A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

1967-68 + Hg Hg TS -ö Fajnév s S S ЧЯ ьс ÖJO^CŰ -03 ьс N ся N ся 5ч N ся 43 си СЯ ^ _ N1 03 ся 1 1 й +-> тЗ 'СТЗ CU N ся 43 Ol си ся ф _ N 03 СЯ 1 N ся О ÜJ0 ся . о > 2? ао ся _ о О ся CD :Ö счф ^ 0) :Оо~ся T. cespitis 56 0,4 19 41 0,4 54. M. albipuncta 56 19 48 0,4 45. St. aversata 56 19 31 0,3 — 60. О. stabilis 55 18 46 0,4 46. P. rhomboidaria 55 18 36 0,3 62. 62. A. furvula 54 18 31 0,3 — 63. A. Xanthographa 53 18 53 0,5 41. M. aliéna 53 18 52 0,5 42. A. putris 53 18 45 0,4 49. X. ferrugata 53 18 25 0,2 — számot elért <S. glarearia BRAHM. előfordulási napjainak száma is emelkedett annyival, hogy a háromévi átlag alapján nem veszítette el vezető helyét. A gyakori fajok közül, az előbbi évekével megközelítőleg azonos számú éjszaka szinte egy sem került elő, mert az egyes fajok előfordulási napjainak száma is igen jelentősen megemelkedett, a Hg égős hatására, amit elég nehezen magyarázható jelenségnek tartok. Talán úgy értékelhető ez legreálisabban, hogy a Hg égő ellenére is hasonló számú éjszaka jelentkező domináns fajok a terület legjobb jellemzői, mivel nem mutatnak semmiféle változást a nagyobb hatókörű csalogatás ellenére sem. Ilyenek voltak Fenyőfőn elsősorban a S. glarearia BRAHM., Anaitis plagiata L., L. farinata HUFN., Scopula virgulata SCHIFF, és a Th. fimbrialis SC. A Hg csapdában igen nagy mértékű emelkedést mutatott az előfordulási napok számában pl. az A. c-nigrum L., S. clathrata L., S. exclamationis L., T. murinaria SCHIFF., Discestra trifolii HUFN., Hypena proboscidalis L., Plusia chrysitis L., Autographa gamma L. és Abrostola triplasia L., melyek nagyrészt igen közönséges és egyes években mindenütt gyakori bagolylepkefajok. A IVb. táblázatból látható, hogy az egyedszámok erős emelkedésével, az előfordulási napok számának emelkedése ellenére, a napi átlagos egyedszámok, illetve maximumok is magasabbak lettek a Hg égő hatására. Ezúttal a legtömegesebb fajok mutattak leginkább rajzásjelleget, magas napi átlaggal és maximummal. A Stilpnotía Salicis L. itteni adata nem teljesen reális, mert ez a faj csak egyetlen éjszaka került a csapdába, de akkor 5 példányban, és az Euproctis chrysorrhoea L. is csak 2 éjszaka jelentkezett 7, illetve 1 példányban. A családok szerinti megoszlás (Vb. táblázat) igen érdekes változásokat mutat, melyek a Hg égő eltérő fényminőségére vezethetők vissza elsősorban. Legszembetűnőbb a szenderek hirtelen nagyszámú megjelenése, melyek az 1967—68. évi normálégős gyűjtéskor egyáltalán nem kerültek Fenyőfőn a csapdába. Közülük néhány faj igen jelentős egyedszámban lépett fel (C. euphorbiae L., Hyloicus pinastri L., Sphinx ligustri L.) és például а C. euphorbiae L. ilyen nagy száma semmi esetre sem a Hg égő nagyobb hatókörének következménye, hiszen ez a faj a csapda közvetlen környékén néhol tömeges Euphorbia fajokon fejlődik. Meg kell azonban jegyeznem, hogy természetesen a normálégős csapda is megfoghatja a szendereket, csak sokkal kisebb egyedszámban (lásd: pl. 2. Bakonybél — Som-hegy). Másik fontos változás a Noctuidák faj- és egyedszám-részesedésének megemelkedése, és ezzel párhuzamosan a Geometridáfcénak csökkenése, bár ez a tendencia már 1967 után, 1968-ban is megfigyelhető volt. Természetesen ehhez erősen hozzájárult az A. c-nigrum L. kiemelkedő dominanciája (mint ahogy már 1968-ban a S. segetum SCHIFF, bagolylepkefajé), de e faj rajzását figyelmen kívül hagyva is 55% lenne a Noctuidák egyedszám-részesedése, tehát jóval nagyobb, mint az előző évben (44%). A többi család megközelítőleg arányosan követte a nagylepke-egyedszám emelkedését, legfeljebb még a Notodontidáknak :\ család fajszámához mérten jelentős gyarapodása említésre méltó, mely azonban már valószínűleg 431