A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Szolnoky Kálmán: Adatok az Északi-Bakony és a Baonyalja madárvilágának ismeretéhez

Pinus nigra állományban előfordul a keresztcsőrű (Loxia curvirostra), amelyet NAGY IMRE figyelt meg több alkalommal. Megfordul a Bakony erdeiben, így az Északi-Bakonyban is a fenyőrigó és fenyőpinty is. Téli vendégként megtalálható a csíz (Carduelis spinus), a gatyás ölyv (Buteo lagopus) és késő ősszel több alkalommal találkozhattam a törpesólyommal (Falco columbarius aesalon). A nagy őrgébics (Lanius excubitor) is inkább csak átvonuló, mint fészkelő az Északi-Bakonyban. 1961-ben Réde mellett jártunk SZABÓ IMRE fő vadászmesterrel és a kora délutáni órákban távcsövünkkel a tisztás felett függögető madárban karvalybagolyt (Surnia ulula) ismertünk fel. Gyűrűzési kísérletek a Bakonyban Állítható alumínium gyűrűkkel, kapocszáras típusú madárgyűrűkkel is végeztem kísérleteket 1965-től kezdődően. A gyűrűkben a felirat a sorozat és sorszámon kívül: SZOLNOKY. Hungary, Győr, Ornithology. Elsősorban költöző, de állandó madarakat is gyűrűztünk munkatársaimmal. Az állandó fészkelő madaraknál az ún. belső mozgásra (populációdinamika) voltunk kíváncsiak, és ez volt a legfontosabb szempont. A Huszárokelő-pusztán 1965-ben az 0—6749SZOLNOKY-Hungary-Győr-Ornithology feliratú gyűrűt viselő fiatal egerészölyvet 1967-ben Ravazd—Jánosháza közelében lőtték le ,.tévedésből". Bagolyfiókákon is végeztünk gyűrűzést. Sikerült BAKONY ACTITIS HYPOLEUCOS egyszerre több fészket felkeresni és szinte egyszerre gyűrűzni. Az E—4010-től kezdődő gyűrűsorozat E—4018-ig bagolyfiókák lábára, csűdjére került 1968-ban. 1968-ban a Gerence-patak völgyében az egyébként vizenyős rétet kedvelő Asio flammeus életerős fiókáit tölgyesben találtam és elláttam őket az E—4016 és E—4017-es számú gyűrűkkel. 1970ben a Kis-Balaton menti Vörs mellett került madárgyűjtők kezére az E—4017-es számú gyűrűvel ellátott madár. 1970-ben és 1971-ben a fenyőfői ősfenyves madárvilágának tanulmányozásakor karvalyt sikerült gyűrűzni, amely könnyű héjakosárba házigalambra csapott. Csupán segédlettel tudtuk a fiatal példány csűdjére az E—1154-es számű gyűrűt felerősíteni, majd szabadon engedni. Mikrofaunavizsgálat a Bakonyalja és az Északi-Bakony határán A Sokoró vonulat a Bakony felé É—D irányban, ahol a tengerszint feletti magasság a 2—300 méter között van, különös mikrofaunával dicsekedhet. Ez a többnyire cser, tölgy, bükk, gyertyános erdőkkel, szántóföldekkel váltakozó terület a ragadozó madarak koncentrált fészkelőcentruma. A szerző 1968 és 1970 között sok időt töltött el itt, terepjárással, napi 8, olykor 10 órai munkával. A megfigyelt területen használt megjelölések: Baráti-erdő — Nyúli erdő — Árpakúti rész — Écsi gazdaerdő — Várlátó — Feketebegy-erdő — Mátrai fenyves — Macskalik-tető — Dánék — Sötét-májvölgy — Sasfészek — Hárságyas — Bóna völgy — Sándorlak — Rothadt-sarok — Gici szél — Remény pagony — Égett pagony — Ördög-árok — Mélyvölgy — Pityor — Magyaros. A fenti terület Magyaros és Pityor kivételével összefüggő erdőséget alkot. Az erdei és réti fülesbagoly egyaránt képviselteti magát. Az egerészölyv (áttelel!) évről évre a tél nehézsége ellenére is növekvő számban fészkel. Legutóbbi adatok szerint (1970) 12 pár egerészölyv fészkelt a fenti területen biztosan, 9 pár galambászhéja és 10 pár vörös vércse. A barna kánya gyakori a Baráti-erdőben, még a vörös kánya, ami egyébként az Északi-Bakonyban ritka, itt állandóan szem elé kerül. Eddig mintegy 8—10 vörös kányát sikerült megfigyelni a rothadt-sarki részen. Rendszeresen átvonul, és többkevesebb időt tölt el ezen a területen két madár9. Összehasonlító biotóprajz a billegető cankó (Actitis hypolencos) fészkeléséről (a = Bakony, b = Szigetköz) 9. Vergleichende Biotopzeichnung über das Nisten des Flussuferläufers (Actitis hypolencos) (a = Bakony, b = Szigetköz) 9. Comparative biotopography of common sandpiper (Actitis hypolencos) nestling (a = Bakony, b = Szigetköz) 586