A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.
5. diagram: Az Eriopygodes imbecilla F. repülési görbéje. Diagramm 5: Die Flugkurve von Eriopygodes imbecilla F. Diagram 5. The flight curve of Eriopygodes imbecilla F. hiszen 19'68-ban meghaladta az évi 10%-os tömegrészesedést. Előfordulási napjainak száma szerint csak a 4. helyre került, bár a 3 téli hónapot is számítva, valószínűleg ebből a szempontból is első. Napi átlag egyedszáma és maximuma is a legmagasabb volt. Legkorábban IX. 18-án, legkésőbb IV. 27-én repült csapdába, tehát repülési ideje hosszabb volt, mint Fenyőfőn. Főleg 1968 őszén volt tömeges (max.: X. 27. — 95 példány), míg tavasszal napi maximuma csak 10 példány (1967. III. 31., IV. 7.), illetve 11 és 19 példány volt. (1968. III. 31., IV. 7.!). Mivel X. végétől IV. végéig gyakran elérte az abszolút napi dominanciát, ezt az időszakot nevezhetjük Som-hegyen ,,vaccinii-aspektus"-nak. Л második leggyakoribb faj viszont már igen jellegzetes, az Eustrotia candidula SCHIFF. Az 1967. évben az első helyre került, míg 1988-ban csak a 7. lett a gyakorisági sorrendben. Előfordulási napjainak száma szerint a 6. helyen áll, így viszonylag magas a napi átlag egyedszáma és maximuma (1967-ben a legmagasabb napi maximumot érte el). Repülési ideje V. 11— IX. 9. között volt (1 pld. 1967. IX. 26-án is), legfeljebb 4—5 napos megszakításokkal, nagyobb számban azonban csak VII. közepétől VIII. végéig került a csapdába. (3. diagram). Máskor általában csak napi néhány példányban jelentkezett (kivétel: 1968. VI. 18., 11 példány). Gazdasági jelentősége nincs, de két aspektusban is szubdomináns faj, a nyár második felében. A gyakorisági sorrend 3. helyén ismét országosan elterjedt és gyakori, nagy ökológiai valenciájú faj, az Amalhes c-nigrum L. áll, még szintén magas részesedéssel, elsők között szereplő előfordulásinap1967 SOMHEGV 196/ SOMHEGV 1966. SOMHEGY számmal, napi átlaggal és maximummal. Majdnem teljesen összefüggő, VII. elején csak néhány napra megszakadó repülési ideje VI. 1-től IX. 23-ig tartott, de V. első felében é; X. elején is előkerült néhány példány. Aspektusalkotó jelentősége, mint domináns fajnak, azonban csak VIII. közepén és végén volt. Főleg 1967-ben fogta a csapda nagyobb számban. A veszedelmes mezőgazdasági kártevő Scotia segetum SCHIFF. 1968-ban itt is erősen rajzott, és elérte az évi 6%-os tömegrészesedést, 1967-ben azonban részesedése csak 0.5% volt. A környék nagy mezőgazdasági területei következtében tehát fontos szerepet játszhat egyes években VII. közepétől VIII. elejéig a som-hegyi éjszakai nagylepkeaspektus kialakításában. Első nemzedéke főleg V. 14—24 között került a csapdába, de néhány példány egészen VI. 20-ig megjelent. A 2. nemzedék VII. 9-től IX. 17-ig repült (4. diagram), tehát tovább, mint Fenyőfőn, 1 példány azonban még 1968. X. 1-én is. A 2%-os tömegrészesedést meghaladó Scotia exclamationis L., Spilosoma menthastri ESP., Phra'jmatobia fuliginosa L., Mythimna pallens L. ез Serniothisa clathrata L. országosan elterjedt, általában a nyíltabb, kevésbé száraz területeken gyakori vagy kifejezetten réti, gyepszinti fajok. A 1%-os tömegrészesedést meghaladók közül jelentőségével kiemelkedik az Eriopygodes imbecilla F. Különösen 1968-ban jelentkezett nagy számban, ekkor 2,2%-os évi tömegrészesedéssel a 4. leggyakoribb faj volt, de 1967-ben is elérte az 1,4%-ot! Repülési ideje meglehetősen összefüggő volt (lásd: 5. 4. diagram: A Scotia segetum SCHIFF, repülési görbéje. Diagramm 4: Die Flugkurve von Scotia segetum SCHIFF. Diagram 4. The flight curve of Scotia segetum SCHIFF. 124