A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység Elateridae- (pattanóbogár-) faunájának alapvetése

A BAKONY HEGYSÉG ELATERIDAE (PATTANÓBOGAR) FAUNÁJÁNAK ALAPVETÉSE A Kárpát-medence Elateridae (pattanóbogár) faunájával foglalkozó hazai tanulmányok száma igen csekély. Első és egyben utolsó faunisztikai feldolgozásukat a Fauna Regni Hungariae-Ъап KUTHY D. tette közzé 1896-ban. Ez követően csak kisebb résztanulmányok jelentek meg, tudományos igényű határozókönyv pedig sohasem látott napvilágot magyar nyelven. Gazdasági jelentőségüket ugyanakkor a külföldi szakmunkák tömege, és érintőlegesen több hazai is tárgyalja, UBRIZSY (1960), GYÖRFI (1957), TALLÖS (1966) a szántóföldi és erdészeti növényvédelem vonatkozásában, különös tekintettel lárvájukra, a „drótféreg" néven közismert kártevőre. Időszerűnek láttam, hogy ,,A Bakony természeti képe" kutatási program keretében közzétegyem a Bakony hegység Elateridae fauna jára vonatkozó adatokat, és tekintettel az irodalmuk hiányosságaira, kissé túllépve a területi kereteket, az egyes fajokra vonatkozó ökológiai, fenológiai, állatföldrajzi, stb. ismereteket is összefoglaljam. A feldolgozás alapját a Bakonyi Természettudományi Múzeum és saját gyűjteményem anyaga képezi. A munka jellege megkívánta, hogy felhasználjam az irodalomban közölt eddigi adatokat is: HOPFFGARTEN (1876), KUTHY (1896) WACHSMANN (1907), LICHTNECKERT, SZÉKESSY (1943), TÓTH (1968). Az anyag meghatározását magam végeztem, és a kritikusabb esetekben igénybe vettem összehasonlító anyagként a Természettudományi Múzeum tulajdonát képező REITTER-gyűjtemény példányait. A család 64 fa ját sikerült a tág értelemben vett (BULLA, 1962) Bakony hegység területéről kimutatni. Világviszonylatban 7000, (IMMS, 1960), a palearktikumban 1175 (WINKLER, 1932), a történelmi Magyarország területén óvatos becsléssel 150—160-ra tehető az eddig ismert fajok száma. Az általam felsorolt fajok megnevezése után megjelöltem a faj áreáját katalógusadatok alapján: REITTER—HEYDEN—

WEISE (1906), WINKLER (1929—1932), JUNK—SCHENKLING (1925—1927), HORION (1953). Ezután a bakonyi megfigyelések alapján a legjellemzőbb ökológiai igényeket (a NEUMANN-féle miliőspektrumoknak megfelelően) közöltem a fény, nedvesség, hőmérséklet, mint a legfontosabbak kiemelésével. Ezután a bakonyi gyűjtés körülményeire utaltam, majd az irodalom adatai szerint a fejlődési alakok életmódja, igényei, tápnövénye, kártételére vonatkozó adatokat soroltam fel. Ezután következnek alfabetikus sorrendben a bakonyi lelőhelyek, a gyűjtés idejének és a gyűjtők névrövidítésének feltüntetésével. Végül a feltételezett bakonyi résztájak rövidített jelzése következik. A tanulmány végén a Bakony állatföldrajzi résztájain történő áreatípus-megoszlást táblázatba foglaltam. Ezután következik az ökológiai, állatföldrajzi és faunagenetikai összefoglalás, inkább problémafelvetésként. Függelékként helyesnek láttam összesíteni a fotóaktív fajokat, mivel a rájuk vonatkozó irodalmi adatok sem teljesek, és RÉZBÁNYAI fénycsapdavizsgálatainak anyaga a kiegészítést lehetővé tette. Az Elater genus fajai nehezen meghatározhatók. Ezért rövid határozó kulcsot közöltem, kizárólag a Kárpát-medencében biztosan előfordulója fajokra vonatkozóan, SZOMBATHY (1910), REITTER (1911, 1918) és PALM (1947) munkáira támaszkodva. A gyűjtők névsora és a használt rövidítések: Balogh M. (B), Biczók F. (Bi), Erdős J. (E), Fauna Regni Hungáriáé (F. R. H), Hopff

garten M. v. (H), Karabélyos (Kar), Kaszab Z. (К), Lenczy R. (Le), Magyar M. (Ma), Neruzsil I. (Ne), Novak (No), Papp J. (P), Rézbányai L. (Rb), Siroki Z. (Si), Székessy V. (Sz), Tapfer D. (Tf), Tóth S. (Tó), Tóth L. (TL), Wachsmann F. (W). Egyéb rövidítések: ÉB = Északi-Bakony, DB = Déli-Bakony, KB = = Keleti-Bakony, Kh = Keszthelyi-hegység, Bf = = Balaton-felvidék. Agrypninae bacon CAST. 1. Lacon murinus L. : Holarktikus. A környezeti tényezőkkel szemben különleges igényeket nem támaszt, tehát tág tűrőképességű (euryök) faj. Kövek alatt, utakon, réteken és erdőszegélyeken egyaránt 371