A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

Pterostichus mêlas, P. niger, Cymindis axillaris, Lebia chlorocephala jellegzetesek. Szegélyükön Harpalus pygmaeus, H. honestus, H. albanicus, H. signaticornis el előfordul. A Luzulo-Quercetum csak foltokban található. A Melico-Fagetum csak a bazalthegyek északi lejtőin jelentkezik, kutatásuk folyamatban van (Harpalus atratus, H. rubripes, Carabus convexus). A Cychrus caraboides var. rostratus talán itt éri el déli elterjedési határát a Kárpát-medencében. A Tihanyi-félsziget észak, északkeleti oldalán nem tipikus extrazonális bükk gyertyánnal kevert állománya, a domborzat adottságaival olyan hűvös, páratelt élőhelyet biztosít, hogy itt élhet a Bembidion gilvipes, B. laticolle, Harpalus atratus, Carabus convexus, C. coriaceus. Kiáltó ellentét, hogy ugyanakkor a félsziget déli oldalán a Csúcs-hegy lejtőin a Diplachno-Festucetum sulcatae társulásai jelentkeznek, olyan xeroterm mikroklimatikus viszonyokkal, hogy a pontusi. pontomediterrán fajok tömege él itt: Cymindis scapularis, C. axillaris, Zabrus blapoides, Harpalus puncticollis, H. anxius, H. cribricollis, Amara anthobia, A. equeslris, Calathus fuscipes, C. ambiguus stb. Érdekes itt a Külső-tó jórészt kiszáradt medre, ahol még szikesedő foltok is megjelenhetnek. A Clivina ypsilon, Polystichus connexus, Scarites terricola, Harpalus servus, Licinus depressus fajok csak itt fordulnak elő. A vízparti élőhelyek igen gazdagok, sok gyűjtési adat, megfigyelés áll rendelkezésre a Kálomis-, Kornyi-, Kocsi-, Külső- és Belső-tavak környékéről. A vízszegély gazdag: Bembidion varium, B. dentellum, B. articulatum, B. octomaculatum, B. fumigatum, Dyschirius politus, D. nitidum, D. aeneus, Clivina fossor fajokban. A nádtörmelék rejti: Bembidion minimum, B. tenellum, B. articulatum, Acupalpus elegáns, A. dorsalis, A. suturalis, A. longicornis, A. mixlus, A. discophorus, A. steuern, Badister sodalis, Agonum marginatum, A. viridicupreum, Pterostichus punctulatus, P. coerulescens, P. cupreus, Oodes helopiodes fajokat. A Scirpeto-phragmitetum, Caricetum, Juncetum, Schoenetum társulásokban, a süppedő laza talajon: Elaphrus uliginosus, E. riparius, E. auratus, Bembidion varium tömeges, Agonum lugens, A. viduum is megjelenik. A nádon Colliuris melanura, Demetrias imperialis, D. monostigma. Ahol a Salicion albae kezdődik a szukcessziós sorban: Amara communis, A. convexior, Harpalus dimidiatus, H. pygmaeus, Pterostichus cupreus, P. lepidus, P. koyi var. sericeus, Panagaeus bipunclatus, Drypta dentata, Tachys bistriatus, T. micros, T. scutellaris, Trechus quadristriatus stb. Lámpafényre repülnek: Dolichus halensis, Badister sodalis, B. pellatus, sőt Pogonus. peisonis var. persicus is. A Bakony kisszámú föld alatti élőhelye közül itt vizsgálták meg alaposan Tapolca tavasbarlangját (LOKSA 1960): a Trechus austriacus, Tachis bisulcatus és Sphodrus leucophthalmus fajokat mutatták ki. A beépített területekről is itt áll rendelkezésünkre a legtöbb adat, főleg Veszprémből. A parkokban, utakon gyakoriak a napfényben futkosó Amara aenea, Harpalus distinguendus, H. affinis, H. smaragdinus. Ásott földből a Broscus cephalotes kerül elő. A kapualjak, pincék a Sphodrus leucophthalmus, Carabus scheidleri, a közönségesebb C. coriaceus, C. violaceus élőhelyei. Kertekben, Veszprém lakott belterületén SZÉPHEGYI ENDRE úr szívességéből talaj csapdákat helyezhettem el, így Carabus coriaceus, Cylindera germanica, Harpalus griseus, H. rufipes, Brachynus explodens és B. crepitans, sőt Chlaenius tristis is előkerült. A nagyobb lámpák fényére repül, vagy a fénykörében gyülekezik a fülledt nyári éjszakákon a iütóbogarak egész tömege: Carabus coriaceus, Harpalus calceatus, H. rufipes, H. griseus, Dolichus halensis, Amara apricaria, A. bifrons, Clivina jossor, Dyschirius politus, sőt még a Polystichus connexus is. Keszthelyi-hegység A természetföldrajzi értelemben vett Keszthelyihegységet foglalja magába a Bakonyaljával. Határai: délről a Balaton, nyugatról a Hévízi-árok, képzeletben meghosszabbítva a Sümeg—Ukk vasútvonalig. Északról a Kisalföld éles határ nélkül, nagyjából az ajka—devecseri vasútvonalig, nyugatról a Tapolcai-medencével, a Déli- és Északi-Bakonnyal határos. Átlagos tengerszint feletti magasság: 200—250 m. Kiemelkedőbb pontok: Láz-tető 428 m, Rezi 418 m, Tátika 412 m. Éghajlata az atlantikus klímahatás befolyása alatt áll, eltekintve a Balaton felé néző déli lejtőktől, ahol még kifejezésre jut a mediterrán hatás. Évi középhőmérséklet: 9,5 C. A csapadék évi átlaga: 700—750 mm. Kőzetei közül a dolomit és a mészkő kiemelkedő jelentőségű, alárendeltebb a bazalt és kvarc konglomerátok. Talajtípusai talán az egész Bakony területén a legváltozatosabbak. Jellegzetes tájképét a 45. és 46. ábra mutatja. Az előforduló fajok elterjedési típusainak százalékos megoszlása: Fajszám % Holarktikus 4 4,16 Palearktikus 20 29,16 Nyugat-paleark tikus 6 6,25 Euroszibériai 32 33,34 334