A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Bankovics Attila: Fehérhátú fakopács (Dendrocopos leucotos) a Bakonyban

1. térk. A D. leucotos előfordulásai a Bakonyban Karte 1 Die Orte des Vorkommens von D. leucotos im Bakony-Gebirge Map 1. The occurrence of D. leucotos in the Bakony Mts. CHERNÉL I. (1899): Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségükre — Budapest, 1899. CSABA, J. (1962): Változások Vas megye nyugati szélén élő egyes harkályfélék számarányában — Aquila, LXVII—LXVIII., p. 224—226. GÁRDONYI, G. (1962): Fehérhátú fakopáncs előfordulása a Börzsönyben — Aquila, LXVII—LXVIII., p. 226. HORVÁTH, L. (1958): Piciformes-Harkályalkatúak (In Aves-Madarak, 9.) — Budapest, Akadémiai Kiadó. JÁNOSSY, D. (1952): Az Istállóskői barlang fosszilis madárfaunája — Aquila, LV—LVIIL, p. 205. KÉVE, A. (1960): Nomenciator Avium Hungáriáé — Budapest. KOHL, I.—STOLLMANN, A. (1968) : A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos Bechstein) rendszertani helyzete a Kárpátokban — Aquila, LXXV, p. 193—206. Dendrocopos leucotos ist die seltenste Spechtart von Ungarn. Bis zu ihrer Beobachtung vom Verfasser im Bakony-Gebirge trat die Art nur in den Gebieten des Zemplén-, Bükk-, Mátra- und Börzsöny-Gebirges auf. Angaben über die Brut sind vom Ende des vorigen Jahrhunderts vom Alpenfuss bekannt (CHERNÉL, 1899.) In dem Gebiet von Transdanubien wurde diese Art in diesem Jahrhundert nicht beobachtet, darum ist die Bakony'er Beobachtung auffallend. Dendrocopos leucotos sah Verfasser zum ersten Mal am 26.12.1971 am höchsten Punkt des Gebirges, am Köriszel tovább gyarapodott a fészkelő montánelemek száma. Ezideig jelenlétükről főleg a Kőris-hegyről, valamint Ménes járáspuszta mellől és a Zörög-tetőről (Csesznek határában) vannak adatok. Számuk megfigyeléseim alapján 3—4 párra tehető. Táplálékát úgy a Bakonyban, mint a Bükkben is elsősorban száraz és korhadó bükktörzsön és ágakon, előszeretettel a szálanként előforduló kiszáradt hegyi szilen, de más fafajokon is, mint a magas kőris, nagylevelű hárs, gyertyán, csertölgy stb. keresi. Gyakran mozog tuskókon, a talaj közelében, olykor a talajra is leszáll. Az erdőgazdálkodásnak kimondottan hasznára van. Mivel ez a harkály faj Európa-szerte ritka, a Dunántúlon pedig a Bakony az egyetlen lelőhelye, javasolom a f é s z к e 1 ő h e ly é ü 1 szolgáló erdőrészek védetté nyilvánítását a Kőris-hegyen. így remélhető, hogy a Bakony madárfaunájának ez az értékes színezőeleme továbbra is fennmarad. Bankovics Attila KORODI GÁL, J. (1958): Adatok a Bihar hegység madárvilágának ismertetéséhez — Aquila, LXV., p. 209. LOVASSY, S. (1927): Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik — Budapest, 1927. NAGY, GY. (1965): Jegyzetek a Mátra madárvilágához — Aquila, LIX—LXIL, p. 417. THIBAUT DE MAISIERES, CL. (1943): Megfigyelések a hőcsikről az Alpokban — Aquila, L., p. 371. TURCEK, F. J. (1952): Adatok az erdő madárpopulációjának funkciójához a biocönológia és az erdőgazdaság szempontjából — Aquila, LV—LVIIL, p. 51. WOYNAROVICH, E. (1942): Háborús madártani megfigyelések Ukrajnában az 1941. évben — Aquila, XLVI—

IL., p. 310. — Szerző nélkül : Magasbakonyi erdőgazdasági táj — Országos Erdészeti Főigazgatóság kiadványa. berg (704 m). Seitdem wurde die Art erneut an 10 Beobachtungstagen gesehen und Verfasser konnte auch die Ausbrütung am 20.4.1972 beweisen. Verfasser vergleicht die Bakonyer Angaben mit den Beobachtungen aus dem Bükk-Gebirge. Die Art wurde in beiden Gebieten an Orten von ähnelnden ökologisten Verhältnissen beobachtet. Bei dem im BakonyGebirge brütenden Paar wurden in erster Linie solche Beobachtungen durchgeführt, die die Intensität des Zubringens der Nahrung betrifft, dessen Vorgang durch Tabellen illustriert wird. Auf Grund der BeobachtunIRODALOM — LITERATUR WEISSRUCKENSPECHT (DENDROCOPOS LEUCOTOS) IM BAKONY-GEBIRGE 537