A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tóth Sándor: A negyedik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1972. szept. 26–27.)

A Déli-Bakony északi részéből ide tartoznak a szentgáli hegyek, az Északi-Bakonyból a Hajagok tömbje. A Kö­zépső-Haj ágtól nyugatra, Csehbányáig mezőgazdasági művelés alatt álló dombvidék húzódik. Ugyancsak nagyrészt mezőgazdasági terület az Északi- és a Déli­Bakony elválasztó Séd völgye is. A terület magasabb részeinek növényzetére elsősor­ban a bükkös jellemző, mely általában összefüggő ál­lományt képez, különösen a Hajagok tömbjében. Ter­mészetesen egyéb fafajok is előfordulnak, a nedvesebb talajtakarójú völgyekben még égerligetek is vannak. 10 év alatt (a Geometridae család Eupithecia ge­nusát és az Aegeridae családot nem számítva) a négyszögből előkerült a magyarorszá­gi nagylepkék 617 faja. A gyűjtött anyagnak mintegy 2 / 3 része lett feldolgozva, mely hozzávetőleg 12 000 példány. A gyűjtött anyag zöme a zirci Bakonyi Természettu­dományi Múzeumban, kisebb része a szerző saját gyűj­teményében található. Az alábbi érdekesebb és jelentősebb fajok, részlete­sen lettek tárgyalva az előadásban: Argynis (Brenthis) hecate ESP. Argynnis (Pandoriana) pandora SCHIFF. Argynnis (Fabriciana) niobe L. Melitaea (Mellicta) britomartis ASSM. ssp. centropo­sita KOV.—ISSEKUTZ. Everes alcetas HFFMGG. Everes decolorata STGR. ssp. austriaca BEURET Lycaeides idas L. ssp. acreon F. Maculinea areas RÓTT. (nausithous BGSTR). Lycaena (Loweia) alciphron RÓTT. ssp. chairemon FRUST. Lycaena (Palaeochrysophanus) hippothoe L. ssp. su­madiensis SZABÓ. Pieris ergane HBN. Colias shrysotheme ESP. Dietzel Gyula Levél a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum által szervezett Bakony-kutató ankét résztvevőihez Mivel másirányú elfoglaltságom miatt az év nagy ré­szét külföldön töltöm, és így a Bakony-kutató ankéton személyesen megjelenni nem tudok, mint a Bakony hegység egyik szerelmese és tevékeny kutatója, írásban ismertetem röviden eddigi tevékenységemet és további terveimet. PAPP JENŐ és TÓTH LÁSZLÓ, kedves barátaim kezdeményezésére és támogatásával, 1967 tavaszán kezdtem meg macrolepidopterológiai kutatásaimat az Északi-Bakonyban. Miután ezt a hatalmas területet lepkészeti szempontból igen elhanyagoltnak nevezhet­tük, különösen az éjszakai fauna terén, munkámat első­sorban az egyik legkorszerűbb kutatási módszer, a fény­csapdázás alapjaira állítottam. Természetesen ezen kí­vül az év különböző szakaszaiban nappali gyűjtéseket is végeztem, valamint rendszeresen felkerestem éjszaka is olyan érdekesebb biotópokat, ahol fénycsapda állí­tására nem volt lehetőség. Először az Északi-Bakony feltárását csak néhány évre terveztem, azonban hama­rosan rá kellett döbbennem, hogy ez szinte lehetetlen. 11. Dr. Rézbányai László lepidopterológus Fenyőfőn 11. Lepidopterologe dr. László Rézbányai in Fenyőfő 11. Dr. László Rézbányai lepidopterologist at Fenyőfő még a legintenzívebb módszerek segítségével is, olyan meglepően sokoldalú és változatos a vidék nagylepke­faunája. Az a véleményem, hogy a munkámnak jelen­leg körülbelül a felénél tartok. Amennyiben terveim szerint sikerül a kutatást folytatnom, 1977 végére lezá­rom az Északi-Bakony macrolepidopterológiai feltárá­sát. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindent tudni fogunk, hiszen a természet állandó változékony­sága szinte lehetetlenné teszi az abszolút megismerést, mégis megközelítőleg teljes és sokoldalú képet fogunk nyerni a kutatott területről. Nyilvánvaló, hogy a legkorszerűbb módszerekkel vég­zett gyűjtés is sokat veszít értékéből, ha feldolgozá­sát és értékelését nem végezzük el hasonlóan korszerű módszerekkel, valamint az értékelés végül nem kerül publikálásra. Ez utóbbi szerencsére nem jelent komoly problémát a Bakony-kutatók számára, hiszen a Veszp­rém Megyei Múzeumi Igazgatóság jelentős áldozatok árán biztosítja az érdemleges dolgozatok publikálását. A feldolgozás módszereit viszont minden kutatónak magának kell kidolgoznia, mások módszereinek követé­sével, vagy azok továbbfejlesztésével. Mivel a hatvanas évek első felében több éven keresztül fénycsapdáztam Balatonszabadiban és a Kőszegi-hegység területén, majdnem teljesen kialakult módszerekkel tudtam hoz­zákezdeni az Északi-Bakony kutatásához. Ezt nagyrészt felejthetetlen emlékű tanítómesteremnek, az egy éve el­hunyt állattári kutatónak, KOVÁCS LAJOSnak kö­szönhetem. Hogy az értékelést még sokoldalúbbá te­hessem, módszerembe beleötvöztem többek között GOZ­MÁNY LÁSZLÓ, VARGA ZOLTÁN és TALLÓS PÁL sok elképzelését, természetesen egyéni ötletekkel is tar­kítva. A legfőbb szempontnak mindenek előtt a részle­tes kvantitatív feldolgozást tartottam, az értékelésben pedig a faunakép kvalitatív és kvantitatív ismertetését, szükség szerint cönológiai, zoogeográfiai, fenológiai, autoökológiai vonatkozásokkal kiegészítve. Munkám el­ső részének megjelenése A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményeinek 1973. évi kötetében várható. A továbbiakban szeretnék még egy rövid ízelítőt adni eddigi legérdekesebb eredményeimből. Az elmúlt 5 és fél év alatt az Északi-Bakony terü­letén 778 nagylepkefajt sikerült be­gy ű j t e n e m, ez a magyar nagylepkefaunáknak kö­zel 60%-a. Ebből 114 faj nappali (nem csak a Diurna csoport tagjait számítva) és 664 faj éjszakai. A fény­csapdák és az intenzív személyes lámpázások segítsé­32

Next

/
Thumbnails
Contents