A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység Elateridae- (pattanóbogár-) faunájának alapvetése

Ökológiai és állatföldrajzi áttekintés A felsorolt fajokról a bakonyi gyűjtések körül­ményeiből kiindulva, tehát tapasztalati, megfigye­léses alapon igyekeztem néhány megállapítást tenni. Bár ökológiai igényeiket illetően, ezek nem kísérle­teken alapulnak, mégis alkalmasak arra, hogy az élettérhez kötődés, az állatföldrajzi kérdések ez ideig tisztázatlan vonatkozásait a Magyar Közép­hegységben kismértékben, megvilágítsák. Célszerű­nek láttam THIELE (1968) ökológiai igények sze­rinti csoportosítását követve rendszerezni az isme­reteket. Az áreatípusokat mennyiségi megoszlásuk szerint a feltételezett résztájakon táblázatban kö­zöltem (1. táblázat). 1. Sztenök (szűk tűrőképességű) erdei fajok: Az egyedfejlődésük legalább egyik szakasza fás növé­nyekhez kötött. A Bakony hegységben kizárólag a zárt erdőállományok biztosítják számukra a létezés­hez nélkülözhetetlen mikroklimatikus feltételekéi. A hő-, nedvesség-, fényigényüket illetően hypoter­mofil, pszichrofil, hygrofü, umbrofil fajok tartoz­nak ide, legalább egy tényezőt illetően sztenök szervezetek. Közép-európai, európai, boreomontán áreájú, montán, szubalpin fajok. A bakonyi előfor­dulások az Északi-Bakony, a Déli-Bakony északi lej­tői, a Keszthelyi-hegység és a Keleti-Bakony észak­nyugati tömbjének a területére korlátozódik. Az at­lantikus klímahatás ezeken a területeken a legkife­jezettebb. A csapadék évi átlaga eléri a 700—800 millimétert. Az évi középhőmérséklet átlaga 8,5—9 С fok. Itt vannak a legnagyobb kiterjedésű extra­zonális bükkösök, szurdokerdők, égeres patakvöl­gyek, erdei fenyőállományok. Az itt élő fajok leg­nagyobb része a jégkorszakban vándorolt be a Kő­szegi-hegység, illetve az Alpok irányából. Jellegze­tesek: Elater pomorum, E. elongatulus, E. sinuatus, E. erythro g onus, E. nigrinus, Porthimidius austria­cus, Melanotus rufipes, Athous rufus, A. villosus, A. subfuscus, Corymbites cupreus ssp. aeruginosus, C. castaneus, C. aeneus, C. cruciatus, Prosternon tesselatum, Agriotes acuminatus, Dolopius margina­tus, Adrastus Ü7nbatus, A. nitidulus, Denticollis li­nearis. 2. Euryök (tág tűrőképességű) erdei fajok: Az egyedfejlődés során, rendszerint a lárvastádium fá­hoz van kötve. Az imágó azonban az erdőállomá­nyoktól messze eltávolodhat, erdőszegélyek, erdei rétek, nagyobb sík területek vizeit szegélyező fa­csoportok, bozótosok területén fordulnak elő. Al­kalmilag vagy rendszeresen kultúr­növények, facsemetések kártevői le­hetnek. A hő-, fény- és nedvességigényük széle­sebb határok között mozog, tág tűrésű (euryök) szervezetek. Áreáik nagy kiterjedésűek: euroszibé­riai, nyugat-palearktikus, palearktikus, holarktikus típusúak. A Bakony hegység egész terü­letén megtalálhatók, a résztájakra tehát nem jellemzőek. Jellegzetes fajok: Elater cinnaba­rinus, E. sanguineus, E. praeustus, E. sanguinolen­tus, E. rufipennis, Cardiophorus discicollis, C. erich­soni, Melanotus crasicollis, Limonius pilosus, L. mi­nutus, L. parvulus, Athous haemorrhoidalis, A. vit­tatus, A. longicollis, Corymbites purpureus. C. latus, Synaptus filiformis. A szoros értelemben vett alap­fauna tagjai. 3. Sztenök (szűk tűrőképességű) mezei fajok: Egyedfejlődésük a fás növényektől független, lágy­szárúakhoz kapcsolódik. Az imágó csak nyílt nö­vényszövetkezetekben fordul elő. Fotofil, xerofil, termofil fajok, sztenök szervezetek Áreáik pontusi, pontomediterrán, mediterrán típusúak. A Bakony hegységben, a Balaton-felvidék, a Keszthelyi-hegy­ség, Keleti-Bakony, Déli-Bakony kifejezetten délies kitettségű (expozíciójú) területeire korlátozódik, a patakok kiszélesedő völgyeiben, medencékben azon­ban messze északabbra is felhatolhatnak. Az előfor­dulások középpontját jelentő területeken a szubme­diterrán klímahatás a legerőteljesebb, helyileg érez­hető kontinentális hatásokkal kombinálódva. Az évi csapadékmennyiség átlaga 600—650 mm. Az évi kö­zéphőmérséklet 10,5 С fok. A napfényes órák száma eléri az 1400-at. Bevándorlásuk a hegység terüle­tére feltehetően a posztglaciális időszak felmelege­dési szakaszaiban következett be. Jellegzetes fajok: Drasterius bimaculatus, Cardiophorus gramineus, C. rufipes, Agriotes ustulatus, A. elongatus, A. sputa­tor, A. lineatus, A. obscurus. 4. Euröyk (tág tűrőképességű) mezei fajok: Egyed­fejlődésük a nyílt növényszövetkezetekhez kötött. A kötöttség ezeknél nem annyira szoros, mint az előző csoportnál, a gyökérkártevők lárvái fás növé­nyeket is károsíthatnak, különösen csemetekertek­ben. A lárvájuk növényevő (fitofág), de egyes fa­jok esetében alkalomszerűen ragadozó (fakultative carnivor) lehet. A hő-, nedvesség- és fényigényük tekintetében euryök szervezetek. Kivételes esetben valamely tényezőt illetően közepesen (mezotípuso­san) sztenök fajok is idesorolhatók. Az áreáik nagy kiter jedésűek: euroszibériai, nyugat-palearktikus, palearktikus, holarktikus. A Bakony hegység résztájainak területi különállósá­gára utaló karaktert nem biztosíta­n a k, az egész területén megtalálhatók. Jellegzete­sek: bacon murinus, Cardiophorus einer eus, С. equi­seti, С. rubripes, Melanotus punctolineatus, M. brunnipes, Corymbites sjaelandicus, C. depressus. A Bakony hegységnek a Dunántúli-középhegység (Pilisicum) többi területével szemben a következő fajok biztosítják az önálló fauna kisterületként tör­ténő elkülöníthetőségét az eddigi adataink alapján: Corymbites aeneneus, C. castaneus, C. cupreus ssp. aeruginosus, Elater erythrogonus, Athous rufus, A. villosus, Melanotus rufipes. 383

Next

/
Thumbnails
Contents