A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

A patakok, tavak parti sávja gazdag, de különösebb ritkaságok nem kerültek elő. Bembidion varium, B. dentellum, B. lampros, B. properans, B. tenellum, B. minimum, Acupalpus mixtus, A. discophorus, Pterostichus, vernalis, P. cursor gyakoribb, ritkább: Drypta dentata, Diachromus germanus. A délies kitettségű oldalakon a dolomitvegetáció is szerephez jut. A Cotynus coggygria tömegesen fellép, helyenként a telepített feketefenyves (Pinus nigra) is jelentős állományokat adhat. Carabus scabriusculus, Calathus erratus, C. mollis, С. fuscipes a jellemző fajai, de előkerül a Cymindis axillaris, С. variolosus, Lebia cyanocephala is. Harpalus distinguendus, H. affinis, H. smaragdinus, Amara aenea, A. eurynota, A. ovális, A. similis elég jelentős számban található. A nyílt növénytársulások, xeroterm jellegű területek sok pontusi, pontomediterrán faj életterét jelentik. Herend környékéről éjszakai lámpázások során tömegesen kerül elő Harpalns rufipes, H. griseus, H. calceatus, ritkábbak: Harpalus cordatus, H. brevicollis, H. diffinis, Amara apricaria, A. consularis, A. bifrons. Az Északi-Bakony Területi állatföldrajzi szempontból kissé eltér a természetföldrajzi értelmezéstől. Kelet felé a Cuha-völgy határolja, délen a várpalotadevecseri törésvonal, észak felé a Kisalföld. 338 Északnyugati irányban véleményem szerint hozzá kell kapcsolnunk a Kisalföld egy darabját is, amely éles, természetes határokkal nem rendelkezik; helyesnek tartom a Veszprémvarsány—Pápa—Celldömölk, illetve Celldömölk—Ajka vasútvonalakkal körülhatárolni. Ezt a területet amúgy is minden zoológus, aki a Bakonyban megfordult, hallgatólagosan az Északi-Bakonyhoz sorolta. Különösen Pápa tágabb környékét, ahonnan sok olyan faj került elő, amely a szoros értelemben vett Északi-Bakony határára mutat, számos olyan faj mellett, amelyek már a Kisalföld hatását éreztetik. Kétségtelen, hogy átmeneti jellegű, amit mindig különös figyelemmel kell kezelnünk. Helytelen volna lemondanunk róla ,,A Bakony természeti képe" kutatási program keretében. A későbbi vizsgálatoknak adjuk meg a lehetőséget, hogy döntsék el a szorosabb értelemben vett hovatartozás kérdését. Átlagos tengerszint feletti magassága: 3—400 m. Kiemelkedő pontok: Kőris-hegy 703 m, Kék-hegy 669 m. Som-hegy, 650 m, Papod és Hajag 646 m. Éghajlatát különösen a nyugati oldalon erőteljes atlantikus, szubatlantikus hatás jellemzi. A csapadékmennyiség évi átlaga: 750—800 mm, Kőris-hegy 850 mm. Márciustól októberig 450—500 mm. Évi középhőmérséklet: 8,5—9 C. Kőzetei közül a mészkő és a dolomit a legtömegesebb. Talajtípusai között a barna erdei, rendzina és a lösz jelentősek. Természetes vizekben a leggazdagabb faunakistája a Bakonynak: Cuha, Gerence, Som-berek, Vörös János. Hódos-ér, Torna, Bitva patak itt ered, illetve folyik keresztül. Sok a forrás is, a tavak azonban hiányoznak. Jellegzetesebb tájrészleteit az 50., 51. és 52. ábra, mutatja. Az előforduló fajok százalékos megoszlása elterjedési típusok szerint: Fajszám (i Holarktikus 8 3,48 Palearktikus 50 21,74 Nyugat-palearktikus lí! 7,82 Euroszibériai 68 29,56 Európai 17 7,40 Közép-európai 18 7,82 Mediterrán 13 5,66 Pontomediterrán 18 5,66 Pontusi 11 4,78 Balkán—Itáliai 1 0,44 Alpesi 4 1,73 50. ábra. Bakonykoppány: Kék-hegy, mészkedvelő bükkös (Melliti-Fagelum) (fotó: Fekete) Abb. 50 Bakonykoppány: Kék-Berg, kalkliebender Eichenwald (Melliti-Fagetum) (Photo: Fekete) Fig. 50. Bakonykoppány: Kék-hegy basiphilous beech-wood (Melliti-Fagetum) (photograph by Fekete)