A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Szolnoky Kálmán: Adatok az Északi-Bakony és a Baonyalja madárvilágának ismeretéhez

ADATOK AZ ÉSZAKI-BAKONYÉS A BAKONYALJA MADÁRVILÁGÁNAK ISMERTETÉSÉHEZ Bevezetés A Bakony hegység madárvilágának kutatói a terület egy-egy állatföldrajzi egységét „A Bakony természeti képe" kutatóprogram keretében vizsgálva végzik munkájukat. Az eddigiek során a Bakony madárvilágáról TAPFER DEZSŐ a Keleti-Bakony orniszát írta le monográfiájában, Kéve András, a Kis-Bakony és a Keszthelyi-hegység madárvilágáról írt tanulmányt. Magam az Északi-Bakony és a Bakonyalja madárvilágát kutattam 1961-től kezdve folyamatosan.* Az Öreg-Bakon y, helyesebben az Északi-Bakony nyugati oldala volt a kutatás színhelye. Nyugati határként a Pápa—Noszlop—Devecser vonal, déli oldalról a Devecser—Herend—Gyulafiratot, keleten a gyulafirátóti halastó—Zirc—Cuhavölgy, északról a Csesznek—Réde—Bakonyszentlászló—Ugod—Tapolcafő vonal által körülhatárolt terület képezte a tervszerű évenkénti munka alapját. Néhány évig itt éltem a Bakonyban, és azután pedig állandó terepjárással vonat, személygépkocsi igénybevételével kerestem fel a területet. Az ott töltött időszak alatt a napi kutatómunka átlagosan 6—8 órára tehető. 1967-ben a terepen eltöltött napok száma meghaladja a 185-öt, 1969-ben 62, 1970-ben 100 munkanapot töltöttem a Bakony hegységben. 1961-ben Rédén vadásztársasági munkával kezdődött a tevékenységem és 1987től a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága számára dolgozom „A Bakony természeti képe" kutatóprogram keretében. Az 1961 és 1971 között eltelt 10 év elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy hazánk madártani lag egyik legértékesebb területéről, természetföldrajzi egységéről, annak orniszáról megközelítő képet rajzoljak, 1. Billegető cankó (Fotó: Radctzky) 1. Flussuferläufer (Photo: Radetzky) 1. Common sandpiper (photograph by Radetzky) * Az utóbbi években jelentős mértékben fellendült a tágabb értelemben vett Bakony hegység ornitológiai kutatása. A szerző által említetteken kívül részt vett a munkában HORVÁTH LAJOS (Tapolcai-medence) és MARIÁN MIKLÓS (Északi-Bakony, Bakonyalja) is. AZ évi tervek megállapításakor, ügyeltem arra, hogy az általam kutatott terület ín inden egyes körzetébe időnként és rendszeresen eljussak. Figyelemmel kísérhettem a madárvilág mennyiségi és minőségi változásait. A felhasznált idő megoszlik, és nincs jobban és kevésbé kutatott terület. A fentiek alapján arra törekedtem, hogy ennek a tájnak a madárvilágáról hiteles képet nyújtsak, beleértve minden változást ami az utóbbi 10 évben történt. Köszönetet mondok munkám támogatásáért a Magasbakonyi Állami Erdőgazdaság Vinye, erdészeti kirendeltségének, SOMOGYI JÁNOS, BÜKI ISTVÁN, PERLAKI ERNŐ, SZABÓ IMRE, KUNSZT ELEMÉR segítségéért. Külön megköszönöm TAPFER DEZSŐ, RADETZKY JENŐ fáradozását. Mindketten a fényképanyag kiválasztásában segítettek, és néhány felvételt rendelkezésemre bocsátottak. A Bakony madárvilágának feltárása során a jövőben feltétlenül ki kell terjednie a vizsgálatoknak az alábbi kutatási területekre. Hiszen nem elég a KÉVE ANDRÁS TAPFER DEZSÖvel közösen végzi a Balaton-felvidék orniszának feltárását. 1971-ben kapcsolódott be a kutatásba BANKOVICS ATTILA. (A szerkesztő megjegyzése.) 579