A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

Ezek a patakvölgyek: Som-berek-, Tiszta-víz-, Cuha-, Hódos-ér egyes részei azután mintegy refugium területei a feltehetően glaciális bevándorlás során idehúzódó alpesi és boreomontán fajoknak, amelyek igen kis számú populációkban itt még fennmaradhattak, mintegy reliktálódtak: Carabus arcensis, C. variolosus, Pterostichus fasciatopunctatus, Beinbidion schüppeli, B. doderoi. Ezeket a Bakony hegység legritkább színező elemeihez kell sorolnunk. Egyes területeken a Fago-Ornetum acidifil bükkösbe megy át, atlantikus hatásra nyírrel tarkítva. Másutt a Melliti-Fagetum, Acer campestrevel és Carpinus betulus-szal keveredik. Itt került elő a Licinus hoffmannseggi, Carabus scheidleri nat. pseudoscheidleri, sok Carabus coriaceus, Abax aier, Pterostichusok társaságában. Az Északi-Bakony központi tömbje, a kiterjedt szubmontán bükkösökkel elsősorban a közép-európai, alpesi, boreomontán faunaelemként jelentkező, pszichrofil, higrofil, umbrofil futóbogarak legfontosabb életterét jelenti. A széles patakvölgyek, pl. Hódos-ér, Cuha, enyves égertől szegélyezve nedves rétekbe megy át, fűz- és nyárligetekkel tarkítva. Még mindig rejt montán, szubalpin elemeket: Epaphius secalis, Trechus cardioderus, Agonum antennarium. A nedves réteken, azok szárazabb foltjain vagy ahol melegebb, lankásabb, délies kitettségű domboldalak kezdődnek, a nagy elterjedésű euroszibériai, palearktikus, holarktikus fajok, sőt az euryök pontusi, pontomediterrán faunaelemek is feltűnnek: Patrobus atrorufus, Bembidion lampros, B. properans, B. nitidulum, Chlaenius nitidulus, Pterostichus vernalis, P. lepidus, sőt előkerül a Carabus clathratus is, vízközeiben. Ahol viszont a patakvölgyek elszűkülnek szurdokerdő- (Phyllitidi-aceretum) társulásokkal, erősen köves mederrel szinte kizárólag az Agonum ruficornis, Bembidion tibiale található. A tölgyes társulások ritkábbak, inkább a határterületeken, a kiszélesedő völgyeket övező dolomitos hegyoldalakon jelentkeznek, Cotino-Quercetum, Fago-Ornetum társulások szegényesebb formáiban. Jellegzetes futrinka eddig alig került elő itt: Molops piceus, Abax aier, Calathus fuscipes, Carabus hortensis, C. nemoralis, Harpalus atratus. A Bakonyszentlászló—Fenyőfő határában a botanikailag igen érdekes erdeifenyves (Festuco-Pine53. ábra. Az Északi-Bakony állatföldrajzi elkülönítését indokló karakterfajok elterjedése: 1. Carabus variolosus ssp. nodulosus Creutz. 2. Carabus ullrichi var ssp. fastuosus n. sokolati var m. parva Géh. 3. Carabus scheidleri n. pseudoscheidleri Mandl. 4. Carabus arcensis arcensis Hrbst. 5. Leistus piceus Fről. 6. Bembidion schüppeli Dej. 7. Bembidion doderoi Ganglb. 8. Bembidion elongatum Dej. 9. Lasiotrechus discus F. 10. Pterostichus faciatopunctatus Creutz. 11. Stomis pumicatus Panz. Abb. 53 Die Verbreitung der die zoogeographische Absonderung des Nord-Bakony-Gebirge begründenden Charakterarten: Fig. 53. The distribution of characteristic species justifying the zoogeographical separation of the North Bakony Mts. tum) a futrinkák szempontjából eddig nem szolgáltatott különösebb adatokat: Carabus coriaceus, C. violaceus, C. cancellatus, Pterostichus mêlas, P. niger, Abax ater, Molops piceus kerültek elő. Ahol viszont a fenyvesszegélyek kevert állományú bükkösökkel érintkeznek, teljesen más képet kapunk. Az ugyanolyan magasságban fekvő területen kifejezetten montán fajok is megjelennek pl. Agonum sexpunctatum (a Hódos-ér-völgy közelében). Nyugati irányban a Somló felé kvarckavicsos dombsor húzódik, nagyobb erdőállományok, főleg északnyugati és délnyugati irányban találhatók, főleg cseres kocsányos tölgyesek (Potentillo-Quercetum), de gyertyános tölgyesek is. Az alluviális hordalékokon bőségesen alakultak ki liget- és láperdők. A láperdőket kísérő lápcserjések, láprétek az itt kialakult Angelico-Cirsietum oleracei társulás alhavasi montán növényeket rejt: Trollius europaeus, Senecio ovirensis slb. Pápasalamon környéke gyertyános tölgyeseiben a Crocus heuffelianus terem. Ezek a tények, valamint egy sor faunisztikai adat erről a területről azt húzza alá, hogy ezt átmeneti jellegénél fogva, helyes az Északi-Bakonyhoz sorolnunk, még akkor is, ha egyelőre gyengén kutatott. A Kárpát-medence állatföldrajzi tájbeosztása szerint az Arrabonicum és Pilisicum érintkezési területe. Az ilyen jellegű területek tanulmányozása szolgáltathatja a későbbiek során a legérdekesebb adatokat, hiszen a legsokrétűbb hatások, a terjedési irányok ütközése itt a legélesebb. Keleti-Bakony Természetföldrajzi értelemben nem különálló, hanem az Északi-Bakonnyal egységet alkotó terület. Állatföldrajzi értelemben az eddigi kutatások eredményei arra mutatnak, hogy elkülönítése indokolt. 340