A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

ros, В. articulatum, В. varium, Acupalpus teutonics, A. mixtus, A. meridianus sib. Keszthely környékén a Balaton felé eső oldalon a partszegély faunájának elemei hatalmas tömegben repülnek a lámpákra a meleg, fülledt, nyári éjszakákon: Harpalus rufipes, H. griseus, H. brevicollis, Dolichus halensis, Clivina fossor, Dyschyrius politus, D. aeneus, Chlaenius tristis fajok dominálnak. Sajnálatos, hogy a nem túl nagy kiterjedésű Melico-Melliti Fagetum társulásokban alig történt faunisztikai, cönológiai jellegű gyűjtőmunka. Carabus coriaceus, C. violaceus, C. glabratus, Pterostichus vulgaris, Abax ater, A. paralellus, Agonum assimüis fajokról van több adatunk. Az állatföldraj zilag ide sorolható Alsó- és Felsőnyirádi erdők, továbbá a Kis-Bakony alig bolygatott terület, az Agonum versutum előkerülése figyelemre méltó. Ezen a területen a szubatlantikus hatás kifejezettebb. Az átmenet fokozatos az Északi-Bakony felé, a kutatások hiányossága miatt bővebben nem jellemezhetjük. Feltételezéseim szerint a hegység északnyugati részeiről számos, az eddigiekben csak az Északi-Bakonyból ismert fajnak kell előkerülnie. Kétségtelen ugyan, hogy a tengerszint feletti magasság alacsonyabb, a völgyek szélesebbek, a hideg szurdokvölgyek nem jellemzőek, az évi csapadék azonban hasonló mennyiségű. Magam is megfigyeltem olyan területeket (pl. a Tátika lejtőin), ahol mikroklimatikusan biztosítottnak látszik egy sor montán, bo48. ábra. Városlöd: tájkép délkelet felé a Veszprém—Pápa műútról (Fotó: Papp) Abb. 48 Városlöd: Landschaftsbild in SE-licher Richtung von der Chaussee Veszprém—Pápa (Photo: Papp) Fig. 48. Városlöd : Landscape from the Veszprém—Pápa highway toward the south-east (photograph by Papp) 47. ábra. A Keszthelyi-hegység elkülönítését indokoló karakterfajok elterjedése: 1. Carabus problematicus problematicus Hrbst. 2. Elaphrus cupreus Duft. 3. Bembidion latiplaga Chaud. 4. Anysodactylus signatus Panz. 5. Pterostichus strenuus Panz. 6. Agonum versutum Gyll. Abb. 47 Die Verbreitung der die Absonderung des Keszthelyer Gebirges begründenden Charakterarten: Fig. 47. The distribution of characteristic species justifying the separation of Keszthey Mts. reomontán, szubalpin elem előfordulásának feltétele, különösen az extrazonális bükkösökben. Több jel mutat az Alpok és Alpokalja faunájával való hasonlóságra, illetve a faunagenetikai kapcsolat tenyéré. Ezek megerősítést fognak nyerni az intenzívebbé váló kutatómunka során. Déli-Bakony A terület állatföldrajzi értelmezése egybeesik a természetföldrajzival. Dél felől az Eger-patak választja cl a Balaton-felvidéktől, keleten a Séd völgye, észak felé az ajkai törésvonal, nyugat felé részben a Torna patak, részben éles határ nélkül a Marcal medencéjébe nyúlik át. Átlagos tengerszint feletti magassága: 250—300 m. Kiemelkedő pontok: Kab-hegy 600 m, Agár-tető 513 m, Mog-szeg 510 m. Éghajlatánál is kifejezésre jut az erős átmeneti jelleg. Míg délről a mediterrán hatások, addig nyugati—északi irányból az atlantikus hatások kifejezettebbek. Évi középhőmérséklet: 9—9,5 °C. A csapadék évi átlaga: 700—750 mm. Kőzetei között a bazalt kiemelkedő fontosságú: Kab-hegy, Agár-tető. Sok az eocén mészkőkibúvás a felszínen, dolomit különösen az Agár-tető déli, a Tapolcai-medence felé eső oldalán jelentős. Talajaiban a különböző erdei talajok dominálnak. Egy tájrészletét a 48. ábra szemlélteti. 336