A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Tóth Sándor: A negyedik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1972. szept. 26–27.)
A Déli-Bakony északi részéből ide tartoznak a szentgáli hegyek, az Északi-Bakonyból a Hajagok tömbje. A Középső-Haj ágtól nyugatra, Csehbányáig mezőgazdasági művelés alatt álló dombvidék húzódik. Ugyancsak nagyrészt mezőgazdasági terület az Északi- és a DéliBakony elválasztó Séd völgye is. A terület magasabb részeinek növényzetére elsősorban a bükkös jellemző, mely általában összefüggő állományt képez, különösen a Hajagok tömbjében. Természetesen egyéb fafajok is előfordulnak, a nedvesebb talajtakarójú völgyekben még égerligetek is vannak. 10 év alatt (a Geometridae család Eupithecia genusát és az Aegeridae családot nem számítva) a négyszögből előkerült a magyarországi nagylepkék 617 faja. A gyűjtött anyagnak mintegy 2 / 3 része lett feldolgozva, mely hozzávetőleg 12 000 példány. A gyűjtött anyag zöme a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumban, kisebb része a szerző saját gyűjteményében található. Az alábbi érdekesebb és jelentősebb fajok, részletesen lettek tárgyalva az előadásban: Argynis (Brenthis) hecate ESP. Argynnis (Pandoriana) pandora SCHIFF. Argynnis (Fabriciana) niobe L. Melitaea (Mellicta) britomartis ASSM. ssp. centroposita KOV.—ISSEKUTZ. Everes alcetas HFFMGG. Everes decolorata STGR. ssp. austriaca BEURET Lycaeides idas L. ssp. acreon F. Maculinea areas RÓTT. (nausithous BGSTR). Lycaena (Loweia) alciphron RÓTT. ssp. chairemon FRUST. Lycaena (Palaeochrysophanus) hippothoe L. ssp. sumadiensis SZABÓ. Pieris ergane HBN. Colias shrysotheme ESP. Dietzel Gyula Levél a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum által szervezett Bakony-kutató ankét résztvevőihez Mivel másirányú elfoglaltságom miatt az év nagy részét külföldön töltöm, és így a Bakony-kutató ankéton személyesen megjelenni nem tudok, mint a Bakony hegység egyik szerelmese és tevékeny kutatója, írásban ismertetem röviden eddigi tevékenységemet és további terveimet. PAPP JENŐ és TÓTH LÁSZLÓ, kedves barátaim kezdeményezésére és támogatásával, 1967 tavaszán kezdtem meg macrolepidopterológiai kutatásaimat az Északi-Bakonyban. Miután ezt a hatalmas területet lepkészeti szempontból igen elhanyagoltnak nevezhettük, különösen az éjszakai fauna terén, munkámat elsősorban az egyik legkorszerűbb kutatási módszer, a fénycsapdázás alapjaira állítottam. Természetesen ezen kívül az év különböző szakaszaiban nappali gyűjtéseket is végeztem, valamint rendszeresen felkerestem éjszaka is olyan érdekesebb biotópokat, ahol fénycsapda állítására nem volt lehetőség. Először az Északi-Bakony feltárását csak néhány évre terveztem, azonban hamarosan rá kellett döbbennem, hogy ez szinte lehetetlen. 11. Dr. Rézbányai László lepidopterológus Fenyőfőn 11. Lepidopterologe dr. László Rézbányai in Fenyőfő 11. Dr. László Rézbányai lepidopterologist at Fenyőfő még a legintenzívebb módszerek segítségével is, olyan meglepően sokoldalú és változatos a vidék nagylepkefaunája. Az a véleményem, hogy a munkámnak jelenleg körülbelül a felénél tartok. Amennyiben terveim szerint sikerül a kutatást folytatnom, 1977 végére lezárom az Északi-Bakony macrolepidopterológiai feltárását. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindent tudni fogunk, hiszen a természet állandó változékonysága szinte lehetetlenné teszi az abszolút megismerést, mégis megközelítőleg teljes és sokoldalú képet fogunk nyerni a kutatott területről. Nyilvánvaló, hogy a legkorszerűbb módszerekkel végzett gyűjtés is sokat veszít értékéből, ha feldolgozását és értékelését nem végezzük el hasonlóan korszerű módszerekkel, valamint az értékelés végül nem kerül publikálásra. Ez utóbbi szerencsére nem jelent komoly problémát a Bakony-kutatók számára, hiszen a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság jelentős áldozatok árán biztosítja az érdemleges dolgozatok publikálását. A feldolgozás módszereit viszont minden kutatónak magának kell kidolgoznia, mások módszereinek követésével, vagy azok továbbfejlesztésével. Mivel a hatvanas évek első felében több éven keresztül fénycsapdáztam Balatonszabadiban és a Kőszegi-hegység területén, majdnem teljesen kialakult módszerekkel tudtam hozzákezdeni az Északi-Bakony kutatásához. Ezt nagyrészt felejthetetlen emlékű tanítómesteremnek, az egy éve elhunyt állattári kutatónak, KOVÁCS LAJOSnak köszönhetem. Hogy az értékelést még sokoldalúbbá tehessem, módszerembe beleötvöztem többek között GOZMÁNY LÁSZLÓ, VARGA ZOLTÁN és TALLÓS PÁL sok elképzelését, természetesen egyéni ötletekkel is tarkítva. A legfőbb szempontnak mindenek előtt a részletes kvantitatív feldolgozást tartottam, az értékelésben pedig a faunakép kvalitatív és kvantitatív ismertetését, szükség szerint cönológiai, zoogeográfiai, fenológiai, autoökológiai vonatkozásokkal kiegészítve. Munkám első részének megjelenése A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeinek 1973. évi kötetében várható. A továbbiakban szeretnék még egy rövid ízelítőt adni eddigi legérdekesebb eredményeimből. Az elmúlt 5 és fél év alatt az Északi-Bakony területén 778 nagylepkefajt sikerült begy ű j t e n e m, ez a magyar nagylepkefaunáknak közel 60%-a. Ebből 114 faj nappali (nem csak a Diurna csoport tagjait számítva) és 664 faj éjszakai. A fénycsapdák és az intenzív személyes lámpázások segítsé32
