A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység Elateridae- (pattanóbogár-) faunájának alapvetése

kedvelő (termofü) és szárazságkedvelő (xerofil) faj. Szárazabb területeken, virágzó tölgy cserjékről és az aljnövényzetről fűhálózható. — ÉB, KB, Kh, Bf.: Akaii, 1955. V. 11, Ma.; 2 db; Bakony, W.; Cuhavölgy, 1957. VI. 27, P.; Felsőörs, 1966. V. 30, P.; Hévíz, 1962. VII. 3, TL.; Salföld, 1967. IV. 24, P.; Sümeg: Sarvaly, 1968. VI. 4—8, P.; Tapolca: Szent György-hegy, 1967. VI. 19—21, P.; Tihany, 1934. V. 4, 9, 17, 1936. V. 24, 1940. V. 25, SZ.; 1939. VI. 21, BI.; 1955. V. 15, MA.; 2 db; Vállus: Láz-tető, 1955. V. 7. 4 db; V. 26, MA.; Veszprém, 1957. VI. 4, P. Melanotinae Melanotus ESCHSCH. 25. Melanotus rufipes HBST. : Holarktikus. Hűvösségkedvelő (hypotermofü), hegyvidéki (montán) faj. Hegyi erdőszegélyeken, a cserjeszintben gyűjthető. Fényre repül. HORION (1953) és SCHAUFUSS (1916) közlései szerint nedves növényi törmelékben, tölgy-, juhar-, bükk- és fenyőfák tuskóiban fejlődik a lárvája, míg az imágó virágzó cserjéken található, sőt a szőlőrügyek rágásával kárt is okozhat. — ÉB, Kh, Bf.: Bakony, LE.; Bakonybél, 1957. V, VII. 10, TL.; Som-hegy, 400 m. RB. (fénycsapda), 1967. V. 1—10, V. 21—30.; Bakonypölöske: Kupierdő, 1961. VII. 10, P.; Fenyőfő: Kisszépalma, 1965. V. 25—31, P.; Káptalanfüred, 1965. VIII. 1—7, NE.; Márkó, 1954. X. 28, MA.; Vállus: Büdöskút: Feketehegy. 1964. V. 26, P. 26. Melanotus crassicollis ERICHS.: Közép-európai. Melegkedvelő (termofü) faj. A tölgytársulások szegélyén az aljnövényzetről fűhálózható. Fényre repül. •— ÉB, Kh, Bf.: Bakonybél: Som-hegy, 400 m, 1967. VI. 21—30, RB. (fénycsapda); Fenyőfő, 270 m, 1968. V. 10—20, RB. (fénycsapda); Gyenesdiás: Szék-tető, 1964. V. 19, P.; (in Querceto-Cotinetum); Káptalanfüred, 1962. VI. 9, TL.; Koloska-völgy, 1963. VII. 10, TL.; Paloznak, 1962. V. 29, NO.; Porva-Csesznek, 1954. VI. 20, MA.; Tihany, 1934. SZ. 27. Melanotus punctolineatus PELERIN.: Európai. A környezeti tényezőkkel szemben tág tűrőképességű, (euryök) szervezet. Különböző lomberdőtársulásokban a cserjeszintben kopogtatható, vagy az erdei rétek növényzetéről fűhálózható. SCHAUFUSS (1916) közlése szerint lárvája fenyőtuskókban fejlődik és a cincérlárvák ürülékével táplálkozik. HORION (1953) a laza talajú területeken létesített csemetésekben a facsemeték, vagy más kultúrnövények gyökérkártevőjének tartja. — ÉB, KB, Kh, Bf.: Badacsony, 1956. V. 15, TL.; Bakony, W.; Bakony: Veszprém, Séd, 1957. VI. 4, P.; Cuha-völgy, 1957. VI. 27, P. 2 db; Gic: Homokbánya, 1969. VI. 2—10, DAX.; Gyenesdiás: Nagy-mező, 1966. VI. 14, P.; Szék-tető, 1964. V. 19, P.; Hajmáskér, 1955. VI. 1, MA.; Kapolcs: Kálomis-tó, 1968. V. 7, P.; Somlóvásárhely: Somló, 1963. V. 7—8, P.; Tátika, LE.; Tihany, 1934. V. 4, 1936. V. 26, SZ.; 1936. VI, SL; 1939. VI. 21, BI.; 1941. V. 15, K.; Vállus: Csetény, 1969. V. 23, 2 db, P. 28. Melanotus brunnipes GERM.: Pontomediterrán. Közepes vízigényű, árnyékkedvelő (umbrofü) faj. A Bakonyban a nedvesebb erdei réteken, erdőszegélyeken fűhálózva gyűjthető. A lárváját SCHAUFUSS (1916) fenyőtuskókból közli, KEILBACH (1966) a sárgarépa, kukorica, burgonyagyökér kártevőjének tartja. — ÉB, DB, Bf. : Cuhavölgy, 1957. VI. 27, P.; Farkasgyepű, 1955. VI. 29, M.; Herend: Somod, 1968. VI. 20, P.; Hódos-érvölgy, 1957. VIII. 27, P.; Káptalanfüred, 1963. V. 12., 1964. IV. 26., 1965. V. 23, NE.; Koloska-völgy, 1963. VII. 20, TL; Tihany, 1939. VI. 21, Bi.; Veszprém, 1954. VI. 20, MA. 2 db; 1965. VI. 17, MA. 6 db, 1967. VI. 29, NE. Athoinae Limonius ESCHSCH. 29. Limonius pilosus LESKE. : Európai. Ökológiai igényeit tekintve nedvességkedvelő (hygrofil) fajnak tartjuk. Erdőszegélyeken, erdei réteken, főleg vizek közelében fűhálózva gyűjthető. SCHAUFUSS (1916) és HORION (1953) közlése szerint gyakran gyűjthető virágokról, sőt a répa virágainak pusztításával kárt is okozhat. — ÉB, DB, KB, Kh, Bf.: Balatoncsicsó: Erdészház, 1969. V. 6—8, P.; Bakonybél: Szömörkés, 1963. V. 24, P.; Cuha-völgy, 1957. V. 30, P.; 4 db; V. 2., V. 13, P. 4 db; Fenyőfő: Kisszépalma, 1965. V. 25—31, P. 2 db; Gyulafirátót: Miklád, 1967. VIII. 16, P.; Büdöskút, 1968. IV. 26, P.; Kab-hegy, 1962. VI. 10, TL. 3 db; Kapolcs: Kálomis-tó, 1968. V. 7, P.; 34 db; Káptalanfüred, 1962. VI. 9, TL. 2 db; Németbánya: Vadászház, 1967. V. 29—31, P.; Paloznak, 1962. V. 18, NO. 4 db; Porva-Csesznek, 1954. VI. 20, MA.; Sáska: Agár-tető, 1967. V. 11, P.; 2 db; Somlóvásárhely: Somló, 1963. V. 7—8, P.; Szentgál: Balog-szeg, 1957. V. 30, P.; Tés, 1963. V. 13—16, E. 6 db; Tihany, 1934. V. 5, 9, 18, 1936. V 24, 1940. V. 25, SZ.; 1941. V. 15, K. SZ.; Ugod, 1963. V. 29, P.; Várvölgy: Nagy-Láz-tető, 1969. V. 21, P.; Veszprém, 1954. VIL, 1955. V. 11, VI. 17, MA. 30. Limonius minutus L. : Európai. .Nedvességkedvelő (hygrofil) faj. Cserjésekben, nedves erdőszegélyeken gyűjthető, a növényzetről fűhálózva vagy kopogtatva. HORION (1953) szerint a lárvája fűgyökerek között fejlődik, az imágó az alma virágának pusztításával kárt is okozhat. — ÉB, DB, Kh, Bf.: Bakonybél, 1967. VI. 28, TL.;- Bakonyszentlászló, 1957. VI. 14, P.; Fenyőfő: Kisszépalma, 1965. 375