A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése

lesedő 1. hátlemez a Microgaster génuszba való tartozásra utal. Elterjedése: csak Magyarországról ism e r j ü k. Lelőhelyei (17. térkép). Kh: Keszthely, Büdöskúti-völgy, 1966. VI. 15., 1 $. Vállus, Büdöskút, Feketehegy, 1964. V. 26., 2 $ és 5 rf (2 rf a budapesti Természettudományi Múzeumban). Zalaszántó, Tátika, 1968. VI. 6., 1 o*. - KB: Eplény, Tobán-hegy. 1962. VII. 11.. 1 $. Tés, Öreg Futóné, 1966. VII. 12., 1 $ (a budapesti Természettudományi Múzeumban). Várpalota, Várvölgy, gyertyános-tölgyesben (Querceto-Carpinelum) fűhálózva, 1968. VI. 27., 1 9- — 9 példány. 82. Microgaster hungarica SZÉPL. — Az arc gyengén (és nem elszórtan) pontozott, fényes. A 2. hátlemez ráncolt. Eddig csak Magyarországról ismerjük. NIXON (1968) a Microgaster génuszról írt revíziójában — több más fajjal együtt — ezzel a fajjal sem foglalkozik. Pedig még az ő értelmezése szerinti Microgaster génuszba is beletartozik ez a faj. Lelőhelyei. Bf: Felsőörs, 1966. V. 30.. 1 ^. — Kh: Keszthely, Büdöskúti-völgy, 1966. VI. 15., 1 rf. — 2 példány. 83. Microgaster novicius MARSH. — A bakonyi egyetlen nőstény példány egyezik a legújabb leírással (NIXON 1968), kivéve a következő bélyegeket: a tojócső olyan hosszú, mint a lábszár fele (és nem harmada). A 2. hátlemez hosszabb, mint a 3. (10 :8,5). A lábak élénk pirosas-sárgák, a 3. comb csúcsa sötét. Elterjedése: Skócia, Finnország, Észak-Amerika. Magyarország faunájára nézve új faj. — Bionómiája: Észak-Amerikában pókhálós molyból (Swammerdamia castanea BUSK, Hyponomeutidae) neveltek. Lelőhelye. ÉB: Németbánya, vadászház környéke, 1963. VIII. 22—25., 1 $. — A példányt a budapesti Természettudományi Múzeum őrzi. 84. Microgaster subcompletus NEES — Csak hím példányok alapján nem lehet egyértelműen meghatározni. A test nem oly zömök, mint a M. deprimator-é, hossza 3—3,5 mm. A tojócső hüvelye olyan hosszú, mint a 3. lábszár. A csáp viszonylag vékony, a csápostor 2. íze hosszának és szélességének az aránya 10:3 (ugyanez a 17. térkép. A Microgaster subcompletus Nées: A (1 = Veszprém, Alsóerdő, 2 = Nagyvázsony, 3 = Sümeg, Sarvaly, 4 = Herend, Somod, 5 = Márkó, Menyeke, 6 = Nyirád, Felsőnyirádi erdő, 7 = Bakonybél, Szarvad-árok, 8 = Bakonybél, Szömörkés, 9 = Bakonybél, Vörös János-séd, 10 = Farkasgyepű, Köves-patak, 11 = Gyulafirátót, Miklád, 12 = Hárskút, Esztergáli-völgy, 13 = Bakonyszombatheíy, Feketevíz-puszta, 14 = Bodajk, Gaja-szurdok, 15 = Csőszpuszta, Csiklingvár) M. fusca Papp : В (16 = Keszthely, Büdöskúti völy, 17 = Vállus, Büdöskút, Fekete-hegy, 18 = Zalaszántó, Tátika, 19 = Eplény, Tobán-hegy, 20 = Tés, Öreg Futóné, 21 = Várpalota, Vár-völgy) lelőhelyei a Bakonyban» Karte 17 Die Fundorte von Microgaster subcompletus Nees und M. fusca Papp im Bakony-Gebirge Map 17. The collecting sites of Microgaster subcompletus Nees and M. fusca Papp in the Bakony Mts. M. deprimator-nál 10:5). A csáp alsó tele alul világos. A 3. láblej geyngén, olykor erősen füstös. Nagyon hasonlít a M. deprimator'-hoz (= M. globata?), attól az előzőekben leírt bélyegek különítik el. Feltehetően bionómiai különbségek is vannak a két faj közölt. Elterjedése: Holarktikum. — В i о n ó m i á j a : gazdaállata az atalanta lepke (Vanessa aíalanía L.) és a Notarcha ruralis SCOP. (NIXON 1968). Lelőhelyei (17. térkép). Bt: Nagyvázsony, löszí'alon egvelve, I960. VI. 4., 1 rf. Veszprém. Alsóerdő, 1967. V. 1., 1 rf. — Kh: Sümeg, Sarvaly. 1968. VI. 4—8., 2 rf. — DB: Herend. Somod, 1968. VI. 20.. 1 rf. Márkó, Menyeke, 1965. IX. 2., 1 Ç. Nyirád, Felsőnyirádi-erdő, 1965. VI. 23—25., 1 rf. — ÉB: Bakonybél: Gerence-völgy. 1959. VIII. 1., 6 9, leg. MIHÁLYI Bakonybél: Szarvadárok, 1959. VIII. 12., 1 rf. Bakonybél: Szömörkés, 1953. V. 15., 1 rf, 1968. VII. 5: 2 9 és 1 rf. Bakonybél: Vörös János-séd, 1966. IX. 1., 1 9 és 1 rf. Farkasgyepű, Kövespatak, apró csalánról (Urtica urens) fűhálózva, 1 rf. Gyulafirátót, Miklád, 1967. VIII. 16., 1 9. Hárskút, Esztergáli-völgy, 1958. V. 10., 1 rf. — KB: Bakonyszombatheíy, Feketevíz-puszta, 1969. VII. 11., 1 rf. Csatka, Szentkút, 1969. VII. 11., 1 rf. Bodajk, Gaja-szurdok, 21., 1 9. Tés, Öreg Futóné, 1969. VII. 18., 1 rf. 20 példány. 85. Microgaster tibialis NEES — Az arc ráncolt. A 3. lábfej karma alul fésűszerű tüskét visel. A 3. comb fekete. A szárny erősen barna füstös. Elterjedése: a Palearktikum egyik legközönségesebb Microgaster faja. — Bionómiája: hiteles gazdaállatai az Aspilapteryx tringipenella (ZELL.) és Peronea aspersana (HÜBN.) (Lep.). E két fajon kívül az irodalom számos gazdaállatát felsorolja, mely adatok azonban megerősítésre szorulnak. Lelőhelyei: Bf: Balatonalmádi, Tulipán utca, 1964. VI. 28., 1 9. Pétfürdő, csemege barabolyról (Charophyllum bulbosum) egyelve, 1968. VI. 26., 2 ^. — Kh: Zalaszántó, Kovácsi-hegy, 1959. V. 2—3., 1 9. — ÉB: Bakonybél, 1958. V. 14., 1 rf. Bakonybél, Vörös Jánosséd, 1959. V. 21., 1 9. 86. Microplilis decipiens PRELL — Hasonlít a M. mediator (HAL.) és M. tuberculifera (WESM.) fajhoz, gyakran nehéz ezektől elkülöníteni. Az 1. hátszelvény 2,7—2,8-szer hosszabb, mint tövi szélessége. Az eredeti leírás alapján különösen nehéz megkülönböztetni a hozzá közel álló fajoktól (PRELL 1925). Elterjedése: eddig csak Németországból ismertük, ahol a fenyőbagolyból (Panolis flammea SCHIFF., Noct.) nevelték, mely gazdaállata a mi fenyveseinkben is él. Magyarország faunájára nézve új faj. Lelőhelyei (18. térkép). Bf: Monoszló, Tar-Órahegy, 1969. VII. 9. 1 O. — Kh: Sümeg, Sarvaly, 1968. 504