A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

1967—68. 1967. 1968. S со S СС В ев чЗ ы _© чв _о -es ~-2 sz. Fajnév N сб о"" N о" в N о Ё ce T-I -СО ce rr< 0) 0) N 35 43 •со N и >> 03 >> •гЧ >> •с >> >»..ч .-ч >> t« ъс > ел ЬС > ÜJ0 > ьл > О Ш) > > Ш) > О :0 О) чи :0 0) -О) 0 чи <и Ч> te <и -<и -ф 0) -О) (Л 60. A. villica 16 8 0,4 5 0,3 64. 11 0,4 51. H. alsines 16 8 — ; — 16 0,6 40. 62. G. quercifolia 15 8 8 0,5 45. 7 0,3 77. E. pygmeola ssp. pall. 15 8 — — — 15 0,6 35. H. reticulata 15 8 4 0,3 72. 11 0,4 51. M. suasa 15 8 4 0,3 72. 11 0,4 51. T. cespitis 15 8 9 0,6 40. 6 0,2 85. П. táblázat A figyelemre méltóbb ritka fajok fogott mennyisége sz. F a j n é v 1967—68. 1967. 1968. 1 D. lacertinaria 3 1 2 A. tau 5 3 2 E. versicolora 1 — 1 D. pini 2 1 1 5. D. pudibunda 5 3 2 L. dispar 2 — 2 O. rubea 1 1 — E. chrysorrhoea 1 — 1 A. hebe 10 4 6 10. T. jacobeae 2 — 2 E. crypta 3 — 3 S. vestigialis 13 — 13 M. brassicae 4 1 3 aliéna 1 — 1 15. H. irregularis 6 1 5 E. imbecilla 12 2 10 H. gozmanyi 2 1 1 C. chamomillae 1 — 1 A. lutulenta 3 — 3 20. C. celsia 4 2 2 P. noctualis 2 — 2 E. caeruleocephala 5 1 4 sz. F a j n é v 1967—68. 1967. 1968. C. coryli 8 5 3 C. capucina 4 2 2 25. O. dilutata 2 2 — christyi 1 — 1 O. brumata 5 — 5 L. clavaria 2 — 2 E. mellinata 1 — 1 30. E. valerianata 1 1 — orphnata 5 1 4 distinctaria 1 — 1 P. blandiata 1 — 1 E. scripturata 1 — 1 35. St. sylvestraria 5 1 4 A. grossulariata 4 — 4 C. sylvata 2 — 2 C. pennaria 1 — 1 B. betularius 3 1 2 40. B. piniarius 4 3 1 C. margaritata 6 3 3 H. fasciaria 1 — 1 D. ulula 7 3 4 Z. pyrina 1 1 fág lombfogyasztók között egyedszám szempontjából a fenyőn élők állnak az első helyen, jóval megelőzve a monofág tölgy fogyasztókat. A kultúrflórának köszönhető, hogy bár kis egyedszámban, de a gyümölcskártevők kerültek a harmadik helyre. Figyelemre méltó a tipikus nyírfán élő fajok néhány példányos megjelenése is. A polifág lombfogyasztók száma nem realitás, csak az egyes fajok esetleges kártételének lehetőségét mutatja. Mégis jellemző, hogy itt, a más lombosfák mellett tölgyön is fejlődők állnak az első helyen. A Juniperus communis tápnövényrészesedése sokkal kisebb, mint azt várhatnánk. Ennek oka az, hogy a borókán fejlődő, rosszul repülő, törékeny Geometridák csak kis számban jutottak el a több száz méterre lévő fénycsapdához, az itt uralkodó északnyugati szelek miatt. A nedvesebb területek növénytársulásaiban fejlődő fajok megjelenése nyilvánvalóan a vizenyős gödörnek a következménye. A VIII. táblázatban az egyes éjszakai nagylepkeaspektusok jellemző fajainak viszonylagos gyakoriságát láthatjuk, megjelenésük sorrendjében. Összefoglalva ennek alapján nagyjából a következő aspektusok különíthetők el a fenyőfői nyíltabb növényzetű területeken 1967—68-ban: 403