A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

4. térkép: A Larentia clavaria HAW. lelőhelyei a Kárpát-me­dencében. Karte 4 — Die Fundorte von Larentia clavaria HAW. im Kar­paten-Becken Map 4. Sites of Larentis clavaria HAW. in the Carpathia Basin lia tau L. (7. kép, 1967. IV. 22., 27.; 1968. IV. 23.) és Oporinia christyi PROUT (1968. X. 26.) is. Az említésre méltó fajok közé sorolhatók még az Eulithis mellinata F. (1968. V. 31.) araszoló faj, mely csak néhány éve nyomult be nyugat felől ha­zánk területére és esetleg veszedelmes egreskárte­vővé válhat, a nedvességkedvelő Catye thalictri BKH. (=capucina ESP.) (1967. VII. 10., 30.; 1968. VII. 15., 29., de a higanygőzégős csapda 1969-ben nagyobb számban fogta!) és Eupithecia valerianata HB. (1967. VII. 19.), valamint a Juniperuson fej­lődő, s így Fenyőfőre igen jellemző Thera junipe­rata L. (1967. XI. 12.; 1968. X. 27— XI. 5.) és Eupithecia sobrinata HB. (1967. VIII. 31— IX. 8.; 1968. IX. 22— X. 6.). Az 1967—68. évi normál égős fénycsapdázás ada­tai alapján tehát összefoglalásképpen megállapíthat­juk, hogy a nyíltabb növényzetű, 270 m tengerszint feletti magasságban fekvő fenyőfői területek éjszakai nagylepkefaunájáraleginkább a szá­razságkedvelő lejtő- és lösz-sztyepp fajok jellemzőek, melyek általában a gyep­szintben fejlődnek. Ezek mellett aközelimaga­sabbfekvésűterületekhatására, akö­zéphegységi jellegű vagy lomberdei fajokismegjelennek. A ritkább fajok közül karakterisztikus csoportokat alkotnak a fenyőn élő (pinetális) és a homoki (psammophil) elemek, a már eddig innen ismeretes postglaciális reliktumok mellé (Spudea ruticilla ESP. és Eupithecia intricata ZETT.) pedig hazánkban először került elő az Euphya scripturata HB. araszoló faj. Ezeknek a komponenseknek keveredése, a Dunántúlon egész egyedülálló körvonalakat ad a fenyőfői nagylepke­faunának. 2. Bakonybél — Som-hegy (Somhegypuszta) A lepkészeti szempontból egyes részleteiben már eddig is ismert fenyőfői területekkel szemben, a b a ­к о nybéliSom-hegykör nyékérőlsem­mi konkrét adattal nem rendelkez­tünk, sőt általában a bakonybéli medence teljesen „fehér folt"-nak nevezhető. Néhány alkalommal járt ugyan TALLÓS PÁL ezen a vidéken is, de csak nap­pali gyűjtéseket végzett a Bakonybéltől délre hú­zódó Tiszta-víz- (Fekete-Séd-) völgyben. Bár adatai­411

Next

/
Thumbnails
Contents