombos fákkal elegyes erdőcskékről van szó, amelyekben mindig akad varjú- vagy szarkafészek, melyek május végére már néhány hete üresek és még jó karban vannak. Akad köztük gyakran olyan is, mely a tájat szinte uralóan, dombélen vagy ahhoz közel a fák csúcsára épült. Rendszerint egy ilyen fészket választanak ki a sólymok, melybe a tojó már hetekkel a tojások lerakása előtt rendszeresen beleül, a fészek csészéjét alakítja, szinte „kifürdi". A kábák soha semmiféle fészekanyagot nem hordanak, az elfoglalt, kiválasztott fészket semmivel sem tatarozzák; igazi sólyommódra viselkednek ebben is. A fészkelőhely „légterében" nászrepülésük májusban rendszerint több napon át ismétlődik: napsütéses, viszonylag szélcsendes időben szinte játszadoz595